Vajon csoda történt Fatimában? Az ifjúsági világtalálkozón résztvevő egyik zarándok, a 16 éves madridi Jimena szentáldozás után visszanyerte a látását.
Jimena, egy 16 éves spanyol zarándok az ifjúsági világtalálkozón vett részt Fatimában, és az egyik szentmise alatt, szentáldozás után visszanyerte látását, adta hírül ACI Prensa, a CNA spanyol nyelvű hírpartnere, amely részleteket közölt arról, amit Szűz Mária ajándékaként tart számon Jimena családja.
Jimena elmondta: augusztus 5-én, szombaton a portugáliai Fatimában meggyógyult egy súlyos szemproblémából, amelyet korábban az orvosok gyógyíthatatlannak neveztek. Jimena megelőzőleg többekkel együtt kilencedet tartott Havas Boldogasszony ünnepére készülve, és aznap szentáldozáshoz járult a szentmisén.
,,Valami különlegeset éreztem”
Édesapja az újságírónak elmondta, lánya kitartott abban a meggyőződésében, hogy meg fog gyógyulni. Amikor a történtek után Jimena hazatelefonált, ,,gyakorlatilag nem beszéltünk, sírt, s csak annyit mondott: látok, látok. Aztán felhívott minket a pap, aki a misét celebrálta, hogy elmondjon még néhány részletet. Hihetetlen öröm” — mondta az édesapa.
,,Mielőtt elment a misére, gyónt. Nagyon izgatott volt, valami különlegeset érzett. Aztán elment áldozni” — mesélte az édesapa. ,,Utána félt kinyitni a szemét, mert azt gondolta: Ha nem gyógyulok meg, az azért van, mert nincs hitem. Kinyitotta a szemét, és mindent látott. Aztán … elkezdett sírni, és rájött, hogy a barátai két és fél évvel idősebbek [mint amikor utoljára látta őket]” — mesélte elérzékenyülve az édesapa.
Az édesapa szerint Jimena mindvégig ,,ragaszkodott ahhoz a meggyőződéshez, hogy meg fog gyógyulni”. Miután Fatimában megtörtént vele a csoda, hazatelefonált, de inkább csak sírt. ,,Gyakorlatilag nem beszéltünk, sírt, és csak annyit mondott: látok, látok. Aztán felhívott minket a pap, aki a misét celebrálta, hogy elmondjon még néhány részletet. Hihetetlen öröm” — mondta az édesapa.
Keresztúton, orvosokat keresve
Két és fél éve Jimena szeme fókuszálása meghibásodott. Normális esetben egy ilyen állapot körülbelül két dioptriát jelentene. ,,Jimena esetében — magyarázta az apja — a legrosszabb pillanatokban ez az érték nyolc és 16 dioptria között mozgott. Tehát nem tette lehetővé, hogy lásson, sem szemüveggel, sem más módon”. ,,Mondjuk úgy, a szeme megőrült, tehát ha megmérték, hogy nyolc dioptriánál van, és szemüveget tettek rá, akkor nem látott, mert nem tudott fókuszálni. A szeme konvergenciája [koordinációja] nem működött nála, ezt maguk az orvosok is megmagyarázhatatlannak tartották.”
Valamivel több mint egy évig próbálkoztak egy nagyon korszerű kezeléssel Japánban, de nem történt előrelépés. ,,Jimenának nem vált be, és szörnyű mellékhatásokat okozott, rosszul érezte magát, hányingere volt, fájt a feje, és nem tudott tanulni. Az orvosi csapat kifogyott a lehetőségekből, nem tudták, mi mást tehetnének. Jimena volt az, aki megkérte a szüleit, hogy hagyják abba a gyógyszeres kezelést. Úgy döntöttek, más lehetőségek után néznek, hogy ne üljenek tétlenül. ,,Végigjártunk egy kisebb via crucist, orvosoktól orvosokig. Senki sem értette, mi történik vele. Néhányan kedvesek voltak, mások pedig nagyon durvák” — panaszolta az édesapa.
Természetfeletti összetevő
,,Azt is láttuk, hogy volt egy olyan összetevő, ami nem volt normális, egy természetfeletti összetevő” — mondta Jimena apja az ACI Prensának. Elmagyarázta, hogy egy nap időpontot kaptak műtétre Jimena számára, ,,hogy a szem konvergenciaproblémáját egy műtéti eljárással orvosolják, és mi ezt nem egészen láttuk, nem voltunk meggyőződve arról, hogy ez az, amit tennünk kell”. Aznap este Jimena sokat imádkozott a Szűzanyához, és másnapra a szemösszehúzódás meggyógyult. Maga az orvos is látta, és akkor azt mondta: ,,Ez egészen elképesztő”. Megtörténhet, de hát eléggé el volt ámulva. És ahhoz, hogy egy orvos elámuljon, már valami rendkívüli dolognak kell lennie” — mesélte az apa.
Imára szövetkezve
A világifjúsági találkozót megelőző napokban a spanyolországi Malagában (Rincón de la Victoria) a tengerparton sétáltak, egy a sziklák között talált Kármel-hegyi Szűzanya képéhez tartottak, apa és lánya úgy döntöttek, hogy teljesen átadják magukat a Szűzanyának.
,,A tengerparton sétálva beszélgetni kezdtünk. Elmondtam neki, hogy életének bizonyos pillanataiban voltak sugallatai, utalva arra a hitre és bizalomra, amelyet a lány a gondviselésbe helyezett egész betegsége alatt. E beszélgetést követően mindketten elhatározták, hogy belevágnak, és ráveszik az egész világot, hogy imádkozzon.
