A nagykárolyi piarista nővérek munkatársainak közössége lelki napnak örvendhetett. Egyik résztvevő pedagógus személyes hangú beszámolóját olvashatják.
Mi, akik mindennapi munkánk során a ránk bízott gyermekek és fiatalok nevelésében osztozunk, fontos, hogy ne csak szellemi vagy tapasztalati többleteinkből, hanem lelki erősségeinkből is meríthessünk, amikor munkánk során szükség van rá. Ezért találkoztunk április 18-án, hogy mi magunk is megerősödést nyerjünk.
Húsvét ünnepe után Szatmárnémetiben töltődtünk fel lelkileg. Napunkat a Megmaradás házában kezdtük, ahol először is körbevezettek bennünket. A modern épületben rendezvényekre, lelki foglalkozásokra van lehetőség, illetve rendelkezik egy jól felszerelt előadóteremmel, ami egyedülálló a városban.
A lelkigyakorlat vezetője Pakot Géza jezsuita volt. Arra hívta fel a figyelmünket, mennyire fontos a megbocsátás, és ha húsvét előtt nem bocsátottunk meg felebarátunknak teljes szívünkből, akkor igazából nem is tudtuk átélni húsvét ünnepét. Szentírási részt is olvasott fel nekünk, mint például az égő csipkebokor történetét, amiről elmélkedhettünk. A lelki gondolatok megerősítésére Pakot Géza saját életének eseményeiből merített példákat. Megfogott Pakot Géza élete, hogy ő először nem plébános lett, hanem miután katona volt, egy fémipari gyárban kezdett el dolgozni, de már 13 éves korában kezdte el foglalkoztatni a papság kérdése, csak a rendszerváltás előtt nem volt egyszerű ennek a megvalósítása. Megtudhattuk, hogy Magyarországra költözése után változott meg az élete. Megfogta a jezsuita rend, a szabadság érzete és megtalálta azt, amire vágyott.
A délelőttöt a Megmaradás házában töltöttük, majd átsétáltunk a püspöki palotába és a püspökség kápolnájában a lelkigyakorlatot szentmisével zártuk.
Mivel már délután volt, a csapat megéhezett, így egy rövid sétát tettünk egy közeli étterembe megebédelni. Míg vártuk a megrendelt ebédet, jókat beszélgettünk, nevettünk, az idő csak úgy repült. Miután megettük a finomabbnál finomabb ebédet, sétáltunk egy közeli parkban, kis kerülővel visszamentünk a püspöki palotába, ahol a Schönberger Jenő püspök már várt bennünket, körbevezette a csapatot, elmesélve és bemutatva számunkra a püspöki palota, s ezzel együtt Szatmárnémeti és az egyházmegye múltjának néhány, ám annál megragadóbb, tragikus és örvendetes vonását is. Megtudhattuk, hogy a kápolnában az erdődi várkápolnából származó oltár tekinthető meg, ami előtt Petőfi Sándor és Szendrey Júlia kimondta a boldogító igent. Lélekmelengető volt, hogy majdnem 200 évvel később ugyanazt az oltárt csodálhattuk meg, mint ahol híres költőnk házasságot kötött.
A folyosók falaira értékes festmények kerültek, oltárképek, illetve a szatmári püspökök arcképei láthatók. Betekintést nyerhettünk a könyvtárba is, ahol felbecsülhetetlen értékű könyveket tekintettünk meg.
A lelkinap nagyszerűen zajlott, feltöltődve és ismeretekkel gazdagodva térhettünk haza.
Resch Mariann pedagógus
