Ha nem is napra pontosan, de a Gyulafehérvári Caritas tizenkilenc évvel ezelőtt indította be Háromszéken az otthoni beteggondozói programját. Előbb csak Sepsiszentgyörgyön és környékén működött a szolgáltatás, majd Kézdivásárhelyen és a környező településeken is elérhetővé vált a szeretetszolgálat hiánypótló tevékenysége. Jelen pillanatban Kovászna megye két régiójának – Felső-Háromszék és Bodzavidék – két városában és tizennégy községében zajlik a napi szintű ápolói munka.
Közel két évtizede a betegek szolgálatában – így lehetne a legegyszerűbben, talán a legvelősebben vagy nagybetűs szalagcímként jellemezni a Gyulafehérvári Caritas háromszéki szervezetének otthoni beteggondozói programját, ám ezen esztendők mögött sok szervezés, rengeteg álmatlan éjszaka, kőkemény munkanapok, hatalmas hivatástudat és óriási elkötelezettség, milliónyi meghitt pillanat, kimondott és elmaradt köszönömök, szenvedés mellett öröm és bánat volt, illetve van most is. Ahogy az oktatást sem lehet elképzelni tanítók, tanárok nélkül, úgy a katolikus segélyszervezet idős embernek, betegeknek nyújtott egészségügyi, háztartási, illetve szociális segítségét sem lehet elképzelni a fáradságot nem ismerő ápolók nélkül.
A Caritas Háromszéken még 2004-ben indította be az otthoni beteggondozói programját. Előbb Sepsiszentgyörgyön és környékén volt elérhető a szolgáltatás, majd egy évvel később, 2005-ben Kézdivásárhelyen és a céhes várost környező településeken lehetett igénybe venni az olykor életmentő és nélkülözhetetlen szolgáltatást. Az elmúlt tizenkilenc esztendő során sok változás érte a programot, a legjelentősebb 2017-ben, mivel megszűnt a szentgyörgyi munkapont, ennek következtében a beteggondozás hangsúlyosan Felső-Háromszékre összpontosult. Egészen tavaly őszig, amikor új fejezettel bővült a Kovászna megyei projekt, hiszen sikeres PIN-pályázat (Programe de Interes Național) köszönhetően már Bodzavidéken is jelen van szervezetünk, amely az ott élő időseken, betegeken segít. A Kárpát-medence legkeletebbre fekvő megyéjében összesen tizenhat településen közel hatszáz ellátottja van a Caritasnak, akik napi, heti vagy éppen havi rendszerességgel részesülnek valamilyen egészségügyi és szociális ellátásban. Az évek során a háromszéki ápolói csapat egy jó és összetartó közösségé forrott össze, a legfiatalabb kolléga 27 esztendős, és ő is már három éve dolgozik a szakmában. Az elmúlt év folyamán Ozsdoláról ment nyugdíjba az első ápoló, akinek a helyére nemrégiben alkalmaztak új személyt. Az ellátottak nagy többségben 60 év fölöttiek, a legidősebb gondozásban lévő személy a bélafalvi Páll Veronika néni, aki 2022 nyarán töltötte be a századik életévét.
A szerencsés tizenhárom
Felső-Háromszéken, Kézdivásárhely mellett további tizenkét községben dolgoznak fáradhatatlanul a szervezet ápolói, ezzel is megkönnyítve az ellátásra szoruló, egyedül élő idősek mindennapjait. A céhes városban 48, Ozsdolán 35, Berecken 45, Lemhényben 44, Kézdialmáson 28, Esztelneken 44, Kézdiszentkereszten 36, Kézdiszentléleken 50, Torján ugyancsak 50, Csernátonban 40, Szentkatolnán 30, Gelencén 40, Zabolán 44 kedvezményezettje van az otthoni beteggondozói programnak, ez összesen 534 ellátottat jelent, akikért huszonegy ápoló felel.