És ez meg is történt. ,,Azt mondta nekünk, hogy szerinte imádkoznunk kell, kilencedet kell tartanunk Havas Boldogasszonyhoz július 28-tól augusztus 5-ig, és mi mindenki mással együtt belevágtunk. Még aznap, 28-án elutazott Lisszabonba.” Jimena édesapja szerint ,,több ezer ember” vett részt a novénában, amely szerinte valóban beindult. ,,Csak a lányok, akik vele mentek, majdnem 400-an voltak, és a legtöbben, akik imádkoztak, nem is ismerték őt. Számukra ez olyan volt, mint a találkozó a WYD csodája.”
Előre tudták, hogy ez a vakáció meghatározó lesz a fiatal lány számára. A szeptember Jimena ugyanis számára [egy] új világ kezdetét jelenti: el kellene kezdenie bottal járni, vakvezető kutyát kapni… Az ONCE-vel (Spanyol Vakok Országos Szervezete) dolgoztak együtt. Meg kellett fontolnia, melyik egyetemi szakot tudja majd elvégezni és melyiket nem” — magyarázta az édesapa. Kifejtette: emellett új orvosokat kellett volna keresniük, ,,és minden alkalommal, amikor orvoshoz megy, egy újabb rossz kezdete, mert mindenféle vizsgálatot végeznek el újra, nem értenek semmit, és az egésztől a végén összeomlik.”
Érzékeny lány: a körülötte lévőkért aggódott mindig
Az apa bevallotta: ,,mindig is tartottuk magunkat ahhoz a meggyőződéshez, hogy lesz megoldás”. Jimena édesapjának hangja elcsuklott az érzelmektől, amikor megpróbálta jellemezni lányát. Elmondta, számára kétségtelenül ,,egy különleges lány”. ,,Nagyon érzelmes, nagyon érzékeny lány, és nagyon közel áll a barátnőihez, mindig nagyon aggódik a körülötte lévő emberekért, és tudatában van ennek, a barátság jelentőségének, amit a barátnői csoportjával ápol, gyakorlatilag kiskora óta együtt vannak.” Az apa elmondta, hogy a lány ,,megrögzött olvasó” is, dee két és fél éve ez nagy hiány, lemondás, mert nincs annyi regény Braille-írással, mint gondolnánk. ,,Most nagy ajándék lesz számára, hogy újra kezébe veheti a Moby Dick-et, azt a regényt, amelyet akkor olvasott, amikor elvesztette a látását. Ma reggel beszélgettünk vele, és elmondta, hogy azért olvassa a feliratokat Lisszabon homlokzatain és utcáin, mert tudja, mekkora ajándék számára, hogy újra tud olvasni. Nem érdekli, hogy olyan dolgokról van szó, amelyeknek nincs jelentősége, szerinte csoda, hogy el tudja olvasni őket.
A betegség mint a megtisztulás eszköze
Az elmúlt néhány évben, amikor Jimena betegsége egyre súlyosbodott, a családja úgy érezte, ,,nem szabad elveszítenünk a humorérzékünket, nevetnünk kell minden helyzeten, hogy együtt tudjunk élni vele”. ,,Minden helyzeten nevetni Jimenával, kihozni a legviccesebb oldalát azoknak a szörnyű dolgoknak, amelyek történnek veled, mert különben állandóan a saját szerencsétlenségedre koncentrálsz, és az élet nagyon nehéz.” Jimena édesapja megjegyezte, ,,a dolgok sosem történnek hirtelen”, és hozzátette: a betegség ,,eszköz arra, hogy más emberek megtisztuljanak, vagy hogy jobbá váljanak a beteg körül”. Azt is elmondta, hogy Jimena néhány órával azután, hogy visszanyerte a látását, találkozhatott három testvére egyikével a világifjúsági találkozó virrasztásán. A madridi lány édesapja szerint ,,az a szép ebben az egészben, hogy mindenki a saját tanúságtételét, a saját élményét hozza ki belőle. Nagyon különleges, mindenkit nagyon meghatott.” Hozzátette: ,,Úgy gondolom, a csoda szépségéhez tartozik, hogy nem kizárólag egy emberre vagy egy családra korlátozódik. Ebben az értelemben túl is lépett rajtunk. Már átlépte a határokat” — jegyezte meg.
Nincs szükségünk megerősítésre, nem mi vagyunk a lényeg
Az apa kifejezte: nem akarnak a figyelem középpontjában lenni, hiszen ,,a hangsúlyt a világtalálkozóra kell helyezni, mivel úgy gondolom, hogy ez egy ajándék a Szűzanyától a világtalálkozóra”.
,,Nincs szükségünk semmilyen megerősítésre. Újra találkozni fogunk az orvosi csapattal, amely az elmúlt évben kezelte őt, inkább azért, hogy egy kicsit lezárjuk ezt az epizódot, hogy láthassák őt, és levonhassák a saját következtetéseiket” — magyarázta Jimena édesapja. Mivel ez egy imakilenced volt a Szűzanyához, és nincs szó a boldoggá avatásról” a csoda következményeként, nem kell megerősíteniük, hogy valóban csodáról van szó. ,,Úgy gondolom, hogy az emberek már kellőképpen meghatódtak, aki hisz, az hisz, aki pedig nem, az úgysem fog hinni” — mondta.
Jimena édesapja kifejtette, hogy ,,amikor az emberrel megtörténik egy ilyen hitbeli ugrás, nem néz vissza, csak előre”.
A történetet először az ACI Prensa, a CNA spanyol nyelvű hírpartnere tette közzé, angolul a CNA közölte. Magyar szöveg: Bodó Márta
Fotó: illusztráció – Pixabay, WYD-fotók – Vatican Media
