A szemináriumi hétköznapokba nyújtunk betekintést a Vasárnap katolikus hetilap Fókusz rovatában a papi hivatások vasárnapján megjelent lapszámban. A gyulafehérvári főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hivatásébresztést és a meglévő hivatások kísérését, így már a szemináriumba készülő diákok számára programokat, alkalmakat kínálnak a preszemináriumi program és találkozók révén. Összeállításunk segítségével olvasóink bepillantást nyerhetnek a kispapok hétköznapjaiba, a napi programjukba, a különleges eseményekbe, az azokon végzett feladataikba. Arra hívjuk olvasóinkat, nézzünk be közösen jövendő papjaink mindennapi életébe, felkészülésébe, lássuk őket a tanuláson, imán, liturgikus tevékenységeken túl is, közösségükben.
Hivatásébresztés a preszemináriumon
A preszeminárium program célja, hogy a szeminárium elöljárói és a katolikus líceumok lelki vezetői együtt, hosszú távon gondolkodjanak a hivatásébresztés és a meglévő hivatások kísérése terén, ezáltal kiegészítve egymás munkáját, hogy mindazok, akik a szemináriumba készülnek, akik szívükben hivatást éreznek, már az intézményes papképzés előtt kísérve legyenek; ugyanakkor segíteni a fiatalokat a döntésben, „megmutatni” nekik a papi élet szépségeit és kihívásait egyaránt.
Kovács Gergely érsek, a szeminárium elöljárói és a katolikus iskolák lelki vezetői évente több alkalommal is találkoznak, visszatekintenek az elmúlt év során elindított kezdeményezésekre, értékelik mindazokat a programokat, amelyeket a papság iránt érdeklődő fiataloknak szerveztek. A visszatekintés mellett ilyenkor sor kerül az új tervek, új irányvonalak megfogalmazására is, amelyek mentén folytatni szeretnék az eddigi tevékenységeket, hogy minél több fiatalt elérjenek a programok révén, akik egy-egy találkozó alkalmával akár a szeminárium „lakói” is lehetnek néhány napra.
Az együtt gondolkodás és tervezés céljával látogatnak meg iskolákat, ahol a hivatásgondozás és hivatásébresztés új kihívásait fogalmazzák meg, utakat és eszközöket keresnek, amelyek révén segíteni lehet a fiatalokat az útkeresésben. A diákokkal való találkozás során reménykeltő és jó hangulatú beszélgetések alakulnak ki. Lehetőség nyílik, hogy kérdéseket fogalmazzanak meg a főpásztornak. Ez a fajta találkozás jó alkalom arra, hogy formáljuk a fiatalok egyházképét.
Általános napirend
Reggel hat óra. A szeminárium kápolnájába igyekszünk, hogy együtt, közös imával kezdjük a napunk megszentelését. A hét napjain váltakoznak a közös imák: egyes napokon közösen zsolozsmázunk, van, amikor elmélkedünk egy szentírási szakaszról, máskor szentségimádással indítjuk a napot. Mindennapjaink csúcspontja a szentmise, Krisztus áldozata. Ezt követi a közös reggeli, majd nyolc órától egészen egy óráig egyetemi előadásokat hallgatunk, amely a Babeș–Bolyai Tudományegyetem keretében működő pasztorálteológiai képzés keretén belül történik.
Az órák végeztével jó hangulatú közös ebéden veszünk részt, amelyet másfél óra szabad idő követ. Ilyenkor lehet a városban az ügyes-bajos dolgainkat elintézni, sétálni, barátokkal kávézni és jókat beszélgetni.
A délután a tanulásnak van szentelve: három órától kezdődően két részben stúdiumidő van, vagyis ilyenkor tanulunk, írjuk meg a szemináriumi dolgozatokat, készülünk a következő órákra. A két tanulási időintervallumot félórás szünet szakítja meg, ahol lehetőség van egy kávé erejéig a találkozásra.
