Szent Kamill emléknapján Kolozsvár Hajnal-negyedi kápolnájában búcsús ünnepre gyülekeztek az idős, gondozásra szoruló otthon levők, az otthon lakói és a város különböző tájáról érkezettek.
Isten e szent hajlékát 2000. szeptember 9-én szentelte fel az osztrák kamilliánus rend támogatóival együtt Czirják Árpád prelátus, akkori kolozs-dobokai főesperes, jelenleg nyugalmazott plébános. Azóta Isten dicsőségét hirdeti a körülötte működő hányatott sorsú Szent Kamill Szociális Otthon lakóival együtt. E szent helyen sokan fontosnak tartották a búcsúnyerés lehetőségét és az ottlakókkal való találkozást.
Igen, szent az a hely, ahol Krisztus teste van jelen és ahol megannyi ima szól mindnyájunk teremtő Istenéhez, ahol heti rendszerességgel Kovács Árpád kisbácsi plébános szentmisét mutat be, főleg a bentlakók számára.
A búcsús szentmise főcelebránsa, Vízi Zakariás, a Mária Szeplőtelen Szíve templom plébánosa csendes, megnyugtató hangon szólt a szentmise liturgikus szövegén keresztül a jelenlevőkhöz. Kovács Árpád a bevezetőben imát kért az otthonért, annak bentlakóiért, alkalmazottaiért, hogy az Úr hathatós segítségében és oltalmában legyen részük.
A szentbeszédet Boldizsár Ferenc mikóújfalusi plébános igazi örömhír terjesztőként reménykeltő mosolyával fűszerezte. Szent Kamill külső és belső tulajdonságait tárta elénk, gyermekkorától életének beteljesedéséig. Elmondta, hogy Kamill gyerekkorában nem szeretett tanulni, ami érthető is talán, mert korán, 14 évesen elvesztette édesanyját, majd 18 évesen édesapját is. 184 cm magas, erélyes, nehéz természetű felnőtté vált, aki katonaként szolgált a harctereken. Békeidőben is ,,kockára teszi életét”, olyannyira hogy a kockajátékok a nyomor szélére sodorták. Kisebesedett lába megnehezíttte az életét. Még a ferencesek sem vették fel a rendbe. Kórházakba járva észrevette, hogy képzetlen, haszonleső gondozók ápolják a betegeket. Szükségét éreste annak, hogy olyan embereket keressen, akikben él a krisztusi szeretet a betegek iránt és így gondoznák a rájuk bízottakat. Talált is négy világit és egy papot, akikben élt ez a lelkület. Megalapította a betegek szolgáinak rendjét, akik Krisztus iránti szeretetből, az ő szeretetét közvetítve ápolják betegeiket, sőt ha azok utolsó földi pillanataikat élik haláluk közelében, akkor imádkoznak felettük. Ezért is nevezték őket a halál testvéreinek. Szent Kamillt joggal tartják így a haldoklók védőszentjének.
A beszédet mondó a búcsúsok elé tárta Szent Kamill életpéldáján keresztül, hogy ,,a szeretet, amikor szenvedéssel társul, akkor lesz igazán mélyenszántó szeretet”, mert akkor válik igazán krisztusivá. Figyelmeztetett, hogy ne legyünk csak templomi keresztények, hanem látsszon meg rajtunk az élet más területein is, hogy Krisztushoz tartozunk. Szent Kamillt idézte és kérte, ,,hordozzátok a tenyeretekben szíveteket s így szolgáljátok a szegényeket, a betegeket!” György Alfréd csíkszentdomokosi születésű, jelenleg Magyarországon tevékenykedő kamilliánus szerzetes sajátos imamódszerét ajánlotta. Imánkat úgy kezdjük, ,,mintha kivennénk szívünket a kezünkbe”. ,,A jó Istennel való beszélgetés a szív imája. A tenyerünkkel melegítsük fel a szívünket”, majd ,,adjuk át a jó Istennek”, hogy ő tovább melengesse. Az így felmelegített szívünket ő visszaadja nekünk, hogy az ő melegével átjárt szívvel szolgálhassuk őt mások és önmagunk javára. A szentmisék akkor válnak számunkra is értékesen hasznunkra, ha hagyjuk, hogy Isten átmelegítse szívünket. Kérte, ,,engedjük, hogy Isten lángra gyújtsa szívünket.” Ajánlotta, hogy ajándékozzunk mosolyt a körülöttünk levőknek, mert az élteti a reményt. Jó kereszténynek nevezte azokat, akik gyümölcsöt teremnek. Kamill a megalapított szerzetesrenden keresztül krisztusi szeretettel már 400 éve termi a jó gyümölcsöt. Eckhart mestertől ihletett történettel oktatott arra, hogy igazán elégedettek és boldogok csak akkor leszünk, ha Isten akaratát teljesítjük.
