Üresen áll Csíksomlyó. Üresen, de mégis tele. A Jakab Antal Ház udvarán ülök és most akarva-akaratlanul nemcsak tudósítóként, hanem a szervezésbe és a találkozó kibontakozásába belelátóként is írok. Jöjjön hát egy, a megszokottól eltérően személyes beszámoló, s egyben visszatekintés pénteki és szombati programjainkra a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozón.
A pénteki nap témája a „félszívű vagyok-e Isten követésében egyházamon belül” kérdéskör volt – ezzel értek véget a tanítások, a résztvevők és szervezők megköszönték Rapa Annamária, Szőcs Csilla és Küsmödi Csongor-Ignác odaadó szolgálatát és a CSIT-en végig tartó segítő jelenlétüket.
A kiscsoportokban volt bőven miről beszélni, hisz a tanítás elmélyítése mellett a szentségimádás élményeit is megosztották – töltekezésből nem volt hiány.
A délutáni műhelyeken meditatív tánc, élményszínház, dicsőítés, imamódok megismerése zajlott többek közt, valamint megismerhették a FIF Teljes Szívvel ifjúsági vezetőképzéseit. A 20+ korosztályt egy Word Caffé várta, ahol a fiatal felnőtteket gyakorta megmozgató témákat érintettek (cölibátus, egyház és pénz, párkapcsolat és család). Továbbá interaktív előadásokra is sor került a párkapcsolati és iskolai bántalmazásról – mindezek a témák egybecsengnek azokkal a célokkal, amelyeket Gergely Anna és Balás Norbert Dániel főszervezők kitűztek a mottó jegyében.
Aktuális téma, hogy a fiatalok sok mindenbe belefognak, sajnos gyakran kiégnek, és a CSIT mottójával, programjaival tudomásukra akarták hozni: a jó Isten folyamatosan arra vágyik, hogy minden percben teljes lényüket neki adják, aki bármilyen élethelyzetben, a lelki út bármely szakaszán tárt karokkal fogadja őket – foglalta össze Balás Norbert Dániel a Kossuth Rádiónak.
A műhelyeket követően Csiki Eszter és László Balázs tettek tanúságot a lisszaboni Ifjúsági Világtalálkozó egyik mély megtapasztalásáról, arról, hogy Isten mennyire gondoskodó: „Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” (Mt 6,33) – hangzott el zárásképp.
Pantea Tibor OFM és Laurean Hugo-Guia OFM testvérek a találkozón megéltekről meséltek egy pódiumbeszélgetésen, s mint kiemelték: az út fáradalmaiban ott volt a megerősítő kegyelem, a sok-sok nemzet Isten-imádata.
A szentmisét Tamás Barna, a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz-plébánia plébánosa celebrálta. A küzdő, a megdicsőült és szenvedő egyház kapcsolatára utalva kifejtette: „Ez a döntések ideje, itt lehet jó és rossz döntéseket hozni. A megdicsőült egyházban minden beteljesedik. Ott boldogság van, a kiteljesedés helye az. (…) A kettő között vannak a tisztulás állapotában lévő lelkek. A tisztítótűznek a kapuja, a reménység kapuja megnyílik a mi imádságunkra és a szentek közbenjárására.”
Este meglepetésben részesült Csíki Szabolcs előző ifjúsági főlelkész, akit a fiatalok közösen énekelve áldottak meg és öleltek meg hálás szívvel szolgálatáért.
Lényegi pontként emeljük ki a Made by God tehetségmutató programot, a péntek este egyik fényét. Mély megtapasztalásban volt részünk, hogy Isten ilyen talentumokkal áldotta meg fiataljainkat. Minden taps neki szólt, hogy ilyen csodálatos énekhangokat, színészi készséget teremtett. Az estét a CSIT Band koncertje zárta, melyben többek közt régi CSIT-himnuszok csendültek fel. A több mint tízéves, az Erdélyi Madridra íródott Benned élek, benned remélek dallama nemcsak a nosztalgia erejével hatott, hanem azzal a megerősítéssel is, hogy tényleg van akiért tenni itt Erdély-szerte és főegyházmegyénkben – s ez magában hordozza a reménységet is, hogy ez a sok gyümölcs beérik, és tíz-húsz év múlva is lesznek CSIT-ek.
Szombaton nem maradt más hátra, mint hálát adni. A résztvevők a következőket írták a CSIT emlékkönyvébe: „Isten utat mutatott, elhívott engem. Hálatelt szívvel térek haza”, „Szeretetemről ismerjék meg embertársaim, hogy Isten gyermeke vagyok”, „Köszönöm, hogy feltámadtál értem!” Vagy ahogy épp Páll Kincső kiscsoportvezető fogalmazott: „Bármilyen területen ha az ember a jó Istennel együtt dolgozik, annak áldása van. Ha az ember nem tárgyakkal, hanem konkrét személyekkel kell együtt dolgozzon, az sokkal nagyobb áldás. Mert foglalkoztam már önkéntességgel, de az nem volt ennyire emberközpontú. Nagy csodának éltem meg azt, hogy a CSIT-en minden emberben mennyire benne van a jó Isten. Minden egyes kiscsoporttagomban megismerhettem egy pici darabot a jó Istenből. Nem is kellett nekem dolgoznom, mert ő dolgozott – kinyitottam a számat és hagytam, hogy ő beszéljen.”
A kiscsoportok elbúcsúztak egymástól, de nem végleg. Pár óra múlva, a program végét követően egy résztvevőt pillantottam meg egy ablakban, aki leülve a kiscsoporttársaktól kapott levélbe mélyedve adott hálát.
A szentmisét a CSIT régi barátja és támogatója, Tamás József nyugalmazott segédpüspök celebrálta a Hármashalom-oltárnál. A szentatya példájára bátorította a többszáz fős csapatot, hogy együtt mondja ki hangosan Józsué szavait: Én és házam népe az Úrnak szolgálunk. „Emberi életünknek nemcsak igazi nagy feladata ez, hanem benne van életünk igazi értelme és igazi célja” – fogalmazott a püspök.
A fináléban megköszöntük önkénteseinknek és szervezőinknek, hogy önmagukat adták bele az idei CSIT-be. Majd egy nagy kört formálva értettük meg oly sok százan együtt: Krisztussal bennünk van a jelen és a jövő, vele a nagy kör közepében. Ütőerővel hatott viszontlátni egy ugyanolyan CSIT-es kört a Hittan.ro 1989-ből vett megosztásában.
Ez már a miénk, mindannyiunké. Nagyszüleinké, szüleinké és a fiataloké. Ugyanaz a kör, csak más emberek alkotják. És véget ért a csoda, a 2023-as Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó.
Csiki Eszter
Fotók: Szász Kata, Vajna Éva, Juga Kincső, Antal Zsófia, Csog István Csaba
