Ferenc pápa magyarországi lelkipásztori látogatása 41. nemzetközi útja befejeződött, hazatért a Vatikánba. Rómában a repülőtérről egyenesen a Santa Maria Maggiore bazilikában ment, a Salus Populi Romani Mária-ikonhoz, hogy hálát adjon a Szűzanya oltalmáért. ,,A mélyebb értékeléshez még nagyon kevés idő telt el. De egy általánosabb összefoglaló már most is elmondható, s talán a következő napokban és hetekben érdemes a beszédei mélyebb értelmezését is elvégezni, hogy az a tanítás, amelyet kaptunk tőle, az életünk részévé váljon, így a valóságot jobban lássuk, helyes módon közelítsünk hozzá és válaszaink krisztusiak legyenek, hogy Krisztus valóban a jövőnk legyen.” Soós Károly állandó diakónus a Rózsák terén teljesít szolgálatot, így egész közel volt Ferenc pápához, szociálteológusként pedig kiemelten figyelt a látogatás különböző mozzanataira. Minderről kérdeztük a pápalátogatás után.
Mit várt a látogatástól? Mit gondol, mit tapasztalt, a magyar társadalom hogyan várta, fogadta Ferenc pápát?
Úgy gondolom, mindenkiben volt egyfajta nyitottság és kíváncsiság is a pápa személye iránt és a tanítása, beszédei iránt. Nyilván ez személyes. Én nagyon vártam a buzdítását, a szemek látásra nyitását, a lelkek ébresztését.
Volt egy általános várakozás is. Budapesten a közlekedési eszközökön is a pápa érkezéséről beszéltek sokan. A vallásukat nem gyakorlók és a nem hívők részéről is erős érdeklődés volt és nagy tisztelet. Ez például tapasztalható volt egyes kereskedelmi csatornák műsoraiban is.
Végül biztosan mindenkinek van egy olyan belső zónája, amelyben csak ő tudja, mit várt Ferenc pápától, a látogatástól. Azonban sajnálatos az, amire az itt lévő nemzetközi sajtó is felfigyelt (amelynek munkatársai meglepően jól tájékozottak voltak az ország és a társadalom valóságos helyzetéről): egyes magyar sajtóorgánumok igyekeztek a pápa egy-egy szavát kiragadva az összefüggésekből rátelepedni a látogatásra és saját célra használni. Ez nem volt elegáns. De azt hiszem, mindenki hálás lehet Istennek, hogy Isten hiteles és hűséges szolgája Péter apostol utóda, eljött és megmutatta őszinte szeretetét.
Milyennek látta a pápát?
Jó hangulatban mosollyal arcán érkezett meg, miközben látható, hogy még szenved a lábában a fájdalmaktól, mégis minden erejét összeszedve igyekezett ő maga járni és nem mindig a tolókocsiban ülni. Ez nagy belső lelki erőről, önfegyelemről tanúskodott már a repülőtéren. Legtöbbünk már ezen a területen is tanulhatott tőle. S ez a belső nagy lelki erő tapasztalható volt egész itt tartózkodása alatt.
Azután az arca, a tekintete nagyon kifejező volt, hogy mi az, ami tetszik neki, és mi az, amivel nem értett egyet. Megragadó volt a szemének a fiatalos csillogása. Az a mély és őszinte szeretet, amit sugároz.
Kiemelném a figyelmét, ahogy a hozzá szólóra figyelt. Érdemes volt jól megfigyelni a gesztusait, ahogy nagy türelemmel fordult a hozzászólóhoz, a kedves és olykor humoros válaszait, ahogy a gyerekekhez fordulva megsimogatta az arcukat, áldást adot, ahogy megállította a menetet, ha egy kisgyermeket vagy kisbabát nyújtottak feléje, ahogy megfogta és megpuszilta, megáldotta őket.
Egyik nagyon szép gesztusa volt a Rózsák terén a Szent Erzsébet-plébániatemplomban, amikor a találkozó végén odament a gitározó és éneklő szendrőládi roma kórushoz és meghallgatta őket. Mosolygott és még viccelődött is velük, láthatóan jól érezte magát, örömmel elfogadta a kórus őt megáldó énekét.
Azután megragadó és elgondolkoztató a tanítása, a beszédei, amelyek egyszerre tartották a szembenézés tükrét a valósággal és mutattak irányt, kiutat és adtak megerősítést, buzdítást! Ezek során különösen nagy élmény volt, amikor megállt a szövegben és spontán módon magyarázta, rámutatott az összefüggésekre, valóban Krisztus tanítóját láthattuk. Nagyon mély tartalmak hangzottak el, amelyeket sokszor nehéz megvalósítani. De a legmegragadóbb az volt, hogy közelről látni lehetett a Krisztusnak önmagát átadott ember derűjét, türelmét, alázatát, hitének erejét, a szeretetben élő embert.
Egy az életkoránál jóval fiatalabb, fiatal lelkű pápát láthattunk. Ez is igazolja, hogy az ember életkorát nem a dátum szerinti kora határozza meg, hanem az, hogy mennyire fiatal a lelkében, személyiségében és gondolkodásában. Ebben is példa lehet a jövőben számunkra.
