Idén április utolsó vasárnapján a hivatásokért és a jó termésért imádkoztunk. Míg Magyarországon Ferenc pápa apostoli látogatásával a nyitott kapuk lelkiségére akart sokakat elvezetni, mi itthon Csíkdelne és Csíkpálfalva határában ünnepeltünk szentmisét.
Mitől volt felemelő? Egyrészt mert ezt először tettük, másrészt mert több száz kilométer távlatában azt éreztük, hogy a szentatyával együtt imádkozunk! A hivatáson tűnődve: visszaemlékszem, apró gyerekként jó apám édesanyja, akit csíki máminak hívtunk, egy virágvasárnap elvitt a ditrói nagytemplomba, ahol arra lettem figyelmes, hogy a gyerekek előre mennek és valahol a szentélyben eltűntek. Én is akartam menni, de mámi nem engedett, azt mondta: kicsit nagyobb kell legyél. Aztán kicsit nagyobb lettem, az első ministrálásom úgy történt, hogy annyira izgultam, hogy amikor mindenki leült, én felálltam, amikor mindenki felállt, én leültem. Nagymamám ekkor le-lesütötte a fejét és szentmise után mondta is: kicsit légy figyelmesebb! Aztán teltek az évek és a ministránsbanda tagja lettem. Olyan emlékeim vannak, hogy csak hétköznap 30, közel 40 ministráns volt a szentmisén, és idén lesz tíz éve, hogy nyugalmazott érsekünk pappá szentelt. Ünnepünkön megköszöntem Istennek, hogy a papság szentségére meghívott, megköszöntem a megélt éveket és természetesen hálám nem maradhatott el a hívekért sem. Egyszóval közös munkánkra is áldást kértem Istentől.
A Szentírás szerint a munka az ember ember-mivoltához tartozó sajátosság. Az a tény, hogy Isten az embert gondolkodó értelemmel, alkotásra képes kezekkel és izomzattal ellátva teremtette, már magában véve is jele annak, hogy az embernek a munka Istentől nyert hivatása, feladata! Olyan, ami az embert az Istennel való közösségre emlékezteti. Jézus mindig a mindennapi dolguk, gondjuk között kereste meg az embereket. Feltámadása után azt üzeni a tanítványainak, hogy menjenek el Galileába, ott meglátják őt. Galilea volt a tanítványok számára a hétköznapi munkájuk területe. Mintha azt mondta volna Jézus, hogy csak végezzék a dolgukat, és ott, munkájuk végzése közben találkoznak vele.
Szeresd hát te is a munkádat mint olyan alkalmat, ahol legbiztosabban találkozhatsz Jézussal! Küldetésünk egyértelmű, legyünk nyitott kapuk: hogy róla kézzelfogható módon tudjunk tanúságot tenni! Ahol az ő nevében félreérthetetlenül bízhatunk!
Szeressük a munkánkat, mint a mindennapok szentmiséinek a lehetőségét!
Csíki Szabolcs
