A kisiratosi családos közösségnek augusztus 7–11. között lehetősége volt elzarándokolni Schönstattba. Az alábbiakban a családok beszámolóját olvashatják.
Kora hajnalban indultunk Budapestre és onnan repülővel utaztunk Kölnbe, majd vonattal tovább. Délutánra érkeztünk meg Schönstattba. A Máriatestvérek házában kaptunk szállást, amelyet a Tábor hegyről neveztek el. Az erdőn keresztül gyalogoltunk fel és már első nap megérintett a hely szépsége. Este Szabó Péter lelkipásztor mutatott be szentmisét az ottani kis kápolnában. Nagyon hálásak vagyunk neki, hogy elkísért minket, hisz így minden nap magyar szentmisén vehettünk részt.
Mivel az első két nap nagyon hideg volt, Markus testvér ruhákat hozott nekünk és minden nap valami kis finomsággal lepett meg. Reggelente a gyermekeink tornáztattak minket kint a friss levegőn.
Augusztus 8-án délelőtt legyalogoltunk a völgybe és M. Böbe nővér a kezdetekről mesélt nekünk, a kápolna történetéről és arról, hogyan jött létre a schönstatti mozgalom, hogyan kezdte el nevelni a Szűzanya Kentenich atya által a diákokat, hogy erős, szabad papok legyenek. Megnéztük az iskolát, ahol Kentenich atya annak idején tanított, lehetőségünk volt az őskápolnában imádkozni, majd szentmisén vettünk részt. A Szűzanyának ajándékoztuk törekvéseinket és rábíztuk szándékainkat. Jó volt látni, ahogy kicsik és nagyok levelet írtak a Szűzanyának a korsóba, amire Schönstatt mottója van ráírva: „Semmit nélküled, semmit nélkülünk“, vagyis mindent a Szűzanyával teszünk és ő is mindent általunk tesz.
Délután megnéztük még a zarándoktemplomot és elgyalogoltunk a szövetségi egyházmegyés papok házához és kápolnájához, miközben a gyermekeink a zarándoktemplom mellett nekik épített játszótéren játszhattak.
Este családi mérkőzést szervezett számunkra M. Böbe nővér, amely során sokat nevettünk és közben rögzítettük az aznap hallottakat. Végül a kápolnában gyűltünk össze esti imára, hogy megköszönjük a jó Istennek mindazt, amit aznap átéltünk és hogy az áldását kérjük.
Másnap egy kicsit megijesztett minket a reggeli eső, de aztán szép idő lett és felmentünk a nővérek hegyére, ahol meglátogattuk a Szentháromság-templomot, amelyben Kentenich atya sírja van. Gyermekeink rögtön felfedezték, hogy levelet lehet írni Kentenich atyának a sírhely bejáratánál, és mire mi kijöttünk, ők már buzgón írták és rajzolták a leveleiket neki.
Innen ellátogattunk abba a nővérházba, ahol Kentenich atya élete utolsó három évében lakott. Meglepett, hogy milyen kicsi és egyszerű szobája volt, milyen egyszerűen élt. Délben a nővérek Máriakert-kápolnájában volt a szentmisénk és utána a gyermekeink harangozhattak, miközben mi az Úrangyalát imádkoztuk.
Délután még megtekintettünk egy kiállítást, ahol megnézhettük, milyen országokban végeznek missziós tevékenységet a nővérek és bepillantást nyerhettünk egy kicsit az ottani országok kultúrájába és természetvilágába. Utána elmentünk a Kentenich atya házba, ahol mélyebben megismerhettük Kentenich atya életét.
Este Markus testvér mutatta be nekünk a házukat és a közösségüket. Nagyon megragadott minket kedvessége és hogy milyen lelkesen beszélt a Szűzanyáról, Kentenich atyáról, a mozgalomról. Meglepett minket milyen kicsi a közössége, csak 28 Máriatestvér él az egész világon. Este még egy Máriatestvér látogatott meg minket, aki arra buzdított, hogy legyen bátorságunk sokat kérni a Szűzanyától. A kezével mutatta, hogy aki keveset kér, keveset kap, de aki sokat kér, az sokat kap. Bízzunk a Szűzanyában. A napot esti imával zártuk a kis kápolnában, újra megköszönve mindent a jó Istennek, amit átéltünk.
Csütörtökön a reggeli mise után a Rajna folyón Koblenzbe hajóztunk, majd gondola felvonóval felmentünk az ehrenbreitsteini várba, ami nagy élmény volt gyermekeink számára. Mivel már kisütött a nap és jó meleg lett, este grillezhettünk.
Péntek reggel szentmisével zártuk a zarándoklatot a Tábor-kápolnában. Szabó Péter lelkipásztor ünnepélyesen megáldott minket, majd pakolás, búcsúzkodás következet és az állomásra vettük az irányt. Markus testvér felajánlotta, hogy leviszi a csomagjainkat az állómásra és azokat is, akiknek nehéz a gyaloglás. Így gyorsan leértünk az állomásra, ahonnan vonattal Kölnbe utaztunk és mielőtt hazarepültünk volna, megtekintettük még a kölni dómot, a világ harmadik legmagasabb templomát. Késő éjjel érkeztünk vissza Kisiratosra fáradtan, de hálásan, sok-sok élménnyel a szívünkben és a Háromszor Csodálatos Anyát hoztuk magunkkal, hogy minket is neveljen és oltalmazzon.
Hálásan köszönjük, hogy eljuthattunk erre a kegyhelyre.
Végül még pár visszhang a résztvevőktől:
„Izgatottan vártuk a schönstatti utazást, hiszen apán kívül mindenkinek ez volt az első repülős útja. A festői szépségű környezetben nemcsak Kentenich atya életébe kaptunk bepillantást, hanem átérezhettük a schönstatti mozgalom hangulatát, közelebb kerültünk a Szűzanyához.
Nagyon szerettük a meghitt szentmiséket, közös imádságokat. Megható volt látni, ahogy gyermekeink is lelkesen írták kéréseiket és köszönetüket Kentenich atyához és a Szűzanyához.
Reméljük, hogy még lesz alkalmunk eljutni erre a csodálatos helyre.” (Ö.K.)
„Már régóta vártuk, hogy eljuthassunk Schönstattba. Szép hely. Óriási élmény volt az ott eltöltött pár nap. Bár gyorsan elszaladt, felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. A kápolnákban bemutatott szentmisék külön megérintették szívünket. Köszönjük a lehetőséget, hogy részt vehettünk és ezáltal újra erősíthettük hitünket, az egyházhoz és a családhoz való kötődésünket.” (K.H.)
„A schönstatti zarándoklat rávilágított a lelki életünkre, annak mélyebb átélésére. Hitünk ezáltal erősödött, és ezt hoztuk haza családunkba, szeretteinkhez, hogy a szeretet erejével és Mária tiszteletével kibontakozzon. Testi-lelki felüdülést nyújtott ez a hét, amit Schönstattban eltölthettünk a családokkal, Böbe nővérrel és Szabó Péter lelkipásztorral együtt. Köszönjük a lehetőséget! Isten fizesse munkálkodásukat!” (N.E.)
Forrás: A kisiratosi családok/a temesvári egyházmegye honlapja
