A Forráspont nevű katolikus ifjúsági programot április 29-én is a megszokott forgatókönyv szerint tartották meg, de most Ferenc pápa is csatlakozott a Papp László Sportarénában a magyarországi és határon túli egyházmegyékből összegyűlt 11 ezer fiatalhoz.
Az alkalom 15 órakor dicsőítéssel kezdődött. A több mint egyórás blokkban keresztény énekek hangzottak el, de volt mozgásszínházi előadás is.
Ruzsa Magdolna is elénekelte Domine című „vallomását” és a Szent Ignác életét bemutató musicalből a pápalátogatás hivatalos dalává választott Camino is elhangzott Dolhai Attila, Dánielfy Gergő, Nagy Bogi, Szandi, Szűcs Renáta és Vizy Márton, valamint a Forráspont Band és a 4 Akkord Show Kórus közreműködésével. A két fiatal műsorvezető megszólalása már-már tanúságtételnek is megfelelt – miközben saját életükbe is bepillantást engedtek, nagyszerűen gondoskodtak a fiatalok szemléletének alakításáról is (pl. a házasság értékére, az életre szóló elköteleződésre irányítva a figyelmet).
Az arénát zsúfolásig megtöltő fiatal közönség lelkesedése közben egyre fokozódott, majd – a hatalmas kivetítőkön megjelenő Ferenc pápa láttán hatalmas tapsban tört ki. A szentatya – fárasztó napja ellenére mosolyogva és integetve – kis motoros járművel járt körbe a küzdőtér széksorai között, majd az első sorokban ülő mozgáskorlátozott fiataloknak is juttatott néhány kedves, bátorító szót.
A program további részét a színpadról követte. Ott foglalt helyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia vezetősége és ifjúsági referens püspöke, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyés püspök, aki a jelenlévő fiatalok nevében köszöntötte a katolikus egyház fejét. (A közönség soraiban a magyarországi és a határokon túli egyházmegyék püspökei is helyet foglaltak.)
A köszöntés után a Forrásponton megszokott koreográfia szerinti tanúságtételek következtek. Négy, különböző – köztük egy görögkatolikus – egyházmegyéből származó fiatal mélyen megérintő vallomása hangzott el: Krabót Bertalan a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium diákja, Csóka Dóra, a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diákja, Levcsenkó Tódor, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium diákja és Nagy Krisztina, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatója osztotta meg az életét átalakító hittel kapcsolatos, mély élményeit.
Mint korábban mindig, a pápa most is nagyon figyelt mindenki vallomására, és beszédében vissza is utalt azokra. Megszólalása előtt még egy dinamikus magyar néptáncbemutatóra is sor került, amit – minden mással együtt – hálásan köszönt a szentatya: „Kedves testvéreim, azt szeretném mondani, hogy köszönöm! Köszönöm a táncot, az éneket, a bátor tanúságtételeket és köszönöm mindnyájatoknak, hogy itt vagytok: köszönöm, hogy veletek lehetek!” A közvetlen hangú indítás után értékes tanítás következett: evangéliumi gondolatokra és a tanúságtevő fiatalok vallomására építve. (A beszéd magyar fordítása a nagy kivetítőkön volt olvasható.)
Jézust barátnak, testvérnek, a legjobb testvérnek nevezte, aki nagyon jól tud kérdezni. „Az evangéliumban ő, aki mester, valójában kérdéseket tesz fel, mielőtt válaszokat adna” – mondta a pápa. És itt a házasságtörő asszony történetét említette előbb, akit a(z) – időközben eltűnt – vádlóiról kérdezte a Mester. Az asszonnyal így sikerült megértetnie, hogy Isten nem elítél, hanem mindig megbocsát. „Isten mindig megbocsát, ő minden esésnél kész arra, hogy felemeljen minket! Soha nem szabad tehát félnünk, hogy vele járjunk és haladjunk előre az élet útján” – mondta a pápa, majd hangosan ismételtette a 11 ezer fiatallal: „Isten nem elítél, hanem megbocsát.”
