Gyerekként Giaquinto egy szerény helyi festő, Saverio Porta műhelyében tanult és dolgozott, ezzel ellenszegülve szülei akaratának, akik vallási pályát szántak neki. Kortársaival együtt 1724 októberében hagyta el Molfettát. Ettől kezdve egész életét vándorfestőként élte. Több ideig tartózkodott Nápolyban, Rómában (1723–1753), Torinóban (1733, 1735–1739) és Madridban (1753–1761). Munkásságát egyarát jellemezték a mitológiai és vallásos témák. Ezen írásunkban egy olyan munkáját szeretnénk bemutatni, amely egy sajátosan barokk vallási témát jelenít meg, a Jézus-szíve-tisztelet megszületését.
Ezen ájtatossági forma kialakulása a kortörténeti események mellett egy szerzetesnő személyéhez kötődik, akit Alacoque Margit Mária néven ismerünk. A szent életű szerzetesnőnek már hivatása kezdetén látomásokban volt része, amelyek egy konkrét feladatot bíztak rá. Miután ezen látomásokat hitelesnek ítélte az egyház, fokozatosan kialakult a Jézus-szíve-kultusz és a hozzá kapcsolódó sajátos ábrázolás. Ezen megjelenítéseken Jézus szíve a mellkasán láthatóvá válik, amely sebzett és töviskoszorúval van körülvéve. Corrado Giaquinto ábrázolásán is ezt a szívet láthatjuk a festmény alsó részén, amelyet Szent Margit Mária szemlél és áhítattal csodál. A szerzetesnő rendi ruhájában van ábrázolva. Mögötte angyalok kara jelenik meg, amelyet drapéria keretez. Ez az ábrázolás egészen színpadias hatást kelt a nézőben, amely szintén a barokk festészet eszközének tekinthető. Szent Margit feje fölött dicsfény látható, amely fény a háttér kialakításában folytatódik. A vörös háttér a szerzetesnő sötét palástjával együtt erőteljes kontrasztot képez, még inkább kiemelve az esemény drámaiságát.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/25-ös számában.
