Mese, mítosz, történet

0
751

A kolozsvári Ars Sacra Claudiopolitana Egyházművészeti Kiállítótérben augusztus 4-ig tekinthető meg a Mese, mítosz, történet címen megnyílt csoportos kiállítás, Forró Ágnes, Csorján Melitta és Szepessy Béla munkái.

A Szent Péter és Pál ünnepén tartott megnyitón Kis-Pállukács Hajnal muzeológus mutatta be a kiállítók művészetét, a munkákhoz simuló zenét Szabó Kati Kinga hárfaművész szolgáltatta.

Mese- és álomszerű, szürreális képi világ jellemzi mindhárom művészt, kifejezésmódja mindegyiké sajátos: Forró Ágnes visszafogott pasztellekben mutatja a világot, Csorján Melitta harsány színeket használ, Szepessy Béla letisztult fekete-fehér linómetszeteket alkot.

Mese, mítosz, történet – már a kiállítás címe is magában rejti azt, amit a munkákat végignézve mind észreveszünk. Másfajta életkép igazolója, a mesék és saját világunk megélésének, megértésének, feldolgozásának szakaszai”, mondta Kis-Pállukács Hajnal muzeológus.

A mese tanít, nyugtat, élményeket segít feldolgozni. A mítosz megteremti a kapcsolatot a transzcendenciával – mindennek oka van és semmi sem véletlen. Hiszen az embernek fontos bízni abban, hogy mindennek rendje van.

Forró Ágnes mesevilága „álom-, illúzió- és délibábszerű mivoltot teremt” – jellemezte az alkotót a muzeológus.

Chagall-i, szürrealista műveket alkot Csorján Melitta, művei gyerekrajzra emlékeztetnek. Kis-Pállukács Hajnal elmondta: Csorján Melitta színei ütősek, figyelemfelkeltő hatásuk kétségtelen.

Szepessy Béla munkáiról Kis-Pállukács Hajnal kiemelte: a linómetszet nem könnyű műfaj, az alkotó precizitása és apró részletekre való odafigyelése csodálatra méltó, a technikai pontosságon kívül pedig a kreativitás, a lélek jelenléte is nyilvánvaló. „A hagyomány és a modernség ötvözete nyilvánul meg előttünk, ugyanis a metszetek – jobban mondva lenyomatok – mellett számítógépes grafikai elemek teszik teljessé egyes munkáit.”

A művészek közül a megnyitón Szepessy Béla beszélt, kiemelte: a művészet célja a szakralitás. Kiállítótársait alkotótáborban ismerte meg, rokonlelkekként hasonlóan gondolkodnak a létezésről, mindenikük nagyon komolyan veszi, amit csinál, minden ecsetvonást, minden munkát, amelynek létrehozása átlagban 50 óra. Műveikben ott a játék, és ott a létezés teljes súlya.

Videó: Ozsváth Judit

Fotó: Bodó Márta, Ozsváth Judit