Június 25-én Marcello Semeraro bíboros, a Szentté avatási Dikasztérium prefektusa a pápa képviselőjeként a dél-olasz Santa Maria di Leuca-kegyhelyen szentmisét mutatott be, amelyen a boldogok közé iktatta az 1991-ben elhunyt Elisabetta/Elisa Martinez anyát, a kegyhely nevét viselő kongregáció, a Santa Maria de Leuca/Leucai Szűz Mária Leányai alapítónőjét. Ferenc pápa 2023. február 23-án hatalmazta fel Semeraro bíborost, hogy közzé tegye az Isten szolgálója Elisabetta Martinez anya közbenjárásának tulajdonított csodáról szóló dekrétumot.
A Boldog Elisa anya közbenjárásának tulajdonított csoda egy méhen belüli magzati növekedési rendellenességhez kapcsolódik. Egy rimini édesanya súlyos helyzetéről értesülve a Leucai Szűz Mária Leányai Kongregáció rendi elöljárónője felkérte a kongregáció közösségeit, hogy végezzenek imakilencedet a magzat gyógyulásáért, kérve az alapító anya közbenjárását. A novénák végigkísérték a terhesség teljes időszakát, és a kislány 2018. március 19-én egészségesen született meg.
A boldoggáavatási szertartáson Marcello Semeraro bíboros, méltatva Elisabetta Martinez anya életszentségét, kiemelte, hogy a szerzetesnő még az élet nehéz pillanataiban is mindig érezte Isten védő kezét. „Szeretném kitágítani a szívemet, hogy átöleljek minden teremtményt, akik a föld minden sarkában szétszóródva élnek, különösen a leginkább rászorulókat és a peremre szorultakat.” Ezek voltak Elisa Martinez anya, a Leucai Szűz Mária Leányai Kongregáció alapítónőjének szavai, amelyeket Marcello Semeraro bíboros, a Szentté avatási Dikasztérium prefektusa idézett fel Ferenc pápa képviseletében a salentói szerzetesnő boldoggáavatási szentmiséjén, a kongregációnak nevet adó szentélyben.
Elisa anya szerette a szegényeket, mert bennük jobban felfedezte Krisztus arcát – hangsúlyozta Semeraro bíboros, többször megismételve, hogy az alázat volt az az erény, amely leginkább jellemezte az 1905-ben a dél-itáliai Galatinán született és 1991-ben Rómában elhunyt új boldog életét. Az általa alapított kongregációt a serdülő lányok képzésének, a kisgyermekkori nevelésnek, az egyedülálló anyák gondozásának és a plébániai szolgálatnak szentelte. Az alázat volt valójában „az a kötőanyag, amellyel Elisa anya lelki építményét felépítette. Mindent örömmel tett, anélkül, hogy emberi jutalmakat és elismerést várt volna” – emelte ki Semeraro bíboros. Éppen ellenkezőleg, elfogadta azokat a megaláztatásokat, amelyekkel a felebarát szolgálata jár. Ezért fordította figyelmét a szerényekre, a szegényekre, a betegekre, a szenvedőkre.
Utalással június 25-e, az évközi 12. vasárnap evangéliumi szakaszára (Mt 10,26-33), amelyben Jézus bátorságra buzdít még az üldözések idején is, Semeraro bíboros arra mutatott rá, hogy az Úr soha senkit sem hagy magára, még szenvedése közben sem. Elisa anya pontosan ezt érezte, vagyis azt, hogy Isten keze mindig védelmezi őt, még a félreértések, a gyanakvások és az elutasítások pillanatában is. Boldog Elisa anya jól tudta, hogy Isten befogad minket mindenben, amik vagyunk és mindenben, ami velünk történik – mondta homíliájában a bíboros prefektus.
A boldoggáavatási szentmisét „a Szűzanya tekintete alatt” mutatták be a Santa Maria di Leuca kegyhelyen és ez volt „az első alkalom, hogy ilyen liturgiát tartanak a mi vidékünkön” – hívta fel a szertartás résztvevőinek figyelmét Semeraro bíboros, aki a Salentói-félszigeten, az Adriai-tenger partjától néhány kilométerre fekvő Lecce városban született. „Ez mindannyiunk számára jelzéssé, sürgető meghívássá válhat, hogy szentek legyünk” – buzdított az életszentségre a Szentté avatási Dikasztérium prefektusa. A boldoggáavatási szertartást ajándéknak nevezte, amelyet ezen a napon Salento vidéke kapott. Utalt rá, hogy Ferenc pápa is gyakran emlékeztet rá: az életszentség hívása a magasból érkezik, mégis az emberi élettérben, „a föld és az egyház történelmében” gyökerezik.
Szöveg: Vertse Márta / Vatikáni Rádió
