Évente háromszor tart lelkigyakorlatot szenvedélybetegeknek és hozzátartozóknak a Caritas Ki-Út programja, a segítőnővérek közössége és a magyarországi Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat. A programot idén harmadik alkalommal szervezték meg július 6–9. között a székelyudvarhelyi Szent Pió Lelkigyakorlatos Házban. Ezen az alkalmon tizennégy gyógyulni vágyó szenvedélybeteg és hozzátartozó vett részt. Alább egy résztvevő személyes élményét olvashatják.
Számomra ez volt az első alkalom, ahová a gyógyulás szándékával mentem el, mint hozzátartozó. Évekig hagytam, hogy engem is megbetegítsen a párom alkoholizmusa. Küzdöttem az alkohollal és a férjemmel. De mindhiába. Be kellett lássam, hogy tehetetlen vagyok az alkohollal szemben, hiszen mindig ő nyert. Én mindenhogy próbáltam megváltoztatni a páromat, szép szavakkal, csúnyán. Mindent megpróbáltam. De a minden is kevésnek bizonyult az alkohollal szemben. Engem is teljesen behálózott, és már azt sem tudtam, ki vagyok, mert minden energiám és figyelmem a párom és az ő ivása köré szerveződött. Eközben teljesen megfeledkeztem magamról, a szükségleteimről. Állandó szorongás lett úrrá rajtam. Függővé váltam én is a párom italozásától. Társfüggő lettem. Állandóan azt lestem, mikor iszik, mennyit iszik, mit csinál. Számtalanszor kimentettem helyzetekből, csak eközben saját magamat nem tudtam megmenteni. Minden próbálkozásom, jó szándékom ellenére ivott, és én egyre rosszabbul viseltem. Úgy éreztem, egyedül maradtam. Istentől is eltávolodtam. Szégyelltem, hogy ez velem megtörténhet, és nem vagyok elég erős, hogy kezeljem a helyzetet.
Itt, a lelkigyakorlaton Gyuri atya tanításaiból, József élettörténetén keresztül megtanultam, hogy amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős. Ha a szenvedést elfogadjuk, akkor az a javunkat szolgálja. A szenvedést gyakran magunknak okozzuk. Én is ezt tettem.
A lelkigyakorlaton a tanításokból megragadt egy történet, amelyet el szeretnék mesélni: „A király nagy beteg lett. Azt mondta a szolgáinak, hogyha egy boldog ember ingjét elhozzák neki, akkor ő meggyógyul. A szolgák elindultak eleget tenni a király kérésének. Az erdőben fütyörészést hallottak. Bementek és ott találkoztak egy favágóval. Megkérdezték tőle, hogy boldog-e. A favágó azt válaszolta, hogy igen, az. Kérték, hogy adja oda az ingjét. Erre azt válaszolta, hogy nincsen ingje”. Számomra azt üzeni ez a kis történet, hogy a boldogtalanságom oka az volt, hogy elfeledkeztem magamról, a saját boldogságomról és a páromtól tettem függővé azt. Ha ő jól van, én is. Abban a hitben éltem évekig, hogy én akkor lehetek boldog, ha ő nem iszik. De rá kellett jöjjek ezen a lelkigyakorlaton, hogy gondoskodhatok magamról, újra szerethetem magam. Ez felszabadító érzés.
Hiszem, hogy akinek megadatik ez a felszabadító érzés, átértékel nagyon sok mindent, megváltozik az élete, és meggyőződéssel vallja, hogy sok minden helyére kerül a saját életében.
A program a Pro Educatione Egyesület-támogatásával valósult meg a Szorongás projekt – műhelymunkák különböző célcsoportokkal projekt keretében.
Amennyiben függőségi problémákkal küzd és szeretné a Caritas segítségét kérni, lépjen kapcsolatba Ambrus Hajnal addiktológiai tanácsadóval az alábbi elérhetőségek valamelyikén:
Tel.: 0737 300 980, hajnal.ambrus@caritas-ab.ro,
Gyergyószentmiklós, Márton Áron utca 22. szám,
Székelyudvarhely, Kossuth Lajos utca 18. szám
Forrás: Gyulafehérvári Caritas
