Nagyléptékű események zajlanak a világban, a háború még mindig valós és elképzelhetetlen szenvedést okozó tényén túl készül egyházunkban az általunk egészen meg sem értett jelentőségű püspöki szinódus.
Természetes azonban, hogy kinek-kinek legjobban a maga baja fáj, a saját kis köre örömeire készül, az őt érintő hiányosságokat szeretné leginkább pótolni. Mi pedig, a médiában dolgozók igyekszünk a két pólus közt egyensúlyt tartani, és napról napra, hétről hétre olvasóink elé tárni azt, ami a nagy döntéshozók cselekedetei nyomán előbb-utóbb minket is elérnek, ha másutt nem, a zsebünkön keresztül.
Mutatjuk, mire figyelmeztet a pápa, mire törekszik helyi egyházunk vezetése, a püspök, a plébános, egy-egy lelkiségi csoport, közösség, templomi gyülekezet, és mindenütt maga az egyén, aki tesz-vesz, jön-megy, sír és nevet, törekszik és kudarcot vall, leül, töpreng és újra nekifut. Így tesz a lelki életében, munkájában, a nevelés terén, családi és baráti kapcsolataiban.
Mit tud ehhez egy katolikus portál, egy hetilap, egy folyóirat hozzátenni? Az okostelefonokon áradó hírözönben, a pillanat százasrészére felvillanó képek között biztos pontot, kapaszkodót ajánlunk. Oázist. Egy talpalatnyi helyet, ahol, mint vihar után, le lehet peregetni a mindenünnen rank tapadt cseppeket, az összevissza infókat, megtartani csak egy szomjat oltó, tisztító kortynyit, egyberendezni, ami keszekusza. Feltenni a fejlődéshez nélkülözhetetlen kérdéseket, és megkeresni, nem készen kapni a saját válaszainkat. Ehhez szeretnénk biztos pont és kapaszkodó lenni. És mint oly sok lap teszi ezt, mi is azt mondjuk: mindez önök nélkül, kedves olvasók, előfizetők, terjesztők és plébánosok, segédlelkészek, nem lehetséges!
Folytonosan biztatjuk mindannyiukat, a Romkat portálon, lapunk hasábjain: jelezzék, miről szeretnek olvasni és mi érdekli önöket! Ha a plébániának, a csoportnak Facebook-oldala van, amikor ott képeket osztanak meg, írjanak is néhány sort: mikor, hol, kik és miben vettek részt. Ilyen módon a kisközösségükben örömöt jelentő eseményeket a nagyobb, egyházmegyei közösséggel is meg tudjuk ismertetni. Egy-egy jó ötletet más is szívesen kipróbálna… Kicsit irigykedik: ,,Hogy ez nekem nem jutott eszembe!”, aztán pedig együtt örül az örvendezővel. Mert nem lehet lapot egyedül írni, szerkeszteni, mint ahogy a beszélgetéshez is legalább ketten kellenek. A kommunikáció úgy szül életet, ha mind bekapcsolódunk, figyelünk, megosztunk.
Újra és újra arra hívjuk önöket, olvasóinkat, terjesztőinket, a plébániák vezetőit: szerkesszünk igényesen, szerkesszünk együtt, adjunk s vegyünk, örömünk másokban növekedjék!
