Reminiszcencia-csoport indult a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősek Otthonában. Az idegen kifejezés mögött egy olyan terápiás csoportfoglalkozás rejlik, mely abban segít, hogy az élet szép emlékeit felidézhesse a résztvevő. Augusztus 7-én a gyerekkorba tekintettek vissza közösen, 8-án a serdülőkorban jártak, 9-én, az udvarlás témáján mi is ott lehettünk, hogy aztán a sor a házasságkötéssel, gyermekek születésével, majd a fészek kiürülésével folytatódjon. Dr. Kiss Gabriella vezetésével az előkerült élményeket Gráncsa Renáta rajzolta meg, és közszemlére tették, hogy aki az idősek otthonának ajtaján belép, láthassa, mire emlékeznek szívesen a lakók.
A gyermekkor szimbólumai közül papírra került a régi Trabant, a szép ruha, a kockázás, horgászás a Küküllőben, de ott volt az iskola, a palatábla és az egykori pléhtáska is. Az összképet az erdei gyümölcsök szedése, a kasza, a kapa és a hittel megélt hétköznapok tették teljessé.
A serdülőkor a maga jellemzőivel, az első csókkal, szép ruhával, rózsával és rózsafüzérrel tért vissza az emlékek nyomán, de ott volt a nyájőrzés élménye, a körfűrész is, mely több levágott ujjért felelős. A képen egy fegyver is látható. Háborús idők jártak akkoriban.
Az udvarlás témájára megtelt a klubterem, felcsendült a „te rongyos élet”. Sétapálcás, járókeretes, kerekes székes idősek meséltek, s ha látásuk romlott is, a lelkükben tisztán látták a fiatalkoruk színét és fonákját. Sorban mindenki szóhoz jutott, úgy járt körbe a szó, mint ahogy a puliszkát keverik. Ebből idézünk:
„Későre tanultam meg a puliszkát jól kavarni, a szerelmet még később. Ha igazi valaki, azt el kell fogadni, nem csak úgy, félig, mint én. Elmentem egyetemre, s elmaradtunk egymástól. Ha az együttlétre akarok emlékezni, ott vagyok, ahol az Olt szalad bele a Dunába.”
„Diákkoromban egy leánykával tanulási versenybe kezdtünk, és nagyon örvendtünk, ha jó jegyet adott a tanító néni. Kicsik voltunk még, de az már udvarlásnak számított.”
„Mi a leányokat nem kerülgettük, egyenesen nekimentünk.”
„A csókkal kezdődik minden, s ezt fogadják el.”
„Fiatal korunkban jártunk munkába, állatot is tartottunk. Este udvaroltunk egymásnak. Szüleink bent voltak a házban, mi kimentünk a kapuba, s ott uzsukáltunk.”
„Sokat viccelődtünk a leányokkal. Mégsem tudtam megnősülni.”
„Úgy szerettem édesanyámat, hogy nála jobban senkit.”
„Minden vasárnap tánc volt, egyik sorban a lányok ültek, külön a fiúk, s jöttek szerre a legények, kértek fel táncolni.”
„Az enyém az asszony a polgáriban járt, én a gimnáziumban. Addig kecmeregtünk jobbra-balra, amíg a feleségem lett.”
„A cérnagyár előtt vártam a leányt. Volt autón, vittem s hoztam. Aztán ő várt rám, hogy leszereljek.”
„Jöttek a színészek a János vitézzel, s én beleestem Iluskába. Utána csak az Ilona nevű hölgyek iránt érdeklődtem. Görgényszentmimrén egy társaságban találtam meg a későbbi feleségemet. A hangja színe tetszett meg, belesimult a szívembe.”
„Másodikos voltam. Mónika olyan szép, csillogó harisnyában jött mindig. Beleszerettem.”
„Nem volt sok idő udvaroltatni, de a guzsalyt csókkal kellett a fonóban kiváltani. Volt olyan legény, hogy kiütte kezemből az orsót, csakhogy csókot kapjon. De csókot, úgy hiába, nem adtam.”
„Tetszettem a fiatalembereknek, a románoknak és a magyaroknak is. Én a jó Istenre bíztam, hogy hozza el az életembe, akit nekem rendelt. Nehezen, de megszerettem. Szép életet éltünk.”
„Volt egy nagy szerelmem. Vége lett. Nem léptünk egyszerre. Aztán férjhez mentem becsülettel.”
„Jártam szép leányokhoz a Gyergyói-medencében. A feleségem a leánynevelő intézetben tanított, megismerkedtünk, 70 évet éltünk együtt, szép családunk van. Hetven esztendő… az nem kutyagumi!”
Másfél óra kevés volt a sok jó emlékre, és már nótázgatás közben kezdtek lélekben készülni a holnapra, a házasságkötés élményének visszajátszására. Hogy miért ennyire lelkesek az idősek e foglalkozáson? Egyikük így összegzett: „gyógyítgatjuk a szívünket, hogy ne fájjon”.
A reminiszcencia-sorozat lejárta után folytatódnak az augusztusi programok a Szent Erzsébet Idősek Otthonában. Az idősek fagyizni mennek a városba, egy másik napon kézműves foglalkozás lesz, aztán kerti parti. Augusztus 21–25. között ismét az otthonban dolgozó munkatársak gyerekei érkeznek az idősökhöz, és többek között játékmustrát tartanak. A gyerekek elhozzák kedvenc játékukat, az idősek pedig elmesélik, annak idején ők mivel játszottak. Őszi dekorációk készülnek, zenés-táncos délelőttöt tartanak, zenés tornára várják a kicsiket-nagyokat. A hónap végére egy időseknek szóló verseny van tervezve, melynek részleteit még titok fedi. Az biztos viszont, hogy a hónap utolsó napján születésnapos partira hivatalos minden otthonlakó.
Balázs Katalin, Gyulafehérvári Caritas
