Együttest alapított néhány amerikai pap, hogy egyházmegyéjük fiataljainak a lisszaboni Világifjúsági Találkozón (ViT) való részvételére anyagi fedezetet teremtsen elő. A formáció eddig húszezer dollárt gyűjtött e célra – adta hírül a Catholic News Agency.
A Priests in Concert (Koncertező Papok) nevű formációban kilenc, a washingtoni egyházmegyéhez tartozó lelkipásztor, Pawel Sass, Yan Pietryga, Grzegorz Okulewicz, Mattia Cortigiani, Philip Ilg, John Benson, Salulo Vicente, Emanuel Lucero és Daniele Rebeggiani zenél együtt. Mindannyian a hyattesville-i Redemptoris Mater Szemináriumban tanultak, és tagjai a Neokatekumenális Út nevű katolikus missziós mozgalomnak.
Daniele Rebeggiani, a Washington DC-beli apostoli nuncatúra titkára és egyházmegyés pap a CNA hírügynökségnek beszélt a pénzszerzési törekvéseikről, és a Vithez fűzött reményeikről. Elmondta, hogy a formáció ez év elején jött létre, azt követően, hogy egy fiatal felnőtteknek szóló eseményre néhány pap együtt zenés estét szervezett. Ezt követően készültek a papok pénzt gyűjteni plébániáikon a Vit számára. Felismerve, hogy a korábban említett zenés program sikeres volt, úgy döntöttek, hogy meghívnak több lelkipásztort is a csapatba, hogy hívják el híveiket is a követketkező adománygyűjtő koncertre. Különböző népszerő dalokat énekeltek, mint amilyen az Eye of Tiger vagy a Knocking on Heaven’s Door, de repertorájukon az amerikai zenén kívül spanyol, olasz, lengyel, mexikói zenés darabok is helyet kaptak, no meg persze portugáliai dallamok is, lévén, hogy a résztvevők közül többen is onnan származnak. Rebeggiani úgy értékeli koncertjeiket, mint a zene és tanúságtevés estéit. A zenés darabok mellett a koncerteken helyet kaphat például egy pap hivatástörténete vagy egy, a korábbi években ViTen részt vett fiatal tanúságtevése is.
Rebeggiani arról is beszélt, hogy a zenekar több tagjának is szoros kapcsolata van a Világifjúsági Találkozóval, mivel többen is egy-egy korábbi alkalmon fedezték fel magukban hivatásukat. Ő például a 2005-ös kölni találkozón ismerte fel hivatását.
Rebeggiani Rómában született, katolikus családban nevelkedett. Tizenhárom évesen lépett be a Neokatekumenálus Út mozgalomba, és 1997-ben Párizsban vett rész először Világifjúsági Találkozón. Ezt követően még néhány találkozóra elment, de mégis ahogy növekedett, elkezdett eltávolodni az egyháztól, mivel nagyon szekuláris környezetben élt ekkor. „Úgy gondoltam, hogy nem Isten egyedül a boldogságom kulcsa, hanem a siker, főleg a tanulmányi siker” – magyarázta a Rebeggiani, majd elmondta, hogy a megvalósítási vágytól vezérelve oda jutott, hogy huszonegy évesen idegösszeomlása lett, és ez volt az a pillanat, amikor visszakapcsolódott az Istenhez. Nem sokkal ezután csatlakozott a plébániája Kölnbe, a Világifjúsági Találkozóra tartó csoportjához. Amikor Strassbourgban missziós munkát végzett, és az utca embereinek mesélt Krisztusról, kimondhatatlan boldogság öntötte el, és megfogalmazta, hogyha ez az öröm abból fakad, hogy beszélhet a Megváltóról, evangelizálhat, akkor ő így szeretne élni. A kölni találkozó után rögtön be is lépett a szemináriumba.
A papok eddig jegyeladásokból és adományokból 20 000 dollárt gyűjtöttek össze rögtön az első koncertjük alatt. Következő fellépésükre július 21-én kerül sor, és remélik, hogy sikerül akkor 10 000 dollárt szerezniük. A befolyó összegből nagyjából négyszáz fiatalt fognak elvinni az idei viágifjúsági találkozóra.
A CNA kérdésére a nunciatúra titkára elmondta, hogy azt reméli, hogy a fiatalok, akik részt fognak venni ezen az eseményen, megtapasztalhatják legelsősorban azt, hogy Isten szereti őket. „Sok esetben, azok a fiatalok, akik részt fognak venni, nagyon nehéz, szenvedésteli környezetből származnak, sebzettek. Így ezek a zarándoklatok mindig módot jelentenek arra, hogy Isten megmutathassa nekik, hogy az életük értékes, hogy ő nem érdektelen a szenvedésük láttán, hogy érdeklik őt, segít rajtuk. Ugyanakkor pedig megtapasztalják azt, hogy Istenért tehetnek valamit, és átélhetik az Istenért élés örömét is. Bennük van a vágy, hogy valóban feladják saját terveiket cserében az isteni tervekért, például számomra is sokkal jobb volt az, amit Isten készített nekem, mint amit én terveztem magamnak, ezért biztos vagyok, hogy mindenikük esetében így van ez.”
Szöveg: Francesca Pollio Fenton / CNA alapján
Fordította: Dénes Gabriella
Fotók: Priests in Concert
