Ferenc pápa április 30-án, vasárnap este helyi idő szerint 19,25-kor érkezett vissza a római Fiumicino repülőtérre magyarországi látogatásáról, ami 41. nemzetközi apostoli útja volt.
A Budapestről Rómába vezető repülőúton Ferenc pápa üdvözölte az újságírókat és az út rövidsége miatt viszonylag röviden válaszolt kérdéseikre. Az első kérdést a magyar nyelvi csoport tette fel: arról kérdezték, milyen tapasztalatai vannak a magyarokról és a mostani találkozásai után változott-e a véleménye, és ha igen, hogyan.
Thullner Zsuzsanna, a Magyar Kurír munkatársa a pápai sajtódelegáció tagjaként végigkísérte Ferenc pápát 41. nemzetközi apostoli útján Magyarországon. A római Fiumicino repülőtéren történt landolást követően beszámolt a repülőn folytatott beszélgetésről. Eszerint Matteo Bruni, a Vatikáni Média vezetője megköszönte ezeket a napokat, a pápa szavait, a találkozásokat a magyar társadalom különböző tagjaival, ami kicsit mintha a 2021 szeptemberi látogatás folytatása lett volna. Ferenc pápa jó estét kívánt és köszönetet mondott az újságírók munkájáért. Ezt követően a magyar újságírók nevében Hubai Antal (az RTL képviselője) kérdezett.
Tudjuk, hogy Önnek, Ferenc pápa, számos személyes tapasztalata volt magyarokkal az élete során. Megváltozott-e, és ha igen, hogyan, a rólunk alkotott véleménye az itteni találkozásai után?
A ’60-as években voltak tapasztalataim a magyarokkal, válaszolta Ferenc pápa, amikor Chilében tanultam, ott sok magyar jezsuita élt, mert elüldözték őket. Összebarátkoztam magyar szerzetesnővérekkel is, akiknek Buenos Airestől húsz kilométerre volt egy iskolájuk, ahova havonta két alkalommal jártam, mint különleges káplán, és a Buenos Aires-i magyar világi hívők társaságát is jól ismertem. Nem ismertem a nyelvüket, két szót azonban jól megértettem: gulyás és tokaji. Szép tapasztalat volt, megértettem, mekkora fájdalom, amikor az ember menekült lesz és nem mehet haza. Ward Mária szerzetesnővérei, akik ott (Buenos Airesben – a szerk.) maradtak, (otthon) lakásokban rejtőztek el, hogy a rezsim ne deportálja őket. Aztán közelről hallottam azt a történetet, hogy meg akarták győzni Mindszenty bíborost, hogy menjen Rómába, és tudtam ’56 rövid ideig tartó lelkesedéséről és az azt követő csalódottságról is. Nem változott a véleményem, talán inkább gazdagodott, abban az értelemben, hogy azok a magyarok, akiket megismertem, nagy kultúrával rendelkeznek. Azoknak is, akik nem tartoztak magasabb társadalmi osztályba, az egyszerű embereknek is magas az alapműveltségük. Általában németül és angolul beszélgettünk, mert magyarul Magyarországon kívül nem beszélnek, kivéve a mennyben, mert azt mondják, egy örökkévalóság kell ahhoz, hogy az ember megtanulja. Nem változott a véleményem, ugyanazt a stílust tapasztaltam, amit máskor is.
Ezt követően kérdések hangzottak el a magyar kormány kapcsán a menekültek befogadásáról a balkáni útvonalon, a Hilarion metropolitával való találkozásáról, a pápa egészségi állapotáról, a soron következő utazásairól a lisszaboni ifjúsági találkozó kapcsán, a háborúk, illetve a gyarmatosítás során elvett műkincsek visszaadásáról, és arról, hogy tud-e segíteni abban, hogy az Oroszországba hurcolt ukrán gyerekek hazatérhessenek
Hazatérve Magyarországról, mint minden apostoli út végén, a Santa Maria Maggiore-bazilikába ment Ferenc pápa, és megállt imádkozni Salus Populi Romani Mária-ikonhoz előtt. Ezután visszatért a Vatikánba.
Forrás: Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír/Vatikáni Sajtóközpont
Fotó: Vatican Media
