Szent László király, könyörögj érettünk!
A nagyváradi Halmos László-kórus tagjai június 30. és július 2. között Szent László nyomdokain zarándokoltak a gyulafehérvári főegyházmegyében. Az utazásról és élményekről, a Csíkszentsimonban kötött testvérkórusi kapcsolatról az alábbiakban olvashatnak részletes beszámolót.
Szeretnénk bemutatkozni: mi vagyunk a nagyvárad-újvárosi Szent László-templom Halmos László-kórusa. Plébánosunk, Kovács Ferencz-Zsolt támogatásával, június 30. és július 2. között templomunk védőszentjének nyomában jártunk. Első állomásunk Felvinc volt. Dombra épült, fenyőfák gyűrűjében megbújt, kápolna nagyságú templomot találtunk. Egyszerűsége mindenkit megfogott. Zsolt atyát tavaly szeptember 1-én helyezték templomunkba, idegenvezetői oldalát most ismertük meg. Megtudtuk tőle, a helyi maroknyi közösséghez Marosújvárról jár ki a plébános. Egy ima után, míg elénekeltük a Keresztes vitézek, daliás vezére többszólamú kórusművet, addig egy alig egy méter magas oltárképről, teljes alakú Szent László nézett le ránk az oltár nagyobbik fülkéjéből. Néhányan összenézve, elmosolyodtunk.
Hosszú út várt még ránk, igyekeztünk a csíksomlyói Babba Máriához, és szállásunkat elfoglalni. Megérkezvén, egy esküvő és egy román nyelvű szentmise között volt lehetőségünk énekkel köszönteni Őt. A megfáradt zarándok itt mindig új erőre kap. Összetalálkozva Guia Laurean Hugó ferences atyával, belépést nyerhettünk a kolostor falain belül a kerengőbe, próbáltuk leolvasni a három napórát, sikertelenül, hiszen ennek mikéntjét egy vaskos könyv lapjai őrzik a könyvtárban, majd a kriptában imádkoztunk az ott nyugvók lelki üdvéért. A reggel megint a kegyszobor előtt, imádkozva talált minket.
Az ő szeretetével töltekezve indultunk tovább Csíkszépvízre, ahol Gábor Zoltán plébános úr már várt minket. A tárt kapun át orgonamuzsika szűrődött ki, beinvitálva a zarándokokat. A legenda szerint Szent László szomjas lovához így szólott egykoron: „igyál lovam, mert szép víz” (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása), innen ered a település neve, Csíkszépvíz. Megtudtuk, a „szép” az ugyanakkor „jót” is jelentett, és mi tudtuk, de éreztük is, hogy jó nekünk itt lennünk. A plébániára is jó szívvel hívott be Gábor Zoltán, ott egyedülálló érdekességet mutatott nekünk. Örmény betűkkel írt, jobbról balra, magyarul olvasható könyvritkaságot láthattunk.
A minden évben megrendezett kántortovábbképzőkön ismeretségek, barátságok szövődnek. Kórusvezetőnk, egyben templomunk kántora, Kribus Mónika ott ismerkedett meg Incze Sándor csíkszépvizi és Dénes Ernő csíkszentsimoni kántorokkal, akik elmondták, ők is Szent László tiszteletére szentelt templomokban szolgálnak. Csíkszépvízről a Gyimes-völgyön át jutottunk el az ezeréves határhoz, a mindenkori magyar birodalom legkeletibb pontjához. A vasúti emlékház „élő szónoka” a történelmi múltba röpített vissza humoros stílusával.
Útban hazafelé a Hidegségben ízlelhettünk meg egy igazi csángó fatányéros ebédet. Adta magát, hogy egy finom ebéd után Csíkszentsimonra látogassunk el. Ott Varga János plébános, Dénes Ernő kántor és a kórustagok népes csoportja fogadott bennünket. Ernő szavaiból megtudtuk, ők idén ünnepelték templomuk alapkőletételének kétszázadik évfordulóját, mi nagyváradiak pedig, templomunk felszentelésének háromszázadik jubileumát. Ezt jó alkalomnak találták, hogy testvérkapcsolat létesüljön a két kórus között. Ezt közös énekléssel, és egy erről szóló dokumentummal pecsételtük meg.
Rengeteg élménnyel, sok benyomással gazdagodva indultunk haza, Gyulafehérváron rövid megállót tartottunk, majd Verespatakon, méreteiben is lenyűgöző templomban, szentmisében adtunk hálát jubiláló plébánosunkért. Huszonhárom éve annak, hogy mint a Szűzanya, igent mondott, szolgálni az Istent és embertársait. Az Úr vezesse áldozatos munkáját, bármerre is vigye hivatása!
Hutyra-Gram Zsófia kórustag
Fotók: Nagyvárad-Újvárosi Szent László Római Katolikus Plébánia/Facebook
