Idén 250 éve, hogy a pápa 1773-ban feloszlatta a jezsuitákat. Melyik két ország nem tiltotta ki őket, és hogyan kaptak ismét működési engedélyt bő negyven évvel később? Szemelvények a Jezsuiták Magyarországon című kötetből.
A felvilágosodásnak nevezett szellemi mozgalom és az abszolutizmusként emlegetett nézetrendszer eredményeképpen az egyre inkább öntudatra ébredő államhatalom Európa-szerte az egyetemes, tőle független hierarchikus intézmények – legfőképpen a katolikus egyház – államok felettisége ellenében fogalmazta meg magát. Az uralkodó az államban korábban működő pápai befolyást is jelentősen csökkentette ebben az időszakban. A Jézus Társasága – amely szintén világméretű (sőt éppúgy központosított és hierarchikus) intézményhálózatot tartott fenn –, negyedik fogadalma révén szorosan a pápához kötődött és jelentős gazdasági-politikai befolyással rendelkezett, nem kerülhette el, hogy áldozatává váljon az államok érdekeinek és önmeghatározásának.
A reformkatolicizmus térhódításának évtizedeiben a jezsuiták (nagyrészt a 16. század végére megszilárdult) elvei és intézményes struktúrái testesítették meg mindazt, ami a születőben lévő nemzetállamok vezetőinek, egyházi és világi elitjének szemében a múltat és a megváltoztatandó átalakulást jelentette. A rendet sokan despotikus, nemzetek felett álló hálózatnak látták, az anyagiak és a jogosultságok terén egyaránt megengedhetetlen kiváltságokkal. Vállalt és hangoztatott erényeik (szegénység, alázat, engedelmesség, ingyenes szolgálat) a gyakorlatban negatív tulajdonságként csapódtak le a kortársak, köztük a felvilágosodás gondolkodóinak és a szabadkőművesség követőinek tudatában.
A Bourbon-dinasztia által uralt monarchiákból ezért már 1759 és 1768 között kiutasították a jezsuitákat, és ezeknek az államoknak a diplomáciai nyomására XIV. Kelemen pápa 1773. augusztus 16-án kiadta a Dominus ac Redemptor kezdetű brevéjét, melyben feloszlatta a Jézus Társaságát. A döntés indoklásában az egyházfő a kereszténység egységének és békéjének megőrzését emelte ki elsősorban. Az ellenük felhozott vádak igazságtartalmát nem feszegette, annak inkább bizonyítékát láttatta bennük, hogy mennyi ellentétet és vitát váltott ki az egyházban és a nemzetközi diplomáciában.
Bár XIV. Kelemen pápa megszüntette a rend működését, a Jézus Társasága nem tűnt el teljesen. Oroszországban és még egy ideig Poroszországban tovább tevékenykedtek a páterek, az ottani ortodox, illetve protestáns uralkodók ugyanis nem tartották magukra érvényesnek a pápa döntését.
Az, hogy a Társaság az Orosz Birodalom területén fennmaradt, részben egy történelmi tragédiának is tulajdonítható: a feloszlatás előtt egy évvel, 1772-ben Lengyelország első feldarabolása alkalmával jelentős területekkel együtt néhány jezsuita élete, mert amikor az újraszerveződésen dolgoztak, több európai országban is fellángoltak a jezsuitaellenes törekvések. Ez viszont már újabb, más lapra tartozó fejezete a Jézus Társasága történetének.
Siptár Dániel – Bartók Tibor SJ
Forrás és fotó: jezsuita.hu
