Andrea della Robbia nagybátyja műhelyében sajátította el a majolika szobrászat technikáját. A majolika az ónmázas, égetett cserép, a fajansz egy fajtája. Az elnevezés a technika származási helyének, Mallorca szigetének latin kiejtéséből ered. Ez a szobrászati irányzat a 15. században nagy népszerűségnek örvendett Itáliában, de elterjedt Európa-szerte is. Andrea nagybátyja halálát követően a műhely örökösévé vált, és továbbfejlesztve munkássága eredményeként a majolika technika fokozatosan elterjedt. Alkotásain jellemző a sokalakos kompozíció, a naturalista ábrázolás, a fehér alakok megjelenítése, amelyet a kék háttér még inkább kiemel.
Az itáliai műhely az oltárképeket kerettel és talapzattal együtt készítette. Andrea ennek ellenére ragaszkodott a szobrászi kifejezésmódhoz. Sajátos ábrázolásmódjának tekinthető, hogy a kereteket gyümölcsfüzérekkel és antik mintájú díszítményekkel ékesítette. Ezzel megelőzve korát az érett reneszánsz felé nyitja a tekintetét.
Jelen írásunkban egy olyan munkáját szeretnénk bemutatni, amely két rendalapító: Szent Ferenc és Szent Domonkos találkozását jeleníti meg. A két kortárs szent isteni indíttatásra radikális Krisztus-követésnek szentelte életét, amelynek példájára mindkettőjüket tömegek kezdték követni. Életútjukban rengeteg párhuzam található, de leheletnyi eltérések is felfedezhetőek.
Andrea della Robbia alkotásán az egyszerű, kék háttér előtt láthatjuk a két szentet, ahogyan köszöntik egymást. A fehéren ábrázolt szerzetesi ruhájuk összeköti őket, Domonkos azonban sötét köpenyt visel. A portrék jellemábrázolása kivételes, hiszen nem tökéletes és áhítatot sugárzó portrék ezek, hanem sokkal inkább két, az élettől megviselt, de tapasztalattal eltelt férfit láthatunk. Egymásra tekintésük pótol minden prédikációt, hiszen sorsközösségük folytán szavak nélkül is értik egymást. A kompozíció mély együttérzést sugároz.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/33-as számában.
