Bevett szokás, hogy a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium végzős diákjai közül viszik a csíksomlyói pünkösdi búcsús menet élén az ünnep jelképeit: a labarumot és a kisbazilika-jelvényt. Idén a bazilikajelvényt Zsók Ákos vitte föl a nyeregbe, és Imre Balázs-Szilamér hozta onnan vissza, laborifer volt Kovács Szilveszter, aki a kegytemplomtól a szentmise helyszínére vitte e kiemelt jelentőségű tárgyat, Dobri Dávid pedig a visszaúton hordozta azt; Kánya Gergely-Zoltán és Bors Örs facilierként, azaz a labarumhordozó segítőjeként volt jelen. A szolgálatvégző diákokat Ozsváth Judit kérdezte előbb írásban, majd az ünnep napján szóban is.
A hit elengedhetetlen a kiegyensúlyozott élethez
Zsók Ákos vagyok a Segítő Mária-gimnázium tizenkettedikes tanulója, 2004-ben születtem Csíkszeredában. Csíkdánfalván élek szüleimmel és a két lánytestvéremmel. Tanulmányaimat a csíkdánfalvi iskolában kezdtem, most pedig a Segítő Mária Gimnáziumba járok. A tanulmányaimat Kolozsváron szeretném folytatni. Számomra a legfontosabb kapaszkodók a szüleim, barátaim, tanáraim és Isten, akik mindig segítettek, ha problémába ütköztem, támogattak és hozzájárultak a lelki fejlődésemhez. Az életemben a hit az Istenben való megerősödést jelenti, számomra a hit elengedhetetlen a kiegyensúlyozott élethez, a boldog élethez. A hitéletem kialakításában a szüleim, tanáraim játszottak nagy szerepet. A csíksomlyói zarándoklat számomra tanúságtétel Isten előtt, közös hálaadás az örökké irgalmas Istennek. A csíksomlyói búcsú Édesanyánkkal való találkozás helyszíne, amely hittel, reménnyel és boldogsággal tölt el minket, embereket. Számomra a búcsú olyan hagyománnyá vált amelyet mindig őrizni, ápolni kell, én már kisgyerekkorom óta járok a csíksomlyói búcsúba és remélem, hogy az elkövetkező időkben is részt tudok venni rajta.
A somlyói búcsú a Szűzanya iránti hálám és szeretetem kifejezésének legjobb alkalma.
Kovács Szilveszter vagyok. 2004 március 14-én születtem Sepsiszentgyörgyön, és jelenleg a közigazgatásilag Sepsiszentgyörgyhöz tartozó Kilyénben lakom. Egyszerű családból származom, édesanyám, Rita házvezetőnő, édesapám, Lehel pedig lakatos. A szüleimtől jó erkölcsi nevelést kaptam, fontos volt nekik az, hogy az iskolában mindig kitűnjek a többi diák közül, jó tanulmányi eredményeket érjek el, ugyanakkor szerénységre és alázatra is neveltek.
Az elemi iskolát a sepsiszentgyörgyi Ady Endre Általános Iskolában végeztem, ezután a Református Kollégiumba jártam, ahol az istenhit és a vallásos nevelés fontos szerepet kapott, ezáltal sokat gyarapodtam, fejlődtem a keresztény hitben. Ezekben az években édesanyámmal minden hónap első szombatján elzarándokoltunk a csíksomlyói kegytemplomba Mária-köszöntőkre, így közelebb kerülhettem a Szűzanyához. A nyolcadikos vizsga után mindenképp olyan iskolát szerettem volna választani, amelyben katolikus hitemben megszilárdulhatok, így esett a választásom a Segítő Mária Gimnáziumra, és ebben a döntésben annyira eltökélt voltam, hogy a távolság sem tántorított el tőle. Ezt a döntést azóta sem bántam meg, hiszen az elmúlt négy év alatt sok kegyelmet tapasztalhattam meg itt. Sok felejthetetlen élménnyel gyarapodtam, életre szóló barátságokat köthettem, de a hitemben is gazdagodhattam, és olyan tanítóim lehettek, akiknek nem csak a szellemi, hanem a lelki fejlődésemre is gondjuk volt. Az életemben fontos szerepe van a zenének. Gitáron és orgonán tudok játszani. Ezt a tálentumot, a zenei tehetségemet próbálom kamatoztatni a mindennapokban, Isten dicsőségét szolgálni vele. A sepsiszentgyörgyi Szent Benedek-plébánián kántorkodom vasárnaponként, de az iskolában is gyakran van lehetőségem felhasználni ezt a tehetségem. Számomra elképzelhetetlen lenne az élet zene nélkül, ezért mindig hálát adok Istennek, hogy van valami, ami egyszerre okoz örömet nekem és másoknak, ugyanakkor másokat szolgálhatok vele. A hitet nem egészen a szüleim nevelték belém. Serdülőkoromban kezdtem a hitet komolyabban venni, gyakorolni, amikor egy adventi vasárnapon elmentünk a templomba édesanyámmal, azóta pedig folyamatossá vált. Elkezdtem ministrálni, aztán az egyházzene szerelmese lettem, és megtanultam orgonán játszani. Így Isten az életem részévé vált. A hit számomra személyes döntés volt, sosem voltam erőltetve, kényszerítve a szüleim vagy mások által a templomba járásra vagy az imádkozásra. Vonzott a keresztény élet, lassan pedig teljesen az életem része lett. Ezt a szabadságot mai napig nagy kegyelemként élem meg. A hitem alakításában nyilvánvalóan az iskola is nagy szerepet játszott. Megtanultam a hit alapjait, és megtanultam a hitet a közösségben alkalmazni. A csíksomlyói búcsú számomra egy nagy találkozás. Elsősorban találkozás Krisztussal és a Szűzanyával, aki századokon át segítette a magyar népet. Másrészt a csíksomlyói fogadalmi búcsú a múlt és a jelen találkozása, mivel szorosan kapcsolódik a székely nép múltjához. Fogadalmat tettünk, hogy minden évben elzarándokolunk hálát adni a Szűzanyának, mert népét megtartotta az ősi szent hitben. Személyesebb értelemben – mivel én is gyakran tapasztaltam segítségét – a somlyói búcsú a Szűzanya iránti hálám és szeretetem kifejezésének legjobb alkalma.
