Az elmúlt hétvége különleges volt sokunknak, hisz akár személyesen volt jelen, akár a médiából követte valaki a magyarországi pápalátogatás eseményeit, a szentatya szavai hosszú időre fel tudják tölteni. Még fel sem ocsúdtunk a pápalátogatás élményeiből, már átléptünk a következő hónapba: május van, a kedvenc hónapom. Ez a hónap nagyon közel áll a szívemhez. Gyerekként májusban már a hidegebb vidékeken is érezni lehetett a tavaszt, sorban jelentek meg a tavaszi virágok és a szebbnél szebb zöld árnyalatok. Mindez keveredve az egyre intenzívebb napsütéssel, a sok természetben töltött idővel, a templom körüli több gyerektevékenységgel ma is a kedvenceim közé tartozik.
Május a Szűzanya hónapja, és május első vasárnapján ünnepeljük az anyákat. Magyarországon az első anyák napja ünnepet a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta 1925-ben, összekapcsolva a májusi Mária-tisztelet hagyományaival.
Jómagam az első anyák napi virágot még várandósan kaptam és nagyon jól esett. Habár a kilenc hónapnak még az elején jártunk, már elég sok nehéz hét volt mögöttem, mögöttünk. Régen magam sem gondolkodtam el azon, mikortól számít édesanyának valaki. A négyéves kisfiamnak minden nő automatikusan édesanya, néha meg is kérdezi, ha a buszon gyerek nélkül lát valakit: ő hol hagyta a gyerekét? Nekünk pedig inkább az számít annak, aki fel is tud mutatni egy gyereket. A kicsit sem zökkenőmentes várandósságom után jobban tudatosult bennem, hogy ezen a napon kikre is kellene figyelni még: akik szeretnének édesanyák lenni, de valamiért nem lehetnek, akiknek meghalt születés közben vagy előtt a gyereke – mindenikre ismerek példát a környezetemből.
Egy kisgyereket nevelve szép és (néha) könnyű feladat édesanyának lenni. Ő még feltétel nélkül szeret, te vagy neki a minden, a te szavad a döntő, bárki bármit mondjon, ha bármi gondja, baja van, hozzád szalad. És csak néha bosszankodsz azon, hogy hiába tanultál évekig pedagógiát, a gyereked nem. Ilyenkor nevetsz egyet magadon, hogy hiába, csak addig vannak kőkemény gyereknevelési elvei az embernek, ameddig nincs gyereke. Amikor már együtt dolgozol, lapzártázol egy eleven kisgyerekkel, csak arra igyekszel figyelni, hogy úgy neveld, érezzen valamit abból, amit Ferenc pápa mondott a fiataloknak a sportarénában: „(…) ti mind értékesek vagytok Jézus számára, és számomra is! Ne feledjétek (…): senki sem képes arra, amire csak ti vagytok képesek. Segítsünk egymásnak elhinni, hogy szeretnek és értékesek vagyunk, hogy nagy dolgokra vagyunk teremtve!”