Hogy érzékeli, hogy érintette vajon Ferenc pápa a magyarokat?
A kérdésre nehéz válaszolni, a benyomásaimat próbálom elmondani, az bizonyos, hogy messze több mindenkit megérintett a szeretetével, mint azt bárki is gondolta vagy várta. Hívőket és a hittől távolabb állókat. Egészen biztos, hogy mindenki önmaga tudja, hogy őt hogyan érintette meg, mennyit értett meg a beszédeiből és ezek nyomán milyen elhatározásokra jutott a jövőjét illetően.
De abból a hangulatból, ami a városban érezhető volt, a zarándokokat látva, akik vidékről vagy Erdélyből, a Felvidékről, Kárpátaljáról és a Délvidékről, Ausztriából és Bajorországból érkeztek, az vonható le, hogy szeretete – amely Krisztus szeretetének az átadása – messze túláradó és megérintő volt. Azt hiszem, hogy valamiképpen megérintette a magyarországi társadalmat. Megérintette talán az egész Kárpát-medencében élőket a televízióközvetítés segítségével.
Mit várunk, mit várhatunk a jövőben a látogatás nyomán?
Erre a kérdésre több válasz is adható, egyfelől egészen biztos, hogy a személyes átélése a találkozásnak – akár egészen közvetlen közelről, akár távolabbról valamelyik helyszínen, akár a tévé előtt – mindenki saját maga ismeri és ennek megfelelő az elvárása önmagával szemben és az Istennel való kapcsolatában is.
Nagyon remélem, hogy Ferenc pápának a beszédeit sokan újraolvassák, esetleg az egyházközségben közösen fel is dolgozzák. Ahogy remélem, hogy akik befogadó szívvel figyelték, legyenek hitüket gyakorlók vagy csak Istent keresők, más felekezetek, vallások tagjai is, azok meghallották azokat a személyesen nekik szóló üzeneteket az általános kontextusban, amely őket a változásra, megnyílásra, a megtéréshez segíti. Változni fog az életük pozitív módon, elindulnak a szeretet útján. Ferenc pápa éppen ezért jött. Nagyon remélem, hogy a társadalom egészére is hatással lesznek szavai és elindul hitben, morálisan egy gyógyulási folyamat, amely küzdelmes lesz, ahogy minden súlyos betegségből való gyógyulás is az. Remélem, hogy a magyar társadalom ráébred a felelősségére a saját jövőjéért és Európa jövőjéért is. Elkezd ébredezni, hogy nem kér a megosztásból, a félrevezetésből, az igazságtalanságokból. Társadalmi vonatkozásban elindul a közjó, a szolidaritás, az ember méltósága és tisztelete irányában a fejlődés.
Természetesen remélem, hogy keresztény egyházaink, különösen a katolikus egyházunk számára is megújulást és elsősorban lelki-szellemi fejlődést, hitben és szeretetben való növekedést eredményez a látogatás. Abban biztos vagyok, hogy egyházunk és a testvéregyházak közösen gazdagodtak lelkiekben és szellemiekben, és mindabban a jóban amit ez jelent. De ahhoz, hogy a látogatás vallási, társadalmi, közéleti-politikai vonatkozásban sok jó gyümölcsöt teremjen, ahogy a gyülmöcsfát is gondozni kell, úgy kell nekünk is a lelkünket, a gondolkodásunkat gondozni, a szentatya beszédeinek tartalmát megérteni. Ez apró és fáradságos, hosszabb munka. Ő maga is beszélt erről a napi fáradságos munkáról a fiatalokkal való találkozóján. Nyilvánvalóan várunk egyházi, vallási, hitbeni megerősödést, megújulást, pozitív társadalmi folyamatok megindulását. A látogatás eredményessége attól függ, hogy személyesen naponta mennyit leszünk hajlandóak önmagunk hitén, belső világán dolgozni. Mennyire visszük át élményeinket környezetünk gondolkodásába. Engedjük-e, hogy csak egy felemelő esemény legyen, amelyik elmúlt, amelyet a média, a kommunikáció újabb hírei hamar elsöpörnek, vagy pedig hivatkozunk a jövőben rá, hogy Ferenc pápa ezt és ezt mondta nekünk. Utat mutatott, szempotokat adott. A pápa szívét, lelkét, hitét, tehetségét, derűjét és humorát, nagy-nagy szeretetét beletette ebbe a lelkipásztori látogatásba. Igazi pásztorként stílust, intelligenciát, alázatot és türelmet mutatott a krisztusi úton haladáshoz.
Most már rajtunk múlik, hogy a magvetését hogyan gondozzuk önmagunkban és közösségeinkben, társadalmunkban. Legyünk nagyon hálásak Istennek az így kapott kegyelmekért, Isten szeretetének kiválaszott emberén keresztül való megtapaszatalásáért! Ez a szeretet szólt minden magyar embernek! Imádkozzunk a szeretett Ferenc pápáért, aki Krisztusban testvérünk, hogy pásztori hivatását jó egészséggel tovább folytathassa, a világ élő lelkiismerete legyen!
