Ferenc pápa június 22-én, csütörtökön délelőtt magánkihallgatáson fogadta Marcello Semeraro bíborost, a Szentté Avatási Dikasztérium prefektusát és engedélyezte hat dekrétum közzétételét. Ezek közül az egyik elismeri a sevillai főegyházmegye tíz papjának és tíz világi hívőjének vértanúságát, akiket 1936-ban, a spanyolországi polgárháború idején öltek meg hit iránti gyűlöletből és akiket hamarosan az oltár dicsőségére emelnek. A többi dekrétum öt Isten Szolgája hősies erényeit ismeri el, köztük Lúcia nővér, az utolsó fatimai látnok hősi erényeit is.
A „harmadik titok” őrzője
Isten Szolgája, Lúcia de Jesus e do Coração Immaculado (született Lúcia dos Santos), a Sarutlan Kármeliták Rendje fogadalmas nővére 1907. március 28-án született a portugáliai Aljustrelben, és 2005. február 13-án halt meg Coimbrában. Tíz éves korában, 1917-ben két unokatestvérével, Ferenccel és Jácintával együtt Szűz Mária jelenéseinek volt tanúja a Fatima melletti Cova de Iria (a Béke-völgye) nevű helyen. Unokatestvérei néhány évvel később, még gyermekkorukban meghaltak a spanyolnátha következtében. Ferencet és Jácintát Szent II. János Pál pápa 2000-ben iktatta a boldogok sorába Fatimában, míg a jelenések centenáriumán, 2017. május 13-án Ferenc pápa szentté avatta őket a portugáliai Mária-kegyhelyen.
Lúcia nővér, a Szűzanya által a pásztor gyermekekre bízott üzenet egyetlen őrzője, Leiria főpásztora, José Alves Correia da Silvia püspök kérésére 1935–1941. között négy visszaemlékezésében foglalta össze tanúságtételét a jelenésekről. Az ún. „harmadik titkot” 1944-ben rögzítette írásban. Ezt zárt borítékban elsőként Szent XXIII. János pápának juttatták el 1959-ben. 1965-ben Szent VI. Pál pápa kapta kézhez, majd visszaküldte a Szent Offícium levéltárába azzal az utasítással, hogy a szöveget nem szabad nyilvánosságra hozni. Szent II. János Pál pápa az ellene 1981. május 13-án, a fatimai Szűzanya liturgikus emléknapján elkövetett merénylet után kérette magához a „titok” harmadik részét tartalmazó borítékot, amelynek tartalmát a 2000-es jubileumi szentévben tette közzé a Hittani Kongregáció dokumentumában.
1944. március elsején írt feljegyzésében többek között így emlékszik vissza Lúcia nővér: „Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk »valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek« láttunk egy fehérbe öltözött püspököt, »akiről úgy gondoltuk, ő a szentatya«. Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt.
Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők. A kereszt két szára alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözőkanna, melybe összegyűjtötték a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledő lelkeket”.
Kondor Lajos verbita szerzetest, aki 1954-től 2009-ben bekövetkezett haláláig Fatimában élt, és a gyermekkorukban elhunyt pásztorgyermekek, Ferenc és Jácinta boldoggá avatási eljárásának posztulátora volt, hosszú éveken át mély barátság fűzte Lúcia nővérhez, amelyről római látogatásai idején többször is nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak. Kondor Lajos, akiről két évvel halála után, 2011-ben teret neveztek el Fatimában, a „harmadik titok” nyilvánosságra hozataláról így számolt be: „Amikor a merénylet után II. János Pál pápának betegágyánál felolvasták a fatimai titkot, azaz a Lúcia nővér által leírt látomás részleteit, a szentatya magára ismert a beszámolóban szereplő, fehérbe öltözött, vérben ázó püspök alakjában. Ezzel II. János Pál pápa a fatimai események kellős közepébe került, a féltetten őrzött, úgynevezett harmadik titok szívébe” – nyilatkozta Kondor atya, az Isteni Ige Társasága rend tagja.