A befejező részben Kovács Árpád plébános a szentháromságos egy Isten szoros Atya, Fiú, Szentlélek szeretetegységét párhuzamba állította a szentmisén levő három paptestvér szeretetből fakadó szolgálatával, akik e szeretetegységet próbálták közvetíteni a búcsús misébe bekapcsolódottak felé. Hálát adott a hatékony közös imáért, melyben összefogással Isten valós oltalmát tapasztalhatták meg a jelen levő.
Tokay Rozáliát, az intézet egykori megálmodóját és alapítóját olyannak tartotta, aki szívét sokszor ,,felmelegítette”, hogy Isten közelségét megélje és kezében fölmelegített szívét vitte oda, hogy sokaknak segítségére legyen. Köszönetét fejezte ki a Szent István és a Szent Korona-lovagrend tagjainak jelenlétéért. Elmondta, hogy Csöpi, az alapító életében ,,sok mindent felvállalt, betegségekkel küzdött”, de ,,keményen belekapaszkodott Istenbe és ezért legyőzhetetlenné vált”. Az irgalmasság cselekedeteit nemcsak hirdette, hanem élte is, amikor sokaknak enni adott: bentlakó időseknek, de látogatóknak is. A szomjazóknak inni adott, törődésével és vigaszt nyújtó szavaival. Befogadta kicsinyeit, a bentlakókat, de a táborozókat is. Felruházta a mezíteleneket, amikor segítséget nyújtott a természeti katasztrófák áldozatainak. Betegeket ápolt és gyógyulásukat elősegítette, akár egészen a teljes felépülésig. Az igazságért síkra szállt magyar népünkért, amikor kitartott az általa alapított Magyar Mozgássérültek Társulatának teljes neve mellett. Fába metszett költészetével a művészet terén is maradandót alkotott. Bennünket sem ,,kényeztet az élet, de az ő példáján tanuljunk meg megküzdeni vele, a sarkunkra állni”.
Gál Éva néni, az otthon bentlakója, Ady Endre Köszönöm, köszönöm, köszönöm című versének elmondásával tette emlékezetessé az ünnepséget. A ,,kicsinyek” nevében ügyesen összeállított, pontos adatokkal rendelkező méltatás következett Tokay Rozália Annáról. A már említetteken kívül még megtudhattuk, hogy a zene iránti vonzalma tanulmányaiból és tevékenységeiből kisejlik, mert a Zeneművészeti Líceum csellószakán, a Zeneakadémia padjaiban, majd az orvosi egyetem zenekarában kamatoztatta tudását. 1983-tól rovátkás fafaragással szépítette életét. Faköltészetéért erdélyi és európai kiállításokon nyerte el mások tetszését. 1996. április 29-én elindította a 4000 négyzetméter nagyságú területen tervei megvalósulását, megtörtént a Szent Kamill-otthon alapkőletétele. 2000-ben megáldották a felépült otthont. 2012-re egy év leforgása alatt kibővítette az eredeti otthont a Szent Erzsébet-otthonnal, 29 szoborból álló szoborcsoportot hagyoty hátra az utókor számára az otthon területén kialakított parkban. Kitüntetésben részesült a római Szent Kamilliánus-rend részéről. A Magyarok Világszövetsége a Magyar Érdemrend Ezüstfokozatában részesítette.
Túri Török Tibor szobrászművész formálta meg Tokay Rozália plakettjét, amelyet a kápolna bejáratához helyeztek el.
A kápolnában zajló ünnepség zárómozzanataként Müller Tamás, a Szent István lovagrend mester-lovagparancsnoka Várnai Zseni költő egyik versrészletét osztotta meg a hallgatósággal, melyben az öregek reménykedéséről szólt. Ezt követően a paptestvérek a plaketthez vonultak. Leleplezték azt, majd Kovács Árpád Isten áldó szavait tolmácsolva szentelt vizet hintett az alkotásra. Az otthon megálmodója így e mű által is emlékeztetni fogja az oda betérőket a kitartó, küzdő, Istent és embert szerető életre. Az általa teremtett hagyományt megőrizve a jelenlevők az ünnepet közös szeretetvendégséggel zárták.
Bíró Jolán-Ilona
