Ünnepség keretében a Bánsági Német Demokrata Fórum Arany Érdemdísztű (Ehrennadel in Gold) kitüntetését adták át Martin Roos ny. temesvári püspöknek (a főpásztor nevében az elismerést Bakó László nagyiratosi plébános vette át) június 3-án, szombaton a Román Nemzeti Operaházban.
A Bánsági Német Kulturális Napokat idén június 2–4. között szervezték meg, melynek mottója: Együtt Európa Kulturális Fővárosában – Három évszázad haza, hit és kultúra a Bánságban. Ennek keretében tüntették ki a nyugalmazott püspököt. Ebből az alkalomból a laudatiót Claudiu Sergiu Călin egyházmegyei levéltáros, a Bánsági Német Demokrata Fórum vezetőségének tagja írta és olvasta fel. Martin Roos emeritus püspök köszönőlevelet küldött, mivel személyesen nem tudott jelen lenni az ünnepségen. A nyugalmazott főpásztor nevében az elismerést Bakó László nagyiratosi plébános, volt püspöki titkár vette át.
Forrás: a temesvári egyházmegye honlapja
Laudatio: Martin Roos ny. temesvári püspök méltatása
A Bánsági Német Demokrata Fórum számára nagy megtiszteltetés és rendkívüli öröm, hogy intézményünk legmagasabb kitüntetését, az Arany Érdemdísztű (Ehrennadel in Gold) elismerést adományozhatja Dr. h.c. Martin Roos ny. temesvári püspöknek, a zrenjanin/nagybecskereki egyházmegye ny. apostoli kormányzójának.
Kettős, egyáltalán nem könnyű, de rendkívül megtisztelő helyzetben, mint egyházmegyei levéltáros és a Bánsági Német Demokrata Fórum elnökségi tagja, engem bíztak meg azzal a feladattal, hogy megtartsam ma Martin Roos ny. püspök laudatióját. Ez a feladat számomra tagadhatatlanul megtisztelő, ugyanakkor nem könnyű leírni és – igen – méltatni egy olyan személyt, aki általában rendkívül visszafogott, szerény, szavaiban és tetteiben megfontolt.
Martin Roos püspök 1942. október 16-án született sváb családban a bánsági Knees/Temeskenéz faluban. A második világháború és a németek Szovjetunióba való deportálása már nagyon korán megpecsételte a fiatal Roos család és a kis Martin életét. A nagyszülők szeretetteljes és kitartó gondoskodása formálta a gyermek jellemét, és belenevelte a hit, Bánság történelme és népünk iránti szeretetet. Egy alkalommal a temeskenézi általános iskolában, egyik szünetben egy tanuló észrevétlenül az osztályban maradt. Osztálytársai az iskola udvarán játszottak. Ő azonban eltüntette a kommunista vezetők összes portréját, amelyek akkoriban az iskolai tankönyvek első lapján voltak láthatók…
„Gyermekkori álmom volt, hogy bánsági plébános legyek” – nyilatkozta Roos püspök néhány évvel ezelőtt egy interjúban. Gyermekként Temeskenézen a kis Martin gyakran átugrott az iskola kerítésén, hogy a templomban ministrálhasson a szentmisén. Ugyancsak ministránsként vett részt Josef Schulz nyugalmazott pap szentmiséin a temesvári székesegyház Szent Antal-oltáránál, és szintén a székesegyházban, diákként jelen volt a nagy sváb püspök, Augustin Pacha ravatalánál…
Martin Roos követte álmát, hogy pap legyen, és tanulmányait Gyulafehérváron / Karlsburgban kezdte meg, de Kanadában is tanult, ahová elég korán kivándorolt. A Roos család azonban nem maradt sokáig Kanadában, így a fiatal bánsági szeminarista Németországban, Königstein im Taunusban fejezte be tanulmányait. Legfontosabb tanácsadója ebben az időszakban Josef Nischbach prelátus volt, aki azt tanácsolta neki, hogy papként a rottenburg-stuttgarti egyházmegyében vállaljon szolgálatot. Ebből az időszakból származnak az első recenziók, cikkek és kapcsolatok a Bánságból Németországba emigrált papokkal és honfitársakkal.