„Bár kicsinek tűnik, nem kevés a kollégák száma, hiszen mi ápolási órát szerződünk ki, s nagyon ritka az az eset, amikor háromnegyed órát kell foglalkozni egy beteggel. Az 534 kedvezményezetthez nem járunk ki naponta, hiszen van olyan beteg, akihez havonta egy alkalommal megy haza az ápoló, de van olyan is, akit hetente kétszer látogatnak meg, minden az előre leegyeztetett igényeknek megfelelően. Szombat és vasárnap is dolgozunk, mivel az ellátottjaink között akadnak teljesen egyedül élő személyek is, akiknek kell a mindennapos ellátás, mivel egyáltalán nem tudják önmagukat ellátni, és jól jön nekik a segítség. Egy-egy ápoló naponta 15–20 beteget keres fel” – nyilatkozta érdeklődésünkre Istók Katalin, a felső-háromszéki betegekért felelős szakember.
Istók Katalin bevallása alapján a Caritasos ápolok nemtől, etnikumtól, vallástól függetlenül minden rászorulónak próbálnak segítséget nyújtani, s mindegy, hogy az az idős, vagy beteg személy honnan jött, vagy éppen mi van vele, ha szüksége van segítségre, akkor ők mennek, és teszik azt, amihez a legjobban értenek. „Mi most már eljutottunk oda, hogy nem nekünk kell keresni az ellátásra szorulókat, hanem ők keresnek minket. Ha pedig valakit megkerestek, akkor ő tudja, hogy mivel jár és úgy érzem, hogy nyitottak az emberek. Városon kulcsa van a kollégáknak, falun viszont tudjuk, hol van a kulcs. Összességében nincsen baj, mivel, aki egyszer igényli a szolgáltatásunkat, az szívesen fogad, mert annak tényleg szüksége van a segítségünkre” – tette hozzá.
Meglepő vagy sem, Kovászna megyében csak hölgyek végzik ezt a munkát, férfi is csak kétszer jelentkezett az ápolói állásra, ellenben a kézdivásárhelyieknek volt egy szociális munkás kollégájuk, aki az erősebbik nemet képviselte. Istók Katalin megkérdezésünkre elmondta, hogy minden olyan településen, ahol a Caritasnak vannak ellátottjai, ott a szervezet szerződéses viszonyban van a helyi önkormányzattal, az egészségügyi pénztárral, de a munkájukat Kovászna Megye Tanácsa is segíti. Emellett van olyan betegünk is, aki a jövedelme szerint önrészt fizet az egészségügyi szolgáltatásokért, ez egy minimális összeg, ahhoz képest, hogy az ellátottak mit kapnak cserébe. A teljesen szociális esetek viszont felmentést kapnak a hozzájárulás befizetésétől. „Nehézségek mindenhol vannak, így ebben a munkakörben is. Az ápolóink ezeket megbeszélik egymást közt, hogy könnyebb legyen a mindennapi tevékenységük. A leggyakoribb gondunk az, hogy az ellátottaink olykor többet várnak el, többet szeretnének tőlünk, mint amit mi nyújtani tudunk. Akadt olyan ember, aki úgy gondolta, hogy mindent vállalunk, csakhogy mindent azért nem lehet. Volt esetünk, amikor azt várták el tőlünk, hogy megcsináljunk az ünnepek előtti nagytakarítást… A legtöbb személy meg van elégedve a munkánkkal, és már az is nagy segítség számukra, amit mi nyújtani tudunk. Nagyon sok beteg esetében az van, hogy a hozzátartozók reggel elmennek munkába, ekkor kimegy a kolléga, aki a téli időszakban tüzet gyújt, vizet melegít, ő mosdatja, ő teszi tisztába a kedvezményezettet, ő veszi elő a reggelit, és ha kell, meg is eteti. Úgy gondolom, hogy az, amit adni tudunk, az óriási segítség, nemcsak magának az ellátottnak, hanem a hozzátartozóinak is” – ecseteli munkájuk nehézségét és fontosságát Istók Katalin.