Este közös vacsora van, utána sétálási lehetőség a gyulafehérvári várban, majd közös esti ima. Itt a szeminárium spirituálisa rövid elmélkedést, impulzust tart, majd a zsolozsma befejező imaórájának elimádkozásával zárjuk a napot. Ezt követően beáll a silentium religiosum, vagyis a teljes csend, amely a másnap reggeli imáig tart.
Különleges alkalmak
Szüret
Az őszi szőlőszedés – kispapi szüretelés – régi hagyományokra nyúlik vissza, és talán az egész ősz egyedülálló eseménye. Jó hangulatban zajlik, élmény minden egyes pillanata. Sok kispap először találkozik szőlőssel, hiszen többen Csík, Gyergyó és Gyimes vidékéről származnak, ahol épp ez idő tájt a pityókaásás szezonja van. Az örömben végzett munka során a nagyobbak tanítják a kisebbeket a szőlőszedés fortélyaira, a csebresek nagy kádakba gyűjtik be a leszüretelt szőlőt, amely a présházba kerül. Persze ez a munka élvezetesebb része, ugyanis a szőlőszedéshez a tavaszi kapálás is hozzátartozik tavasszal; ez jóval nehezebb és izzadságosabb munka.
A szüretnek közösségformáló ereje van. Ilyenkor a kispapok nemcsak évfolyamtársaikkal dolgoznak együtt, hanem a kisebbek a nagyobbakkal, a nagyobbak a kisebbekkel, és jó beszélgetések alakulnak ki. Megismerik egymás személyiségét, gondolkodását, munkamorálját. Egy-két nap a szeminárium elöljárói, tanárai is segítségünkre sietnek, ha idejük engedi. Jó megtapasztalni a közös kispapi-elöljárói szüretnapokon az elöljárók emberi arcát is, hiszen a hétköznapok forgatagában csak mint elöljárókkal találkozunk velük.
A munkavégzés közben nemcsak a puritán munka nyer teret, hiszen a különböző vidékek népénekeit is megszólaltatjuk, de az imának is időt szakítunk, munka közben rózsafüzért imádkozunk. Jó örömben együtt végezni a munkát, kiszakadni a napi program rutinjából, mert a szellemi táplálkozás mellett a fizikai munkára is éppoly szükség van.
Temetőtakarítás
Halottak napját megelőzően a közösség tagjai közül többen felkeresik és „ünneplőbe öltöztetik” a gyulafehérvári köztemetőben nyugvó papok sírját, köztük a néhai Nagy László 1901-ben elhunyt papnövendék sírját is. A munka végén a szeminaristák lucernáriumnak nevezett szertartást végeznek az elhunytak lelki üdvéért.
Nagyhét
A keresztény ember legszebb, de egyben lelkileg legmélyebb napjai közé tartozik a nagyhét. Ilyenkor mindenki kőkeményen dolgozik a szemináriumban. Mivel egyre kevesebben vagyunk, szolgálat jut bőven. A méltó ünnepléshez, a lelki gazdagodáshoz sok részlet hozzátartozik. Először is egy egész délutánt szentelünk a szeminárium környezetének a rendbetételéhez, ilyenkor gyomlálunk, kapálunk, udvart és kápolnát takarítunk. Ha a környezetünk méltóképpen elő van készítve, a lelkünk is könnyebben előkészül.
A szertartásmesterek – más néven ceremoniáriusok – azok, akik irányítják az egész éves székesegyházi liturgia menetét; ők felelnek a szertartások méltó megünnepléséért. Minden szentmisét asszisztenciapróba előz meg az ő vezetésükkel. A székesegyházban minden apró részletet elpróbálunk, így a füstölősök és gyertyások vonulását, a librifer – könyvhordozó – könyvtartásán át minden apró mozzanatot.
Az asszisztenciatagokon kívül jelen vannak a schola tagjai, akik a nagyheti liturgiákra több héttel korábban elkezdenek készülni az énekpróbák keretében. Hosszú, fáradságos próbák vannak, de egy-egy szentmise után a szemekben látott lelki mélységből fakadó könnycseppek, csillogás, hogy embereknek a lelkét emelhettük magasságokba, mindent elfeledtet, az ilyen pillanatokért éri meg igazán az önzetlen kispapi szolgálat.
