Jelen írásunkban egy olyan festményt szeretnénk bemutatni, amelynek alkotóját nagy nehézség árán sikerült megállapítani, és így már keletkezési körülményeiről is több tanulmány született. Elsőként az Esterházy Miklós révén Magyarországra került alkotást Anthony Van Dyck munkájának tulajdonították. A későbbiekben a kutatók arra jutottak, hogy a festmény sokkal inkább beilleszthető Pietro Novelli szicíliai barokk festő munkásságába. Napjainkban viszont ezen véleményt is felülírva Guglielmo Walsgartot tekintik a Szentháromság című festmény valódi alkotójának. Mindez azért történhetett, mert Walsgart és Novelli alkotói stílusa szoros kapcsolatban áll egymással, Novelli pedig Van Dyck munkásságából merített sok ihletet.
A festmény a Szentháromságot tipikus attribútumaik által jeleníti meg. A keresztény művészetben sok esetben az Atyát mint idős, szakállas férfit ábrázolják, akinek jobbján a feltámadt Krisztus foglal helyet. A galamb formában megjelenő Szentlélek kettejük fölött helyezkedik el, mintegy kapcsolatot teremtve a két alak között. Az Atya és a Fiú alakja között látható a Földgömb, jelképezve, hogy a Szentháromság a világ alkotója és Ura. A jelenetet légies könnyedség hatja át, amelynek forrása nemcsak a jelenet égben való ábrázolása, de hozzásegít Jézus palástjának könnyed mozgása is. A fehér drapéria Krisztus feltámadott voltát és tökéletes tisztaságát hivatott jelképezni, és habár a festmény címe a Szentháromság, a tekintetet mégis az ő alakja vonzza magához, és így bennfoglaltan a jelenet főszereplőjévé teszi. A festmény az elmúlt években restaurálási munkálatokon esett át, és ennek köszönhetően tiszta színeiben tündökölhet előttünk.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/23-as számában.
