Tiziano Vecellio 1488-1490 körül látta meg a napvilágot Venetoban, és 1576-ban, Velencében pestisben hunyt el. Őt tekinti a művészettörténet a velencei érett reneszánsz legnagyobb festőjének. Tiziano több elismert kortárs alkotó mellett kezdte el alkotói pályafutását, ahol eleinte mozaikkészítést tanult. Nem telt el sok év, míg ő maga is elismert mesterré vált. Mestere Giorgione nagy szerepet játszott életében, ugyanis közösen fejlesztették ki az olajfestés új technikáit, amely áttörést jelentett a vizuális művészetekben.
Ezen írásunkban Tiziano egy olyan festményét szeretnénk bemutatni, amely Szűz Mária mennybevételét jeleníti meg. Hitünk szerint Mária mentes volt az áteredő bűntől, és mint Istenszülőt, a testét nem érte romlás, hanem testestől, lelkestől fölvétetett a mennybe. Ezt a hitigazságot jeleníti meg Tiziano a Santa Maria Gloriosa dei Frari-bazilika oltárképén.
Az alkotás három részre osztható. Az alsó jelenetben tanítványok csoportját láthatjuk, akik az eseményben mint tanúk vesznek részt. Arcukról meghökkenés, csodálat és áhítat olvasható le, ahogyan égre emelt tekintettel figyelik az eseményt. A középső részben a cselekmény központját láthatjuk, ahogy Mária testét az angyalok az égbe emelik. Mária vörös ruhája, amely odaadó szeretetét jelképezi, kontrasztban áll a kék köpenyével. Az ő tekintete is felfele irányul, az Atya felé, akinek az életét már ifjúkorában átadta. A festmény felső részében pedig az Atya alakja rajzolódik ki előttünk, aki tárt karokkal fogadja a hozzá mindig hűséges Máriát. A kompozíció kapcsolatot teremt a mennyei és földi világ között Mária segítségével, ahogyan valóban ajtóvá és úttá vált ő az emberiség számára, amely szüntelen vággyal keresi a szeretetet. Mária arra hív, hogy ezen szeretetéhségünket arra irányítsuk, aki mindent teremtett és aki egyedül képes éhségünket csillapítani.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/34-es számában.