Meglátása szerint az általuk végzett munkát hivatástudat, kötelességtudat nélkül nem lehet űzni: ezt az állást vagy szereted, vagy nem. „Ha nincsen lelked hozzá, akkor nincs mit itt keresned. Ezt nem lehet csak úgy csinálni, hogy van egy munkád és kész. Azt megéreznék az idősek, a kollégák, hiszen a rátermettség mellett szociálisan is érzékenynek kell lenned erre a feladatra. Amikor bemész az ember házába, akkor folyamatosan kell járjon a szemed, s nem azt kell nézd, hogy mekkora a rumli, vagy éppen mekkora a tisztaság, hanem azt, hogy annak a személynek pont akkor mire van szüksége. Lehet, hogy minket csak egy vérnyomásmérésre hívtak, de akár többet is tehetünk. Sokan szégyellik ezt a fajta segítségkérést, ám amikor bemész valahová ötödik-hatodik alkalommal, már észreveszed azt, hogy mit kell tenned, mi az, amivel többet segíthetsz. Vannak szituációk, amikor együtt szenvedünk a beteggel, ez pedig megmarad az emberben, és este, amikor lefekszel, akkor is arra az ellátottra gondolsz” – vázolta fel az ápolói munkához fűződő belső elkötelezettséget Istók.
Új színtér, ugyanaz az odaadás
Tavaly novembertől új színtérrel bővült a Kovászna megyei otthoni beteggondozás, hiszen a program megalakulása óta a Caritas szakemberei Bodzavidéken is kiterjesztették tevékenységüket, így három ottani településre is kilátogatnak a frissen alkalmazott, felkészített és továbbképzett ápolok.
„Itt eleinte meg kellett keressük azokat a személyeket, akiken segíthettünk. Az jó volt nekünk, hogy a polgármesterek mindenféle felületen meghirdették, hogy a Gyulafehérvári Caritas elindítja ezt a szolgáltatását, de sokan nem tudták, nem értették, hogy miről is szól a dolog. Felvettük a kapcsolat a helyi szociális irodákkal, emellett orvosokat és családorvosokat is megkerestünk. Az ellátottjaink közül huszonöten a PIN-pályázatból kapnak ellátást, a többiek számára pedig másféle finanszírozásból oldjuk meg az otthoni beteggondozást” – vezette fel az új helyzetet Fülöp Zsófia, a bodzavidéki betegekért felelős kolléganő.
Az elmúlt hat hónapban Bodzafordulón, Zágonybárkányon és Szitabodzán egyaránt 15–15, összességében pedig 45 ellátott kapta, kapja meg a hiánypótló ellátást. „Ha szabad úgy fogalmaznom, akkor Bodzavidéken rengeteg a matuzsálem, s azt kell mondjam, hogy arányában ott több az idős ellátottunk, mint Felső-Háromszéken. Sokuknak a hozzátartozói külföldön dolgoznak, és az öregek itt maradtak” – mondta Fülöp Zsófia, aki hozzátette, hogy a napi munkából tizenkét ápoló veszi ki az részét.
Bár Bodzafordulón és környékén még friss az otthoni beteggondozói szolgálat a Caritasos kollégák gyorsan átestek a tűzkeresztségen. „Sajnos az új ápolók is megtapasztalták már azt a szörnyűséget, hogy az ajtónyílás után ők találták meg az elhunyt beteget. Ez volt a legnagyobb traumája az egyik kolléganőmnek… De olyan is volt, hogy a helyszínen lévő kolléga kellett mentőt hívjon, mert válságos állapotban találta az ellátottat, s a krízishelyzet is meg kellett oldania. Előfordult már, hogy a rossz bőrben lévő beteg visszautasította a kórházba szállítást, vagy a hozzátartozók sértődtek meg azért, hogy a kórházba szállíttattuk a beteget. De amikor reggel te nyitod ki az ajtót, sosem tudod, hogy mit találsz, és ezt a pillanat hozza. Azt is el kell mesélnem, hogy Szitabodzán a kollégák egyik dombról mennek át a másikra, sok esetben gyalog, hiszen a házakat autóval egyáltalán nem lehet megközelíteni” – vázolta fel az olykor nehéz munkakörülményeket Fülöp.
Háromszéken 2004 óta folyamatos együttműködés van a Kovászna Megyei Tanács és a Gyulafehérvári Caritas otthoni beteggondozói szolgálata között. Minden év elején a megyei tanács finanszírozási lehetőségeket kínál az otthoni ápolási szolgáltatások támogatására és folytatására, így az önkormányzat 2022-ben összesen 300 ezer lejjel támogatta a programot (összesen 211 519 egészségügyi és szociális szolgáltatást nyújtva a kedvezményezetteknek), ezt az összeg pedig 2023-ban is megkapja a katolikus segélyszervezet.
Tibodi Ferenc, Gyulafehérvári Caritas
