2003. január, Brassó. Ide, ehhez a tervező beszélgetéshez kell visszautaznunk az időben, ha a gyulafehérvári főegyházmegyében a családpasztorációs szolgálat gyökereit keressük. Vagy talán még korábbra, 1999. őszére, amikor a magyarországi családpasztoráció immár ötödik Családkongresszusán több erdélyi résztvevőben is megfogalmazódott: szeretnénk mi is valami hasonlót… 2003-ban összeértek a szálak Isten tervei szerint: rövidesen megalakult a Családpasztorációban szolgálni akaró önkéntes házaspárokból álló Magcsoport, jelenlegi nevén Családpasztorációs Bizottság, majd a tevékenységeknek jogi keretet adó Családpasztorációs Központ, vagyis a Családiroda is.
Bár a Főegyházmegyei Családpasztoráció elsősorban egy koordinatív és integratív szervezet, a szolgálatban részt vevő házaspárok, családok között baráti, testvéri kötelékek is kialakultak az évek folyamán. Hogy teret adjunk a visszatekintésnek és a jövőtervezésnek, idén a nyári Szülők Iskolája családos tábort Szelterszfürdőn a 20 éves jubileumnak szenteltük. Szénégető István bizottsági titkárral és az önkéntes házaspárokkal együtt felidéztük, ki mikor csatlakozott a családpasztoráció munkaközösségéhez, és milyen élményei, örömteli vagy éppen kihívásokkal is együtt járó emlékei kötik ide. Valaki igy fogalmazta meg: fontos tudatosítanom, hogy én egy nálam sokkal nagyobb puzzle egy darabkája vagyok a családpasztorációs szolgálatban, amelynek a tervrajza Istennél van – de fontos, hogy egy boldog darabka legyek, aki megtalálta a helyét!
A beszélgetésekben felemlítésre kerültek az első családtáborok, családkonferenciák, a feleségek-édesanyák és férjek-édesapák első találkozói, emlékezetes meghívottak Nemes Ödöntől Pál Feriig, a családcsoportok és családos közösségek megalakulásának segítése, az első Házasság hete programok – de mindemellett az is, hogy személyesen és családilag mit kaptunk a családpasztorációs szolgálaton keresztül a házastársi kapcsolat és gyermeknevelés terén, miközben a családpasztoráció egy lelki, szellemi és pasztorális folyamat során elkezdett kibontakozni az egyházmegyénkben, hirdetve a szeretet örömét a házasságban és a keresztény család eszményének életre váltásában.
A jubileumi táborban felelevenítettük a családpasztoráció 2009-ben megfogalmazott vízióját és küldetését, mely identitásunk alapja és szabályozza működésünket a gyulafehérvári érsekség szakpasztorációs intézményeként. Eszerint a családpasztoráció legfőbb célja a családegyház – ecclesia domestica – és a családbarát egyház és társadalom támogatása, amely nem kizárólag házasok és családok szolgálatát foglalja magában, hanem minden életkort és életállapotot érintve akarja építeni Isten országát.
Az emlékezés és jövőtervezés mellett a résztevők szentmisékben és közös imákkal, szentségimádással adtak hálát Istennek mindazért, amit cselekedett, majd családi játékokkal és egy óriási tortával ünnepeltek. Köszönjük Hargita Megye Tanácsa és a Frieskepan Pékség és Alexandra Cukrászda támogatását. Hálásak vagyunk a Szent Gellért Alapítvány csapatának a nagyszerű helyszínért és kitűnő ellátásért.
Legyen hála és köszönet a családbizottság és a gyulafehérvári családpasztorációs központ minden korábbi dolgozójának és önkénteseinknek, valamint rendezvényeinken és programjainkon a 20 év során részt vevő házaspároknak, családoknak! Köszönet támogatóinknak is, magánszemélyeknek, családoknak, vállalkozóknak, illetve azoknak, akik plébániákon vagy civil szervezeteken keresztül jelentősen hozzájárulnak létezésünkhöz, munkánkhoz.
Legyünk együtt Isten családja az egyház javára, épülésére!
Török Bernadett, a főegyházmegyei családpasztorációs iroda munkatársa
