Évről évre találkozunk Marosfőn, a Szociális Testvérek Erdélyi Kerülete kültagjainak lelkigyakorlatán, hogy a karizmánkban jobban elmélyüljünk. Számunkra ez a hely, a Pax villa az, ahol megélhetjük a közösségi életünket, hiszen az ország különböző részeiről érkezünk. Ez az a hely, ahol letesszük terheinket, megosztjuk egymással gondjainkat, feltöltődünk és megújítjuk ígéretünket.
A Szociális Testvérek Társasága reményben egyesült és a Szentléleknek szentelt közösség, amelyre jellemző a Szentlélekben gyökerező élet, Szent Benedek lelkisége, a felkészült, szociális tudatosság, és a korszerű életstílus. A kültagok hivatása, hogy lehetőségeikhez mérten minél teljesebben bekapcsolódjanak a Társaság lelkiségébe, küldetésébe és szolgálatába, egy „meghosszabított keze” legyenek a testvéreknek. Ebben a szellemiségben végzik a gyermek- és felnőttpasztorációt, a plébániai szolgálatot, különböző imacsoportokat vezetnek, időseket gondoznak, az alkoholmentő misszióban, a médiamisszióban vagy akár a közéletben vállalnak szerepet.
Farmati Anna testvér vezetésével az alapítónk, Slachta Margit testvér írásairól elmélkedtünk, új megvilágításban értettük meg hívatásunkat, küldetésünket. „Aki tökéletes akar lenni, az önmagát tűzte ki céljául. Aki az Úristent tökéletesen akarja szeretni, az az Úristent tűzte ki céljául.” (A Megszentelő Szeretet küldetésében).
A lelkigyakorlat folyamán különböző imamódokat gyakorolhattunk, ami segített abban, hogy meglegyen az az alapélményünk, hogy a feltámadt Krisztussal találkozva mondhassuk, mint Mária Magdolna, „láttam az Urat”. Fókuszba került a szemlélődő imamód is, amely nélkül nem végezhetjük szolgálatunkat. De ehhez szükséges a Szentlélekben gyökerező élet, a szeretet telítettsége, ami kiárad minden emberre, akivel találkozunk.
Megtapasztalhattuk, hogy a Szentlélek valóságosan jelen van, nem kell hívni, csak elcsendesedni, nyitott lenni, meghallani sugallatait. Sokszor nem is ilyen egyszerű, mert a világ zaja, a mindennapi elfoglaltság, a saját gondolataink akadályozzák és nem engedik, hogy észrevegyük. A marosfői természetben, a fenyvesek illatában, a csendben sikerült a szemlélődő imádság által megtapasztalni a Szentlélek jelenlétét, amely eláraszt gyümölcseivel, a szeretet, öröm, békesség, kedvesség, szelídség, hűség, jóság, türelem és önmegtartóztatás Lelkével.
Újból rádöbbenhettünk arra, hogy a sok ajándék a lábunk előtt hever, kérdés, hogy mit kezdünk vele. Hogyan tudjuk használni? Ebben segítenek a kontemplatív imamódok, a liturgikus imák, zsolozsma, társulati imák. Csakis ez adhat erőt ahhoz, hogy a mindennapok sűrű forgatagában, a családi kötelességeink teljesítése mellett vállalni tudjuk küldetésünket.
A lelkigyakorlat feledhetetlen pillanata volt, amikor Farmati Anna szociális testvér, központi tanácstag átadta a kültagoknak a jubileumi sálat, amelyen az idei mottónk olvasható: „Ecce adsumus, mitte nos, alleluja”! („Íme itt vagyunk, minket küldj, alleluja”). A kültagokért felelős Fogarasi Edit testvér, aki gondos figyelemmel és imádságos lélekkel tartja össze a kültagok közösségét, kiemelte: ez a jubileumi sál egy szimbólum, az összetartozás jele, amely lélekben és láthatóan is összeköti a testvéreket és kültagokat, szolgáljanak bárhol a világon: Európában, az Egyesült Államokban, Kanadában vagy Mexikóban. Az idei jubileumi lelkigyakorlaton huszonnégy kültag tett újabb egy évre ígéretet.
Rétyi Julianna, a Szociális Testvérek Társaságának kültagja
