Öreg ember nem vén ember – tarja a közmondás. Jelen esetben a szépkorúak sem vén emberek. Romániában, így Háromszéken is a kellettnél több idős személy tölti mindennapjait magányosan a négy fal között, a külvilágtól elszigetelődve, a szeretteiktől távol élik életüket. Újabban városon is rendszeresen visszaköszön ez a keserű igazság, de vidéken sokkal hangsúlyosabb. Ha egy személy megérte, elérte a nyugdíjas korhatárt nem az jelenti, hogy már nem hasznos tagjai a társadalmunknak, sőt. Támogatni kell őket, hiszen a tapasztalatuk, az életútjuk egy felbecsülhetetlen, rejtett kincs a fiatal generáció számára. Zabolán második fiatalságukat élik a szépkorúak, akik a Gyulafehérvári Caritas háromszéki munkatársainak segítségével rendszeresen találkoznak egymással, illetve olyan tevékenységeken, programokon vesznek részt, amelyeknek köszönhetően aktívan töltik a nyugdíjas éveiket.
A kezdet és célkitűzés
A Gyulafehérvári Caritas már évek óta jelen van a Kovászna megyei Zabolán, ahol szociális szolgáltatások mellett közösségfejlesztési programokban is bevonják a helyieket. Eleinte csak gyerekekkel és családokkal folyt rendszeres tevékenység a háromszéki községben, ahol időközben felmerült annak az igénye is, hogy nyugdíjasoknak, időseknek is szervezzenek foglalkozásokat. Szükségletfelmérés gyanánt 2022 májusában került sor ez első találkozóra, ami több mint huszonöten vettek részt. Eleinte havonta találkoztak a zabolai idősek, akiknek száma a kezdeti lelkesedés elmúlása után kissé visszaesett, de mára már ismét közel húszan – olykor még többen is – látogatják a tevékenységet.
Hubbes Kinga, a Caritas háromszéki koordinátora elsősorban azt tartja fontosnak, hogy a szakemberek által szervezett csoporttal ki tudták mozdítani az időseket az otthonukból, a komfortzónájukból, és ezáltal cselekvésre késztették őket. Elmondása szerint a hosszú távú célok között szerepel az, hogy megtapasztaltassák velük a legfontosabbat: a nyugdíjazás után is van élet. Mindezt úgy szeretnék elérni, hogy a rendszeres találkozások során felmérjék az idősek igényeit, szükségleteit. Kulturális eseményeken való részvétel, a lelki és a mentális egészségre való összpontosítás, a kapcsolatépítés, a szervezkedés, mind-mind fontos aspektusai ennek a tevékenységnek.
Színfolt a szürke hétköznapokban
„Az időscsoport létrejöttének fő célja az egészséges és aktív életmód bemutatása, népszerűsítése volt. Ennek jegyében mindent is csinálunk. A találkozásaink elején humoros, energizáló játékokat szoktunk játszani és a végén imádsággal zárjuk az alkalmakat. Ami a kettő között van, az hol társasjátékozás, cserebere-kereskedés, közös nótázás, filmnézés, vagy éppen a szeretetnyelvek tanulmányozása. Olykor előkerül egy-egy téma, amit kiscsoportokban feldolgozunk, ezt különösképpen szeretik. Eleget téve egy meghívásnak, februárban fogtuk magunkat és elmentünk a Szépkorúak farsangi báljára, amit Székelyudvarhelyen rendeztek meg. Így alkalmunk adódott a Caritason belül működő más időscsoportokkal is találkozni” – mesélte megkérdezésünkre Bódi Rozália szociálpedagógus, aki Caritasos önkénteseként vezeti a csoportot.
Április derekán, egy szerdai nap kerestük fel a helyi református egyházközség kis, de otthonos imatermében működő időscsoportot. Miután bemutattak a tizenhárom hölgyből és két úrból álló társaságnak, feloldódott a hangulat, és a vaskályhából áradó kellemes melegben kezdetét vette a tevékenység. Aznapra Rozi filmvetítéssel és cserebere-vásárral készült, de időközben egy májusi csíkszeredai kirándulást is megegyezett a jelenlévőkkel. Amíg zajlott a baráti hangulatú adok-veszek kicsaltam az udvarra a csapat három „sajtófelelősét”, akiket a csoport életéről és tevékenységeiről faggattam.
Jó együtt lenni, kirándulni
„Én egyedül élek, hiszen a férjem már 14 éve meghalt, és nagyon szerettem volna azt, hogy egy ilyen csoportnak a része legyek, s örvendtem, amikor beindult. Nekem személy szerint nagyon tetszik Rozika, a beszámolói és a témák, amiket kiválaszt. Mondtunk neki, érdekelnek minket egészségügyi előadások is, mivel már abban a korban vagyunk… Jó itt találkozni a barátokkal, együtt kirándulni, sokat beszélgetni és az, hogy elmondjuk egymásnak ügyes bajainkat. Korábban még volt egy próbálkozás, hogy idősekkel foglalkozó csoport legyen Zabolán, de sajnos nem volt jó a szervezés, úgyhogy nem vált be. Minden egyes találkozás élmény számunkra. Rendszeresen megtartjuk a csoportba járók névnapját és születésnapját, ekkor tésztával és üdítővel ünnepelünk” – mondta Fejér Erzsébet, aki nemrégiben ünnepelte a 73. Születésnapját, és ottjártunkkor éppen süteménnyel kedveskedett társainak.
