Kultúrtörténeti és régészeti feltárást végeztek a közelmúltban Csíkrákoson, a bogáti kápolnánál. A régészek és építészek alkotta csoport történelmi és különösen a helyiek számára értékes felfedezésekre jutott a mindössze néhány napig tartó munka alatt – adta hírül a Hargita Népe.
Köllő Miklós építész a bogáti kápolnánál végzett felméréssel kapcsolatban kifejtette, a vizsgálat egyik alapkérdése az volt, hogy két fázisban épült-e a kápolna. A felmérés során ez a feltevésük beigazolódott, és még gótikus elemeket is találtak. A Hargita Népe újságírójának az építész elmondta: „A falkutatás nem teljes, mert nem célunk, hogy a helyi közösséget használhatatlan épülettel hagyjuk.” Hozzátette: a restaurálás kivitelezési szakaszára is maradtak feltárásra váró kérdések. Az épületben a betonpadló miatt nedvesednek a kápolna falai, ezt egyelőre nem törték fel. Köllő arról is tájékoztatta a lapot, hogy a tetőszerkezet cseréphéjazata nem felel meg a mai műemlékvédelmi szempontoknak, mivel a tetőszerkezet zsindelyfödésre volt kitalálva, így hasonló megoldásban gondolkodnak. A cél a kápolna 1930-as állapotához való visszatéréshez, ehhez pedig elég dokumentum áll rendelketésre.
A feltárási munkálatok egy szakasza lezárult, a későbbiekben, amint lesz rá anyagi keret, folytatják. A munkálatok engedélyeztetési folyamata zajlik, és eltart előreláthatóan jövő év végéig. A szakember úgy vélekedik: „Jövőtől, ha anyagi forrás is áll rendelkezésünkre, a szakemberek folytatni tudják. A végeredmény a kápolna képes történetének bemutatása kell legyen, amely a közösség számára jelzi, hogy az épület a középkor óta áll, és a miénk.”
Botár István régész elmondta, hogy a helyreállítási terv részeként történt feltárás eredménye, hogy megtalálták a kápolna falaiban a különböző rétegeket, amelyek alapján valószínűsíthető, hogy az épületet két különböző korszakban emelték. A feltáráshoz nyitott szelvény vizsgálata során kiderült, az előzetes várakozásoknak megfelelően, hogy a keleti rész az épület régebbi része, míg a nyugati részt később építették hozzá. „Két különböző alapozás találkozási pontjára bukkantunk, különböző habarccsal, lábazati párkánnyal és eltérő alapozási mélységgel. A feltárások alapján meghatározható a bogáti kápolna középkori, illetve a mostani mérete közötti különbség” – mondta a régész a Hargita Népnek, majd hozzátette, a kápolnabelsőt a későbbiekben mélyebb kutatásnak vetik majd alá.
Kósa Béla, a bogáti kápolna falkutatását és rétegtani vizsgálatát végző művészettörténész elmondta, hogy a falkutatás során azt elemzik, hogy milyen összetételű falszövetekkel rendelkezik az épület, kőből, téglából és fából készült-e, és az ezekhez kapcsolódó következtetéseket vonnak le építészettörténeti szempontból. A vizsgálat során olyan jeleket és anomáliákat keresnek a falon, amelyek toldásra, átépítésre vallanak, falelválások, textúrabeli különbségek stb. Ezek alapján próbálják meg értelmezni, hogy az épület milyen beavatkozásokon esett át építésétől egészen napjainkig. Megjegyezte: a rétegtani vizsgálat alkalmával a meszelés-, illetve vakolatrétegeket vizsgálják, és ezek egymáshoz való viszonyából, időbeli egymásutániságából, és akár anyaghasználatából nyernek információkat az épület történetéről. Hozzátette: a fal rétegeinek számlálása mellett a korszakot is próbálják meghatározni, mikor végezhették a beavatkozást. A részinformációk alapján próbálják az épület építészettörténeti helyzetét, érdekességeit feltárni.
Szöveg: Vlaicu Lajos/Hargita népe alapján
