Szent Ignác-napot tartottak Székelybőben

0
1301
Szent Ignác-nap Székelybőben

Székelybőben tartották a marosvásárhelyi jezsuiták és barátaik az idei Szent Ignác-ünnepet. A Marosvásárhelytől 15 km-re fekvő falucska ünneplőbe öltözött, a helyiek és az Erdély különböző településeiről érkező vendégek együtt emlékeztek a jezsuita rend alapítójára, Loyolai Szent Ignácra. Hazatérésről is beszélhetünk, hiszen a tizennyolcadik század közepén egy kis jezsuita közösség működött Székelybőben, és külön hála, hogy egy gyönyörűen felújított templomban tarthattuk az ünnepet. Az eseményről Bagosi Szindy osztja meg a tapasztalatait.

„Mindent Isten nagyobb dicsőségére!” – visszhangzik bennem Loyolai Szent Ignác ismerős gondolata, amikor róla megemlékezek. Ahogyan életének minden területén felfedezhető a jó Isten kreativitása és gondviselése (gondolhatunk itt csupán a dicső lovagi álma feladására, hogy ehelyett Isten dicsőségének szolgálatába álljon teljes életével, társaival együtt), úgy saját életemnek is fontos része, hogy megemlékezve Szent Ignácról, felidézzem, kinek az oldalán állok, ki mellé csatlakozom az úton, amelyen együtt törekedhetünk Isten dicsőségének szolgálatára.

A jó Isten a mai időkben is meglepetésszerűen megjelenik ott, ahol nem is számítanánk rá. Az ő gondviseléséből lehet a Jézus Társaságának lelkigyakorlatos háza Székelybőben, Marosvásárhelytől nem messze, amelynek közelében egy összefogással felújított katolikus templom is a közösség rendelkezésére áll. Idén ebben a kis lélekszámú faluban emlékezhettünk meg Szent Ignácról, ahová távolabbi helyekről is ellátogattak mindazok a „társak”, akiknek fontos volt együtt felidézni saját életükben is azt a „hangot”, mely egykor Szent Ignác életét is megváltoztatta. A program sokszínűsége (családos, játékos programok, beszélgetés Szent Ignác tapasztalatairól, szentmise, bográcsozás) lehetővé tette, hogy minden korosztály szabadon megtalálhassa önmagát, saját hangját.

Személyes élményeimből kiemelném a közös beszélgetést Szent Ignác tapasztalatairól, melyet Kajtor Domonkos SJ nyitott Szent Ignác lelkigyakorlatos könyvének két zászlós elmélkedésével (Lgy 136). Három ablakon keresztül (materialista világ, emberi kapcsolatok, ideák-elvárások) szemléltette a Szent Ignác-i emberképet, melynek csúcsán a jó Isten áll, mint negyedik ablak. Ránézhettünk magunkban, illetve kiscsoportos beszélgetésben arra, hogy ezeken az ablakokon keresztül, saját életünkben hogyan kommunikálunk a külvilággal: hol vannak megkötözöttségeink, hol vagyunk sebezhetőbbek, hol jellemzőbb inkább a tudatosság, a belső szabadság. Rácsodálkozva hallgattam társaim őszinte megosztását, majd szentmisében megünnepelve Szent Ignácot és saját felismeréseimet, újabb meglepetéssel fogadott a jó Isten: tanúja lehettem annak, ahogy a falu maréknyi közössége szeretettel befogad és vacsorával vár minket, zarándokokat.