A rendkívüli és a hétköznapi összefonódása Lúcia nővér életében
Lúcia nővér egész életén át nagy elkötelezettséggel őrizte a Szűzanya üzenetét, először mint dorottyás nővér, majd mint coimbrai kármelita szerzetesnő, ahol nem sokkal Szent II. János Pál pápa halála előtt, 2005. február 13-án hunyt el. A hősies erényeiről most közzétett dekrétumban olvasható, hogy azért is nehéz volt különbséget tenni élete és a jelenések között, „mivel szenvedéseinek nagy részét a jelenéseknek kellett tulajdonítani: mindig rejtve tartották, védték, őrizték. Személyéből kitűnik egyrészt a fáradozás, hogy összeegyeztesse azoknak az eseményeknek a rendkívüliségét, amelyeknek szemtanúja volt egy olyan szerzetesi élet hétköznapiságával, amelyet a Kármel jelent”.
1967. május 13-án Lúcia nővér Fatimába ment, hogy köszöntse Szent VI. Pál pápát. Csakúgy mint 1982. május 13-án, hogy találkozzon Szent II. János Pál pápával, aki az egy évvel az ellene elkövetett merénylet után kereste fel a portugáliai Mária-kegyhelyet és a Szűzanya koronájába foglaltatta a merénylet egyik golyóját. XVI. Benedek pápa 2010-ben rótta le tiszteletét a fatimai Boldogságos Szűz Mária előtt, Ferenc pápa pedig a jelenések 100. évfordulóján utazott el a portugáliai Mária-kegyhelyre, ahol a szentek sorába iktatta Boldog Ferencet és Boldog Jácintát. A szentatya hamarosan, augusztus 5-én keresi fel ismét Fatimát, a lisszaboni Ifjúsági Világtalálkozóra vezető útja egyik állomásaként.
A spanyol polgárháború húsz vértanúja
A csütörtökön közzétett dekrétumok közül az egyik elismeri az 1936-os spanyol polgárháború húsz áldozatának vértanúságát.
Közöttük van Manuel González-Serna Rodríguez plébános, aki 1880-ban született Sevillában. 1936. július 19-én éjszaka letartóztatták a köztársasági hadsereg katonái és négy nappal később a sekrestyében kivégezték. 1936 nyarán további kilenc papot és 10 személyt megöltek Sevillában és környékén, gyakran letartóztatás és tárgyalás nélkül. A republikánusok üldöztek mindenkit, aki a katolikus egyház tagjának vallotta magát.
Mariano Caballero Rubio atya szemtanúja volt, hogy felgyújtották plébániáját letartóztatása előtt. A 19 éves Enrique Palacios Monrabà szeminaristát letartóztatták és apjával együtt megölték. A vértanúk között van egy ügyvéd, egy gyógyszerész, a plébániai tanács tagjai, valamint a klarissza szerzetesnők egy csomagkihordója, aki özvegy édesanyjával élt a kolostor közelében.
A további négy tiszteletreméltó
Lúcia nővéren kívül a csütörtökön közzétett dekrétumok szerint tiszteletreméltó jelző illeti meg Antônio de Almeida Lustosa brazil szalézi szerzetest, Fortaleza érsekét, aki 1886. február 11-én született a brazíliai São João del Reiben és 1974. augusztus 14-én halt meg a brazíliai Carpinában. Meggyőződése volt, hogy az első evangelizáció a legszegényebb személyek és családok méltóságának helyreállítása – olvasható a Szentté Avatási Dikasztérium honlapján közzétett életrajzában. Emellett esszéista, tudós és művész is volt.
Antonio Marco Pagani 1526-ban született Velencében, a tridenti zsinat ferences teológusa, a katolikus világi hívek előmozdítója, a Szent Kereszt Testvérei és a Szeplőtelen Mária Alázatos Leányai Társaság alapítója volt 1579-ben. 1589. január 4-én halt meg Vicenzában.
Mary Lange nővér a faji megkülönböztetés miatt elhagyta szülőhazáját, Kubát, és az Egyesült Államokba költözött, majd 1829-ben az egyesült államokbeli Baltimore-ban megalapította az Isteni Gondviselés Oblátus Nővérei Kongregációját, amelynek szerzetesnői az iskolai oktatás terén tevékenyednek. 1882. február 3-án halt meg Baltimore-ban.
Anna Cantalupo vincés nővér, a Páli Szent Vince Szeretet Leányai Társulatának a tagja 1888. szeptember 3-án született Nápolyban. Cataniában a beteg szegények, különösen a háborús árvák gondozásának szentelte magát, megszervezve a szicíliai városon áthaladó II. világháborús katonák lelki gondozását. 1983. március 17-én halt meg Cataniában.
Forrás: Vertse Márta/Vatican News