A Jézus-kérdések sorát folytatva Mária Magdolnának, majd az ő követésére indult két fiatalnak feltett kérdésekre utalt. „Mit akartok?” – kérdezte az utóbbiakat, majd magához invitálja őket. „Nem prédikál, hanem utat nyit: nem azt akarja, hogy tanítványai a leckét ismételgető iskolások legyenek, hanem szabad és úton levő fiatalok, egy olyan Isten társai, aki meghallgatja szükségleteiket és odafigyel álmaikra” – összegzett a szentatya. Majd a helyekért versengő testvérpárt említette, akiket nem dorgált meg Jézus, hanem „kijavította álmaikat”. Mert „Jézus nem rombolja le, hanem kijavítja álmaikat, hogy miként valósítsák meg azokat; elfogadja a valami nagyobb felé irányuló vágyukat, de ragaszkodik egy dologhoz, amit jól meg kell jegyeznünk: az ember nem attól lesz nagy, hogy mások fölé emelkedik, hanem attól, hogy másokhoz leereszkedik; nem mások kárára, hanem mások szolgálatával.”
A hangsúlyosabb részekhez további gondolatokat is betoldott a pápa, Toman Zoltán tolmácstól kérve magyar fordítást azoknak. Esetenként hangos ismételtetés is következett, amit tapssal fogadott a sokezer fiatal.
Ferenc pápa számtalanszor bebizonyította, hogy ismeri a fiatalok gondolkodását, sőt a nyelvüket is. Ez a beszéd is ebbe a sorba illeszkedik. Jól tudja, hogy a fiatalok nyerni szeretnének az életben, ezért ezzel kapcsolatosan is tanácsokkal látta el őket. „Hogyan lehet nyerni az életben? Két alapvető lépés van, csakúgy, mint a sportban: először is, tűzz ki magasabb célokat, másodszor pedig edzz!” – javasolta a pápa, majd Jézust mondva a „legjobb edzőnek” hosszasan magyarázta mindkét irányt. „Ma minden azt mondja nektek, hogy gyorsnak, hatékonynak, gyakorlatilag tökéletesnek kell lennetek, mint a gépek! De aztán rájövünk, hogy gyakran kifogy a benzin, és nem tudjuk, mit tegyünk. Olyan jó, ha meg tudunk állni tankolni, az akkumulátorokat feltölteni. De vigyázzunk, ne merüljünk el a saját búskomorságunkban, ne merengjünk a szomorúságainkon, ne gondolkodjunk azon, hogy ki tette ezt vagy azt velem, ne azzal foglalkozzunk, hogyan viselkednek mások: ez nem jó!” – figyelmeztetett Ferenc pápa. Az áldásos kapcsolatok ápolásához a csendet hangsúlyozta: a csendben tudjuk Jézusra bízni életünket, barátainkat, aggodalmainkat, ott tudunk elmélyülni az evangéliumban, ott tudunk igazán imádkozni.
A sok gyakorlati példa közben Ferenc pápa – talán a jelenlévők nem kis meglepetésére – a világhírű magyar zeneszerzőre, az imádkozó Liszt Ferencre irányította a figyelmet. „Nagyon szép, ha megvan benned az igazság bátorsága, ami nem azt jelenti, hogy soha nem félsz, hanem hogy megnyílsz, és megosztod gyarlóságaidat az Úrral és másokkal, anélkül, hogy elrejtenéd, anélkül, hogy másnak mutatnád magad, anélkül, hogy álarcot viselnél. Az Úr, ahogyan az evangélium minden oldalon elmondja nekünk, nem rendkívüli emberekkel tesz nagy dolgokat, hanem valódi emberekkel.” – mondta a szentatya, majd a tolmács segítségével is hangsúlyozta: „Ne hamis, hanem igaz emberek legyetek!”
A szokásoshoz képest talán kicsivel hosszabb beszédben szó volt még a Jézus példája szerinti szeretetgyakorlásról, adakozásról: „Íme, ide vezet a hit: az adakozás szabadságához, a nagylelkűség lelkesedéséhez, a félelmek legyőzéséhez, az önmagunk kockára tételéhez! Barátaim, ti mind értékesek vagytok Jézus számára, és számomra is! Ne feledjétek, senki sem veheti el helyeteket az egyház és a világ történetében: senki sem képes arra, amire csak ti vagytok képesek. Segítsünk egymásnak elhinni, hogy szeretnek és értékesek vagyunk, hogy nagy dolgokra vagyunk teremtve! Imádkozzunk ezért és bátorítsuk egymást ebben!” – zárta finoman nevelő, érzékenyítő beszédét a pápa, majd a Miatyánk közös elimádkozása után áldást adott a 11 ezer lelkes fiatalra.
A Forráspont programja a Palánki Ferenc püspök által vezetett zenés és csendes szentségimádással, szentségi áldással folytatódott és közös énekléssel zárult.
Ozsváth Judit
Fotó: Ozsváth Judit, Veres Stelian, Vatican News
