Oviedo, a meglepetések városa
Lakosok száma: több mint 200 000
Távolság a tengertől: 25 km
Távolság Szatmártól: 2887 km
Ma amint felkeltem, elvégeztem a reggeli imát, miséztem, reggeliztem és elindultam a San Salvador Székesegyházba (San Salvador = Megváltó). A templom mellett rögtön észrevettem II. Alfonz király szobrát, aki egyben az első zarándok is volt. Oviedóból elsőnek ment megnézni Jakab apostol maradványait. Ezért kapta ez az útvonal a Camino Primitivo nevet. Belépve a székesegyházba, megvásároltam a ,,credential”-t, azt a kicsi útlevelet, amibe a pecséteket fogom gyűjteni. Ugyanakkor vettem jegyet a templom és a torony meglátogatására.
A Camino számomra olyan, mint egy expedíció vagy egy tanterem. Az expedíción új dolgokat fedezünk fel, a tanteremben tanítanak és mi tanulhatunk. Ez ma is bebizonyosodott. Régebben hallottam, hogy a szatmári irgalmas nővéreknél egy nevet csak egy nővér viselhetett. Magyarul minden nővér neve egyedi volt. Mivel sok nővér volt, sok nevet kellett találni. Idős papok mesélték, hogy ebből az okból egy nővér a Leocadia nevet kapta, amikor belépett a rendbe, mert nem volt jobb. Azt hittem, hogy ez vicc. Ma pedig a székesegyházban sétálva ott látom Szent Leocadia szobrát (aki megtalálja a képek között, jelezze). Szóval amit én viccnek tudtam eddig, kiderült, hogy komoly. Jó pap is holtig tanul. Azt hiszem, ha ilyen részletesen írok, akkor nem érek a végére. Megpróbálom felgyorsítani az eseményeket. A képeken majd ott lesz az egész templombelső. A múzeumban és a kiállítótermekben nem lehetett képet csinálni. Higgyétek el nekem, nagyon szép volt. A templomban, ha már a Megváltóról van elnevezve, megálltam a kereszt alatt, gyújtottam egy villanyos gyertyát és imádkoztam mindazokért, akik ezeket a sorokat olvassák. Ezután jött a torony. Én a kettes számú jegyet kaptam, és végül mégis utolsó lettem, mert nem jött több toronylátogató. 184 lépcsőfokot másztunk meg, mire felértünk. Minden szép volt és jó, a képek majd tanúsítják.
Miután megvolt a templom és a torony, jöhetett a város többi része.
A tegnap már említettem, hogy a város több mint 100 kültéri szoborral rendelkezik. Ami utamba esett, mind lefényképeztem. Elég változatos a felhozatal. Erre mondják, ízlések, pofonok. Útközben találkoztam Woody Alennel, megállított pár szóra, aztán mivel már fáradt voltam, megpihentem Mafalda mellett. Ez az argentin mesefigura egyidős velem, de én sajnos nem ismertem eddig. Van valaki, aki látta őt valamilyen mesében? Ismeri valaki a mi vidékünkön?
Mit láttam még a mai nap?
- Színes kaktuszt (lehet, hogy nem kaktusz, de biztos színes virág)
- Gyönyörű parkot (Szent Ferenc nevét viseli)
- Városnév dátummal virágból
- Gascona utcáját, ami a Sidra, vagyis az almabor utcája. Tele van Sidra vendéglőkkel.
Ha valamit kifelejtettem, ott lesz a képek között. A Sidra-t még nem kóstoltam meg, talán majd este, de már láttam, milyen érdekesen szolgálják fel. A pincér kinyújtott karral önti a pohárba a két ujjnyi italt. Megisszák és kezdi elölről. Egy kis film már van erről a műveletről.
Tudom, hogy kicsit hosszúra sikerült a mai beszámoló, de egy valamit még el kell mondanom. Ez fontos.
Az oviedói székesegyház a Megváltó tiszteletére van felszentelve Ezért Oviedóban ez a mondás járja: ,,Aki Jakabhoz megy, és nem a Megváltóhoz, meglátogatja a szolgát, és elfelejti az Urat”. Magyarul azt jelenti, hogy hiába megy valaki Santiago de Compostelába, Szent Jakab sírjához, ha előbb nem volt Oviedóban a Megvaltónál.
Azt hiszem, lesz időn ezen is gondolkodni holnaptól.
Ultreia e suseia!
Ui. Majdnem elfelejtettem. Oviedóban született Fernando Alonso is a kétszeres F1 világbajnok. Sajnos ő nem volt itthon, készül a hétvégi spanyol nagydíjra.