Kozma Sándor szintén 73 esztendős, a sógorát a Caritas ápolói gondozzák. Bevallása szerint többek között ezért is vesznek részt feleségével együtt az időseknek szánt csoporttevékenységen, és már a kezdettől lelkes tagjai ennek a kis közösségnek. Mint mondta, ő és a felesége szeretik azt itt eltöltött időt, még ha rövid is, hiszen minden alkalommal tanulnak valami újat. Sajnos Sanyi bácsi szívproblémával küszködik, így lemaradtak a csoport udvarhelyi kirándulásáról, mivel nejével Magyarországon volt ellenőrzésen. Most viszont komolyan megígérte: a továbbiakban megpróbálnak nem hiányozni semmiről, és ott akarnak lenni a csapat következő kirándulásán.
„A mai találkozón kisebbségben vagyunk mi, férfiak. A tiszteletes úr beteg, Jencike valamit épít, úgyhogy neki ott van dolga, Bercike pedig Kézdin van a kórházban, így most ketten maradtunk. Valójában akkor is kisebbségben vagyunk ebben a csoportban, amikor az összes férfi itt van, hiszen mi csak öten vagyunk. Én is szeretek ebbe a csoportba járni, mivel itt választ kapunk a minket foglalkoztató kérdésekre, és ki merem jelenteni, hogy nagyon jó ötlet volt ennek a tevékenységnek a beindítása. Nagyon sok hasznos dolgot hallunk, tanulunk Rozikától, aztán mi nyugdíjasok, öregek egymás között megosztjuk az örömünket, a bánatunkat és ki tudjuk panaszkodni magunkat. Korábban már voltunk kirándulni, s bízom abban, hogy a jövőben is megyünk egy-két jó túrára, és csodás lenne, ha egészségügyi témában is hallgatnánk előadásokat” – jelentette ki nagy mosollyal az arcán és derűs hangon Izsán Mihály, aki társaihoz hasonlóan ugyancsak 73 éves.
Személyes vallomás
A sepsiszentgyörgyi Esély Lelki Egészségvédő Egyesületnél dolgozó Bódi Rozália számára nem idegen a csoportvezetés, hiszen a kolozsvári egyetemi évei alatt sokszor volt erre alkalma. Bevallása szerint az jelenthet neki egy kicsit kihívást, hogy hogyan is mozgassa meg az egyre gyarapodó csapatot, hiszen a tavaly általában hete-nyolcan jártak rendszeresen a csoportra, mostanra viszont már súrolják a húszas létszámot.
„Legyek bármilyen fáradt, amikor találkozom ezekkel a csodálatos emberekkel, minden fáradságom elillan, a lemerült elemeim feltöltődnek, a lelkem megtelik életörömmel. Időscsoportot vezetni és velük lenni felér számomra egy lelki felüdüléssel. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy már nem élnek a nagyszüleim sem anyai, sem apai ágon, így különösen örül a szívem, hogy ennek a korosztálynak a közelében lehetek, akikre úgy tekintek, mintha kicsit az én nagyszüleim is lennének” – meséli Rozi.
„Igazából mindent szeretek, ami ezzel a munkával kapcsolatos. Szeretem, hogy Kinga személyében egy olyan vezetőm van, aki szívvel-lélekkel jelen van ebben a történetben, akihez bármilyen kérdésemmel fordulhatok, aki teljes mértékben támogat engem, a csoportot és mellettünk áll. Szeretem, hogy nem kell a toronyórát láncostól vinnem az időseknek, megelégszenek azzal, amit számukra előkészítek. De amit a legeslegjobban szeretek ebben az egész történésben az az, hogy nem tekintek munkaként rá. Számomra tényleg lelki felüdülés velük lenni és látom rajtuk is, hogy számukra is jó ez a csoport. Az idejárók között sokan vannak olyanok, akiket az élet sokszor meggyötört, mégsem szomorúan és sohasem panaszkodnak, hanem mosolygós, vidám arccal jönnek a találkozásainkra, aminél jobb visszajelzés nem is kell nekem. Mondhatom azt is, hogy ami itt Zabolán velünk, bennünk történik, azon Isten áldása van rajta” – összegezte a fiatal szakember, akik végzettsége szerint pasztorálpszihológiai ismeretekkel is rendelkező valláspedagógus.
Forrás: Tibodi Ferenc, Gyulafehérvári Caritas