Végül a továbbtanulási terveimet szeretném megosztani. Sikeres érettségi után mindenképpen szeretném megszerezni a kántordiplomát. A tanulmányaimat Kolozsváron tervezem folytatni elsősorban a BBTE római katolikus teológia karán, emellett választanék második szakot is.
A hit mindig is nagyon lényeges volt számomra
Imre Balázs-Szilamér a nevem, Csíktaplocán születtem 2004. július 31-én. Hitét gyakorló katolikus családba születtem testvéremmel együtt. Az első négy osztályt a csíktaplocai Xántus János Általános iskolában jártam ki, ötödik osztálytól kezdve egészen mostanáig a Segítő Mária-gimnáziumban tanultam, mely az életem szerves részét képezte. Emellett az életemben fontos szerepet játszott és játszik a családom, barátaim.
A hit mindig is nagyon lényeges volt számomra, ebbe születtem bele és ebben nevelkedtem, így számomra mindig is ott volt, ezen nem is szeretnék változtatni.
A csíksomlyói búcsú lehetőség arra, hogy megmutassam, milyen fontos számomra a hit, és ezt másokon is megfigyelhetem. A valláson túl pedig a nemzeti összetartást is erősíti, hiszen ez határoktól függetlenül összeköt bennünket.
Az Istennel való kapcsolat biztos pont az életben
Dobri Dávid vagyok, 2004. május 8-án születtem a székelyudvarhelyi kórházban. Csíkszeredában nevelkedtem egy szerető család körében, akiktől rengeteg támogatást és törődést kaptam az évek során. Édesapámban egy olyan embert ismertem meg, aki ragaszkodik az igazi értékekhez, és aki türelmével, becsületességével, munkaszeretetével és derűjével örökké példakép lesz számomra. Szeretném, ha olyan jó apa válhatna belőlem a jövőben, mint amilyen ő. Édesanyámnak nagyon hálás vagyok, mert nála önzetlenebb nőt nem ismerek. Hálás vagyok a sok szeretetéért, a sok áldozatért, amit értünk hozott, tiszta szívééért, az odaadásért, a sok családért tett fáradozásáért. Mindig készen állt arra, hogy elmondjam neki, ami a szívemet nyomja. Az Isten ajándéka a három testvérem, akik nélkül sokkal unalmasabb lenne az élet. Van, hogy azt érzem, soha nem fejeztem ki igazán a hálámat azért, hogy ilyen szép családban nevelkedtem. Tanulmányaimat a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskolában kezdtem, ahová nyolc évig jártam. Sok maradandó emlék és érzés kapcsolódik ide. Nyolcadik osztály végén, miután elhagytam az iskolát, arra vágytam, hogy egy olyan iskolában tanulhassak tovább, ahová minden nap jókedvvel mehetek, ahol egy jó osztályközösség része lehetek, s ahol segítőkész, emberközeli tanárok tanítanak. A Segítő Mária-gimnáziumra esett választásom. Amikor kilencedikesként először léptem be az osztálytermünkbe, nem is sejtettem, hogy milyen nehéz lesz majd négy év múlva elválni. Igaz, nagyon nem is ezen járt az agyam. Így visszatekintve azt látom, hogy a nyolcadikban segítős éveimről alkotott elvárásaim nemcsak hogy teljesültek: messze túlszárnyalja őket a valóság. Nagyon szép volt. Az osztályomban rengeteg nagyszerű embert ismertem meg, sok értékes barátság született. Kitörülhetetlen emlékek kötnek az iskolánkhoz, melyeket jó lesz elraktározni a szívemben, s majd később elő-elővenni, újra átélni gondolatban. A tanári karból nem egy kiváló pedagógust tudnék felsorolni, akik egyéniségükkel, jó magyarázó készségükkel izgalmassá varázsolták az órát, s akiken látszott, hogy tényleg a javunkat akarják. Cserkészéveimre: az esti tábortüzekre, túrákra, nevetésekre is szívesen gondolok majd vissza. Hálás vagyok Istennek az iskoláért, mert igen nagy szerepe volt a hitem és egész lényem fejlődésében. A hit számomra egy igen fontos dolog, az istenkapcsolatom alapköve. Olyan családban születtem, ahol a hitnek a lényege áthatja a mindennapokat. Az Isten létezése és szeretete egy olyan dolog nálunk, ami már kiskoromtól kezdve belém volt oltva a szüleim által. Szerencsére nem olyan környezetben nőttem fel, ahol a külső