Több mint 20 év telt el azóta, hogy Bernhard Balsliemke Romániában nyaralt, és véletlenül Nadrág településre (románul: Nădrag, németül: Nadrag vagy Steinacker) is eljutott. Josef Hollschwandner római katolikus pap kíséretében megismerkedett az idősek nyomorúságos helyzetével, akik egyik napról a másikra éltek, és nem tudták, hogy a havonta kapott alacsony nyugdíj elegendő lesz-e a mindennapi betevőre. Bernhard Balsliemke felismerte a helyzetet, és úgy döntött, hogy segít. Így alakult meg Münsterben a Segítség Nadrágnak érdekvédelmi szervezet, és a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye Caritas Szervezetének segítségével az idősek számára ingyenkonyhát hoztak létre.
A Ruszka-havas lábánál, Temes megyében található település ma már népszerű hétvégi kirándulóhely azok számára, akik szeretnének elmenekülni a városi nyüzsgés elől. A Nadrág környéki festői tájat dombok, buja erdők és tiszta patakok jellemzik. Röviddel a faluba érkezés után a látogatóknak azonnal szemet szúrnak az egykori „Ciocanul” vasgyár romjai, és az a néhány tucat kommunista tömbház, amely egykor a vasgyárban foglalkoztatott munkásoknak adott otthont. Azt azonban kevesen tudják, hogy Nadrág lakossága elöregedőben van. A fiatalok többsége munkahelyet keresve elhagyta a falut. Akik itt maradtak, azok az idősek, akik számára elképzelhetetlen lett volna az újrakezdés máshol. A községben ma összesen mintegy 2400-an élnek, több mint 450 fővel kevesebben, mint tíz évvel ezelőtt, ahogyan azt a 2021-es és a 2011-es népszámlálás adatai is tanúsítják.
Az idősek számára, akikkel Bernhard Balsliemke találkozott, a magány is nyomasztó volt. Gyermekeik és unokáik elköltöztek, mert a kommunizmus 1989-es bukása után, amikor bezárták a vas- és acélművet, a város legnagyobb munkaadóját, az egykor virágzó iparváros már nem kínált munkalehetőséget. Kezdetben 15 nyugdíjas volt, akik a szociális központban kaptak ebédet. A németországi támogatásnak köszönhetően az ellátottak száma nőtt, így ma már 55 idős ember kap meleg ebédet hétfőtől péntekig. A Caritas nadrági szociális intézményében mintegy 30 falusi gyermek is kap minden nap meleg ebédet – ezt a projektet a Caritas Graz támogatja. A nadrági idősek ingyenkonyhája idén ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját.
Ebből az alkalomból – mint szinte minden évben – Bernhard Balsliemke néhány barátjával Romániába utazott, hogy a helyszínen megnézze a projektet. „Ahogy látom, még mindig nagy a szükség” – mondja. „Mi, mint érdekközösség pénzt gyűjtünk, amit Temesvárra küldünk. Ebből fizetjük a nadrági idősek étkeztetését” – magyarázza. Németországból tavaly 190 adományozó támogatta a nadrági szociális projektet. Nyilvánvaló, hogy manapság már nem olyan könnyű adományokat gyűjteni, mint régen. Általánosságban elmondható, hogy az emberek kevésbé hajlandóak adakozni, és az uniós Románia elméletileg már nem számít olyan szegénynek, mint korábban. A nadrági helyzet azonban még mindig komoly problémákat mutat. Sok romániai helység még mindig elszegényedett, és úgy tűnik, hogy a politika nem vesz tudomást róluk.
Van, akinek egyáltalán nincs nyugdíja
Nadrágon még mindig élnek olyan idősek, akiknek a nyugdíjuk olyan alacsony, hogy aligha engedhetik meg maguknak a napi étkezést. Az 55 ember között, akik a Caritas idősek számára fenntartott ingyenkonyháján kapnak ételt, körülbelül öten vannak olyanok, akik sem nyugdíjat, sem szociális segélyt nem kapnak. Ezeknek az embereknek, valamint az egyedülálló időseknek a Caritas ingyenkonyhájának ételei nagyon nagy segítséget jelentenek. Az ebédet általában házhoz szállítják, néhányan maguk veszik át a szociális központban. Naponta két fogás van – egy leves és egy második fogás, valamint kenyér. A kedvezményezett idősek közül néhányan az ebédnek csak egy részét eszik meg, a többit pedig megtartják vacsorára vagy másnap reggelire. Időről időre az idősek – az ebéd mellett – konzerveket, édességet vagy egyéb természetbeni adományokat is kapnak. Tavaly a Hilfe für Nadrag érdekvédelmi szervezet 36 000 eurót gyűjtött össze, amelyet a Caritasnak adtak át. Ebből fedezni lehetne az öt embert foglalkoztató ingyenkonyha működtetési költségeit. A helyszínen Marius Huțanu gondoskodik a dolgok jó működéséről. Ő az, aki az ételt is hazaviszi néhány ellátottnak – függetlenül attól, hogy kint esik az eső vagy csípős hideg van.
Küszöbön áll a költözés
A nadrági ingyenkonyha a kezdettől fogva a polgármesteri hivatal egyik épületében működik, amelyért a Caritas jelképes, havi 10 eurós bérleti díjat fizet. Az önkormányzattal kötött szerződést 15 éven keresztül többször meghosszabbították egy-egy évvel, mígnem öt évvel ezelőtt a nadrági önkormányzat úgy döntött, hogy csak öt évre szóló szerződést kötnek. Az elmúlt öt évben felújították a házat, amelyben az ingyenkonyha működik – a projektre mintegy 47 000 eurót költöttek. „Tavaly azonban felmerült a kérdés, hogy költöznünk kell, mert az ingyenkonyha épületében egy állami otthont alakítanának ki fogyatékkal élők számára. Időközben felújították a régi városházát – a mi létesítményünk most oda költözik” – mondja Herbert Grün, a Caritas ügyvezető igazgatója. Valójában a költözést nem is kellene befejezni, mert időközben a fogyatékkal élők állami otthonának létrehozása elmaradt. A nadrági önkormányzat azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a Caritas ingyenkonyhája a volt városházába költözzön – a polgármesteri hivatal néhány éve egy vadonatúj épületbe költözött. „A helyiségek 90 százalékban készen állnak. Már csak az engedélyeket kell megszereznünk” – mondja Herbert Grün. A költözésre valószínűleg idén ősszel kerül sor – tájékoztat a Caritas igazgatója. „Vegyes érzésekkel jövök ide. Egy számomra ismerős helyre jövök, és boldog vagyok, amikor idejövök. De amikor meglátom a régi ipari épületek »csontvázait«, és rájövök, hogy semmit sem tettek, egyszerre szomorú és dühös vagyok“ – mondja Bernhard Balsliemke. A közelmúltban Nadrágban tett látogatása során a szociális központban kávézni hívott néhány olyan személyt, akik az ingyenkonyhán kapnak ételt. Az emberek elbeszélgettek egymással, és eltöltöttek egy kis időt együtt, mielőtt visszatértek a mindennapi, magányos életükhöz. Még ha az egyedüllétet senki nem tudja enyhíteni, legalább egy dolog biztos: amíg Németországból van támogatás, addig biztosan kapnak minden nap meleg ebédet. Erről a Segítség Nadrágnak érdekközösség és a temesvári Caritas szervezet gondoskodik.
Forrás: Raluca Nelepcu/Allgemeine Deutsche Zeitung für Rumänien/a temesvári egyházmegye honlapja