Nagycsütörtök délelőtt az olajszentelési szentmisét a főpásztor végzi. E szentmise keretében az egyházmegye papjai megújítják a papszentelésben tett ígéreteiket is. Szívdobogtató érzés látni az ismerős pap barátokat, akikkel néhány évvel korábban együtt hallgattunk közös kurzusokat, hogy ekkor megújítják a papszenteléskor tett ígéretüket. Biztatnak, lelkesítenek, hogy tartsunk ki, mert rövid idő múlva köztük lehetünk.
A szeminárium belső lüktetése
A szeminárium legfőbb elöljárója a mindenkori főpásztor, aki felveszi a szeminaristákat, kinevezi a szeminárium elöljáróit és tanárait, valamint legfelsőbb szinten irányítja és felügyeli a szemináriumot. A főpásztor után a szeminárium élén a rektor áll, aki az érsek megbízásából közvetlenül irányítja a papnevelő intézet ügyeit, például a kispapok tőle kérnek engedélyt a szeminárium ideiglenes elhagyása esetén.
A rektor közvetlen munkatársa a vicerektor, aki a papnevelő intézet gazdasági és pénzügyi ügyeiért felel.
A rektor segítségére van a prefektus is, aki a kispapok fegyelmi és nevelési elöljárója. Ő az, aki egybehangolja a kispapok megbízatásaiból eredő feladatait, valamint fegyelmi kérdésekben rendelkezik.
A rektor, a vicerektor és a prefektus mellett a szeminárium mérvadó elöljárója a spirituális, aki a papságra való készületben a Krisztushoz való hasonulást, a lelki élet kibontakozását segíti elő. Ő az, aki lelkigyakorlatokat tart és szervez, valamint minden lelki örömben és bajban a kispapok szolgálatára van.
A szemináriumi élet meghatározó sarokköve, hogy a kispapok megbízatásokkal, feladatkörökkel rendelkeznek, amelyek a pappá válás folyamatát segítik elő. Így kulcsártól elkezdve a szertartásmesteren keresztül a médiásig sokféle megbízatás van, amelyek közül kiemelendő a főmagiszter, aki összekötő kapocs a kispapok és az elöljárók között. Az ő munkáját segíti a főmagiszter-helyettes, aki beosztja a kispapokat a közös munkára és a főmagiszterrel együtt felel a rendezvények szervezéséért.
SIS Média
Egy kisebb csapat koordinálja a szeminárium médiában való jelenlétét, a sajtókiadványok megjelentetését. Csapatmunkára van szükség, igaz, senki sem tanult előzően újságírást, autodidakta módon képezzük önmagunkat, egymást, mégis lelkesen állunk hozzá a feladathoz, mert örömet és hálát hoz a mindennapok tevékenységeinek elvégzésében.
A csapattagok különböző feladatokat látnak el: így van, aki az események megörökítéséért felel, más a szemináriumban történő életesemények tudósításáért, van, aki a honlapot kezeli, de van olyan is, aki a weboldalt, valamint a Facebook-, Instagram- és Twitter-oldalainkat kezeli, ahol próbálunk minél több emberrel – főleg fiatalokkal – kommunikálni, megosztani életünket, láthatóvá tenni mindennapjainkat, örömeinket.
Oly könnyedén szemetesbe dobjuk az újságokat, a magazinokat, pedig egy igényes lap előállítása rengeteg időt, energiát, munkát, ötletelést vesz igénybe. Sajtóapostolkodásra törekszünk, hiszen az egykori nagy elődök nyomába lépni nem a legkönnyebb. A mégIS folyóirat igényes, minden szégyenkezés nélkül a nagy polcokon helyet foglaló magazinok mellett is labdába rúghat, mert igényes lapszámok születtek. Az elődök magasra tették a lécet, amelyet mi is törekszünk megugrani.
