Berobbant a nyár, az iskola véget ért, jöhet a vakáció. De hogyan építsük fel, hogy az gyermeknek-felnőttnek egyaránt jó legyen? Minden család más, másak a lehetőségei: van, ahol vannak nagyszülők, rokonok, van, ahol szűkösek a tárca engedte lehetőségek. A jó vakáció egyáltalán nem a pénztől függ! Hanem a szeretettől, amivel tervezik-szervezik, amivel fogadják a lehetőségeket. A Vasárnap Fókusz rovatának összeállításában az igazán fontos szempontokról olvashattak, most ezt egészítjük ki újabbakkal, ezúttal Tóth Borbála Schp gondolataival.
Mindnyájunknak, akik elsősorban az általunk szeretve nevelt gyermekekhez és fiatalokhoz való kapcsolódás teremt széles távlatot az Istennel való kapcsolat megélésére, évről évre megtapasztalt rendkívüli időszak, amikor véget ér a tanév és megkezdődik a szünidő. Egyik napról a másikra átrendeződnek életünk meghatározó erővonalai. Az iskolai munka szabja meg az iskolán kívüli időszak beosztását, az iskolaköteles gyermekeken kívüli mindannyiunk tevékenységét, s követeli meg a befektetett erő mennyiségének és minőségnek is jelentős hányadát.
Hosszú várakozás és felkészülés után (lassan csak egy-két tantárgyból kell már csak készülni, befejeződnek a szakkörök, mind több tábor programja körvonalazódik), mégis elemi erővel lép közénk a tanítási rendtől mentes, házi feladat és tanulás nélküli új életvitel. Kegyelemteljes időszak, s mint ilyen nehézséggel, energiák átcsoportosításával és örömökkel teljes. Nyitottságot vár el: hogy hajlandók legyünk elengedni a megszokottat, merjünk lassítani, szétnézni, számba venni a tartalékainkat, s újba kezdeni.
Nálunk, az Oázisban is nagy örömmel fogadtuk a vakációt. Az első időszak a hosszabb alvásoké, nagyoknak-kicsiknek egyaránt örömteljes. A megkönnyebbülést igyekszünk továbbtágítani azzal, hogy nincsenek még kötött tevékenységek, napi program. Nekünk, nővéreknek az imádság ideje és a szentmise, és a gyerekekkel közösen elköltött étkezések adnak ritmus a mindennapokban. Ha kedvünk van, csak beszélgetünk egymással, előkerül egy jó társasjáték, römizés kötetlenül (olyankor még megesik, hogy a pontokat sem számoljuk) a játék öröméért. Ha akarjuk, süssünk palacsintát, legyen az az ebéd. Rövidesen hatan-nyolcan is csatlakoznak a lelkes csapathoz, s már kész is a verseny, ki tudja előbb és hibátlanul megfordítani a sülő palacsintát a levegőben.
A kezdeti eufóriát azonban, egyre hamarabb, felváltja a tanácstalanság, a gyerekeké és felnőtteké egyaránt. A gyerekek nehezen találják meg azokat a tevékenységeket, amelyek hosszabb távon kielégítik, lekötik őket. Mintha évről évre egyre nehezebb volna őket becsalogatni azokba a tevékenységekbe, amikben kipróbálhatják magukat, amelyek több odafigyelést, kitartást, türelmet és alkotó kedvet kívánnak meg. Ez komoly feladat elé állít bennünket, felnőtteket. Mit kínáljunk fel a számukra, hogyan teremtsük meg azt a légkört és környezetet, amiben szívesen időznek és esetleg vállalják a fáradtságot is, hogy egyre több örömük legyen a maguk végzett alkotásban, sportolásban. Például a megismert hangszerek ne kezdjenek porosodni, hanem legyen elég kedv, kitartás az egyhangú gyakorlásokhoz.