Manapság túl gyakran elfelejtjük, hogy a Bánság egykor sokkal nagyobb volt, mint ma, és hogy hitünk és kultúránk sokkal gazdagabb, sokszínűbb és mélyebb volt. Martin Roos nemcsak az Erbe und Auftrag című sorozatában – amelyet a csanádi egyházmegye történetéről írt –, hanem kapcsolatai, utazásai és tevékenységei révén újra és újra emlékeztet bennünket arra, hogy a Bánság a határokon innen és túl is létezik. Már fiatalon, papként levelezésben állt a nagy bánsági egyháztörténésszel, a szegedi Juhász Kálmán egyháztörténésszel és Dr. Franz Kräuterrel, a későbbi Sebastian Kräuter püspök testvérével. Mindketten arra biztatták, hogy valósítsa meg álmát, éljen, papként szolgáljon Istennek és honfitársainak, és ismertesse meg mindenkivel egyházmegyénk történetét.
A kommunizmus bukása után, 1990-ben, amikor számtalan bánsági svábnak csak az járt az eszében, hogy kivándoroljon Németországba, Martin Roos atya Stimpfachból megtette ezt az utat Németországból Temesvárra… vissza! Ő volt az egyetlen bánsági pap, aki hazatért. Mégpedig azért, hogy itt maradjon. Maradt és segített Sebastian Kräuter püspöknek újjászervezni a kivándorlási hullámtól meggyengült egyházmegyét, felújítani és rendbe hozni a régi püspöki palotát, megmenteni számtalan plébániai levéltárat, könyvtárat és liturgikus tárgyat, amelyek az egyházmegyei levéltárban, az egyházmegyei múzeumban és a püspökség könyvtárában találtak új otthonra. Nem volt mindig könnyű, de az Isten, az egyházmegye, a szülőföld, a népek és nyelvek, a saját nemzet és kultúra iránti szeretet kimeríthetetlen erő.
II. János Pál pápa 1999-ben Roos Márton püspöki irodaigazgatót Szent Gellért 93. utódjává és a temesvári egyházmegye harmadik püspökévé nevezte ki. Új feladat, új projektek a folytonosság, a stabilitás nevében, a nem mindig könnyű jelenből a jövőbe tekintve. Amikor Martin Roost pappá szentelték, első jelmondata egy idézet volt Szent János apostol első leveléből: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek”. Püspökként munkáját teljes egészében a jelmondat szellemében végezte: Emitte Spiritum tuum – Küldd el Szentlelkedet! A Szentlélek és a radnai Boldogságos Szűz Mária volt mindig az akkor újonnan felszentelt főpásztor tetteinek sugalmazója az elkövetkező két évtizedben. A lelkipásztori munka életképes struktúráinak megteremtése, a fiatalok inspirálása és bevonása, a papképzés, saját tanulmányainak kutatómunkája és publikálása, de a felújítási projektek is – mint például a máriaradnai és nagyrészt a temesvári római katolikus székesegyház – mind e két mottó szellemében zajlott.
A Bánsági Német Demokrata Fórum nevében – de valójában minden közeli és távoli bánsági honfitársunk nevében – ma Martin Roos ny. püspök kapja meg az Arany Érdemdísztű (Ehrennadel in Gold) kitüntetést. Azokra az emberekre, akik életüket teljes egészében Isten, a közösség és a kultúra szolgálatának szentelték, ma nagyobb szüksége van társadalmunknak, mint valaha. Legyen ezeknek a személyiségeknek, mint amilyen Martin Roos ny. főpásztor, az életműve és értékei inspiráló a fiatalabb generációk számára, és kísérje őket a jelenben a jövő felé.
A kis arany dísztű ma egy nagyszerű püspök, honfitárs és Isten szolgája iránti hála és lelki kapcsolat apró jele. Végezzük munkánkat, és cselekedjünk most és a jövőben is teljes mértékben Martin Roos ny. püspökünk örökségének és küldetésének szellemében!