Másrészt néhány éve született az ötlet, hogy az adventi és nagyböjti készületet segítsük, így ezen időszak mindennapjára elmélkedéseket, impulzusokat fogalmazunk meg. A füzetek szerkesztését hosszú munkafolyamat előzi meg: a kispapok vállalják az elmélkedések megírását, a munkafolyamat nehezebb része ezután következik. A szerkesztési időszak az, amikor a beérkező cikkek olvasása folytán olykor rá kell ébrednünk: van még bőven fejlődnivalónk – legalábbis a fogalmazás, a minőségi mondandó leírása terén. A spirituális atya segítségével korrektúrázzuk a szövegeket, hogy minden érthetően kerüljön kiadásra. Ezt követi a csapatmunka, a közös ötletelés, nevezetesen a design megálmodása és kivitelezése, a cím és borító választása, a plébánosokkal való egyeztetés, hogy eljuthassunk a plébániákra.
Közel akarunk kerülni a fiatalokhoz, a hívekhez, a keresőkhöz, mert meglepő helyekről kapunk visszajelzéseket… Minden évben igyekszünk egy célcsoportot megszólítani, személyesen elvinni és átadni számukra a gondolatainkat tartalmazó füzeteinket, így kerestünk fel már kórházakat, iskolákat, sőt kiadványaink a börtönben lévőknek is vigaszt nyújthattak. E pillanatokért minden fáradtságot elfelejtünk, és érezzük, hogy igen, tovább kell folytatnunk a munkát…
Ceremonáriusok
Vezérelvünk, hogy figyelünk a liturgia szépségére, külön megtisztelő és felelősségteljes feladat szertartásmesternek lenni – latin nevükön ceremoniáriusok –, akik előkészítik a vasár- és ünnepnapokat a székesegyházban, figyelve a liturgia minden részletére, hogy azok mindinkább a lelkek üdvösségét szolgálják.
A kispapok tevékeny résztvevői ennek, minden kispap ministrál, különböző feladatköröket ellátva, így van, aki gyertyás; van, aki könyvhordozó; van, aki a püspök süvegét (mitra/infula) vagy a pásztorbotját tartja. A szertartásmesterek összekötő hidak, akik mindent percre pontosan tudnak, így sok esetben néhány szemmozdulatból megerősítik a ministránst, ha az elbizonytalanodna feladatában.
Küzdelmes munka, hiszen több órás előkészület előz meg egy-egy szentmisét, de a kispapok helytállnak. Örömmel és büszkén tekintünk vissza az elmúlt évek kiemelkedő ünnepeire, kiváltképp a szentatya csíksomlyói látogatására, a püspökszentelésekre, ahol a szolgálatunk szépségére és precizitására nemcsak egyházmegyénk püspökeitől és papjaitól, hanem jeles egyházi elöljáróktól kaptunk elismerést és biztatást.
A sekrestyések a hétköznapok korán kelő „hősei”, ők készítik elő a szemináriumi kápolna liturgikus programjait, a legszentebb áldozat, a szentmise liturgikus kellékeit és textíliáit, takarítanak, így hétről hétre széppé varázsolják kápolnánkat.
Mindez csupán egy kis ízelítő, szelet az életünkből, amelyet szavakba önteni nehéz. Életünket követheted a weboldalunkon (www.seminarium.ro), Facebook (www.facebook.com/SemInSap), Instagram (@seminsap) és Twitter (@SemInSap) oldalainkon.
Ha úgy érzed, hogy motoszkál benned az Úr hívó szava, segítségére lennél az örömhír szolgálatában, jöjj és nézd meg, hol lakunk, vagy írj ránk bizalommal bármely közösségi médiafelületen vagy akár e-mailen keresztül is: seminariumsis@gmail.com!
Kiss Endre, Ferencz Zsolt, Kovács Nándor Hunor
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/18-as számában. (Összeállította: Szász István Szilárd)