Jó együtt vizes vetélkedőt tartani a forróság lassú délutáni elmúlásakor, nagyokat nevetünk, ahogy az ügyességi játékokban leelőznek bennünket a gyerekek. Rafinált fejtörők megoldása közben jó kis együttműködések alakulnak ki. Többen is összemérik erejüket az alkalmi bicikli vagy roller gyorsasági és ügyességi versenyeken, s van aki csak élvezi, hogy teker-teker-teker a szembeszélben. Fonott és csomózott karkötők sora készült el már a nyár első felében is. Elővettünk rég nem használt vagy több időt igénylő játékokat, vár- és hídépítés, az emberi test részeinek vizsgálata szemléltető elemek segítségével, fizikai kísérletek: például színbomba készítés volt soron. Többen is rákaptak az olvasásra, szerelmes regények és kalandtörténetek járnak kézről kézre. Ebbe a lelkes folyamatba igyekszünk beépíteni a nyári olvasmányokat is némi olvasónapló írásával. A történeteket filmes feldolgozásban is nagyon szeretjük. Évközben alig-alig jut idő filmnézésre, most ebbéli kedvtelésünknek is hódolhatunk. Olyan jó, hogy a spontán szerveződő focimeccseket sem kell két tanulóidő közé szorítani.
Érdekes tapasztalatokat tartogat a közös játék a kisebbekkel, amelynek során egyenrangú helyzetből indulva játszhatunk együtt, olyan játékszabályok közt, amit akár még talán ők is ismernek jobban. Az öröm pedig a játék közben születik és közös, nem úgy, mint tanuláskor, amikor a végeredmény hatására születik, és az eredmény feletti öröm vagy vigasztalás formáját ölti. Szívesen mérik össze erejüket egy-egy játékban a nagyobbak is. Velük már komoly összpontosítást igényel a helytállás egy felnőtt számára. A tinédzserek, legyen 13-15 , vagy 16-17 évesek, hálásan fogadják, ha a felnőtt, akivel az év nagy részében úgy él együtt, hogy jobban tudja, mit kell csinálnia, kiosztja a feladatot a számára, és megköveteli a feladat teljesítését, főz neki, mos rá, ápolja, amikor beteg; a nyári napokon leül egy römipartira, együtt néznek híradót, s beszélgetnek arról, mi történik a nagyvilágban, vagy együtt örülnek, bánkódnak a szerelmes sorozat legújabb részén.
A csomaközi nőszövetség meghívásának köszönhetően részt vettünk az egyházmegye búcsúján Szatmárnémetiben. Szívesen vágtunk neki egy-egy biciklitúrának a teremi tóra, a Somos parkba, vagy felfedezni a környéket. Attrakcióban sem volt hiány a házunk táján, akrobatikus motorshow hajmeresztő és lélegzetelállító mutatványainak örültünk fiúk és leányok egyaránt. A nyári vakáció a táborok ideje is. A Rekettye Egyesületnek köszönhetően a gyermekeink zenélni tanultak, és elmélyítették egy-egy hangszerbéli tudásukat, néptáncoltak, népi játékokat ismertek meg, kézműves foglalkozásokon vettek részt. Mire való a varrógép és hogyan működik? Aki kiváncsi volt, erről is szerezhetett benyomásokat, s saját készítésű hajgumival, könyvjelzővel, zsebkendőtartóval büszkélkedhet, nem is alaptalanul. Voltak olyanok is, akik verseny eredményeik jutalmául iskolai kirándulás keretében három napot töltöttek Székelyföldön. Gitártáborba készülnek többen is a gyerekek közül, ki azért, mert nagyon tetszett neki, amit tavaly tanult, van aki azért, mert belefogna a hangszertanulásba.
Mit jelent a számunkra a nyár: kegyelmi idő a pihenésre, játékra, nevetésre és új dolgok felfedezésének ideje. Törekszünk kivetkőzni mindama rosszból, ami a mindennapi feladataink között ránk tapadt, elmélyíteni a jót, amire lehetőségünk volt magunkévá tenni. Adja meg a Jóisten mindannyiunknak azt a jót, ami jobbá tesz minket, s adja meg erejét ahhoz, amivel megbirkózni kiválasztott.
Tóth Borbála SchP
Fotók: a szatmári egyházmegye sajtóirodája