vallásosságon van a hangsúly, hanem inkább a keresztény értékek szerinti életen és a valódi istenkapcsolat számít. Sokat köszönhetek a zsögödi plébánosunknak is, hiszen ő, amellett, hogy az elsőáldozásomat és bérmálásomat celebrálta, sok bölcs dolgot tanított nekem a hitről, a lélekről, az Úr szeretetéről. Az ő érdeme az is, hogy megszerettem a misére járást. A segítős éveim alatt hitbeli fejlődésem folytatódott, hála az itteni vallásos légkörnek. Az Istennel való kapcsolat egy olyan dolog, amin állandóan dolgozom, és egy biztos pontot jelent az életemben, amire rábízhatom magam. Annyiszor megtapasztaltam már Isten jelenlétét, annyi mindent köszönhetek Neki, hogy valósággal csoda lenne, ha még ezek után sem hinnék. Isten az, aki átsegített engem a nehéz helyzeteken, akinek a jóvoltából többre vagyok képes, mint azt gyengeségeim engednék, aki végigkísér a fejlődésemen. A csíksomlyói búcsút is egy alkalomnak fogom fel arra, hogy közelebb kerüljek hozzá.
A csíksomlyói búcsú számomra felemelő élmény
Kánya Gergely-Zoltán vagyok, 2004. március 10-én születtem Székelyudvarhelyen. Csíkszentgyörgyön élek, nincs testvérem. Családomban mindig is fontos volt a hit, korán megtanultam, hogy Istenre mindig számíthatunk. Tanulmányaimat a csíkszentgyörgyi Gál Sándor Általános Iskolában, majd a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium társadalomtudományok szakán végeztem. Az elmúlt évek során a Segítő Mária-gimnáziumnak köszönhetően sok emlékezetes élményben volt részem – melyek közé az eddigi csíksomlyói búcsús szolgálatok is tartoznak – tájékozottabb lettem, és hitemben is megerősödtem. Éppen ezért a legfontosabb kapaszkodó az életemben az, hogy Istenhez mindig intézhetek kérdéseket, és a tudat, hogy létezik mennyország, vagyis az emberi élet nem vész a semmibe. Hitéletemet a megélt pozitív és negatív élmények egyaránt fejlesztették. Életem során többször is megtapasztaltam Isten jelenlétét nehéz helyzetekben is, és éppen ezért fontos számomra a hit, vallom, hogy minden nehéz helyzet megoldásának egyik alappillére. A csíksomlyói búcsú számomra felemelő élmény mind az istenkapcsolat, mind a magyarságtudat tekintetében. A közös ima, népünk nagyszámú jelenléte mindig reménnyel, bizalommal tölt el.
A csíksomolyói búcsú csodálatos hagyomány: az emberek picit megállnak és a Szűzanyának szentelik a napjukat
Bors Örs vagyok, Csíkszeredában születtem 2004. február 7-én. Csatószegen lakom szüleimmel. Két nőverem van, Bernadett és Boglárka. A családom nap mint nap támogat lelki erejével. Végzős diák vagyok a Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban, társadalomtudományok osztályban. A Segítő Mária Gimnázium abban segített , hogy értékeljem önmagam és a körülöttem lévő személyeket. Megváltoztatta és megerősített a katolikus hitemben. A legnehezebb időszakban Isten segítségéért kell fohászkodnom. Véleményem szerint a legfontosabb dolog, amibe kapaszkodhatom, a tudatosság és a szeretet. Gyerekkoromban már nagyon sok időt töltöttem a templomban. Kezdetben szüleimmel jártam, később igyekeztem a délutáni misén részt venni a szolgálatokért. Számomra a hit azt jelenti, hogy hinni Istenben még akkor is ha elvesztem az irányítást a dolgok fölött. A hit az alapja a vallásnak. Az Atyához fordított ima jó szándékra fordul akár magam vagy mások számára. A csíksomolyói búcsú számomra olyan csodálatos hagyomány, amikor az emberek picit megállnak ebben a rohanó világban és a Szűzanyának szentelik a napjukat. Rengeteg lélek jelenlétének egyesülésével a Szűzanyától megbocsájtást, vigasztalást nyerünk saját akár bajba esett embertársaink számára. Emberek százai zarándokolnak ide, hogy hálát adjanak neki.Biztos vagyok abban, hogy meghallgatja az imánk és vigasztalást nyújt. A továbbtanulást illetően a marosvásárhelyi Sapientián szeretnék informatikát tanulni.
