Rendkívüli óvintézkedések kísérik Ferenc pápa budapesti látogatását. A látogatás helyszínei nagy ívben le vannak zárva, a zárt tereken belüli részekre is több lépcsős igazoltatás és ellenőrzés után lehet belépni. A sajtó munkatársai sem kapnak minden helyszínre belépési engedélyt, így a Teréz körúton található Radisson Blu Béke Hotel földszintjén berendezett sajtóközpontból követik az eseményeket.
A magyarországi és nemzetközi sajtó jóval több mint száz munkatársa dolgozik itt, ki csendesebben, ki hangosabban, kollégáival beszélgetve, telefonálva.
A pápa állami hatóságokkal, a társadalmi élet és a diplomáciai testület képviselőivel való találkozóját is a Radisson Blu Béke Hotelben berendezett központból, nagy monitorokról követte a sajtó. Bár most mindenki a munkára figyel elsődlegesen, azért a város szépségével, a szervezéssel kapcsolatosan is hallani elismerő megjegyzéseket. Novák Katalin államelnök beszédének spanyolul mondott részletét és Ferenc pápa spanyol nyelvű felszólalását e sorok írójának szomszédságában dolgozó spanyol újságírók olykor kisebb ovációval fogadták.
Budapesten elmondott első beszédét Ferenc pápa teljes egészében a történelmi főváros „jellemzésének” szentelte. Ennek felvezetéséhez József Attila A Dunánál című verséből kölcsönzött idézetet, majd a történelem, a hidak és a szentek városaként tekintett a magyar fővárosra. A rövid történelmi áttekintésben megemlékezett az ősi múltról, de kitért az Osztrák-Magyar Monarchia „belle époque” időszakára, majd a náci és kommunista diktatúra időszakára, a zsidó deportálásra és a felejthetetlen ’56-ra is. Az újjáépítés mellett elkötelezett, bátor embereknek köszönhetően – mondta a pápa – „Budapest ma az egyik olyan európai város, amely nagy számú zsidó lakossággal bír, egy olyan ország központja, amely ismeri a szabadság értékét és amely miután a diktatúráért magas árat fizetett, küldetésként magában hordozza a demokrácia kincsének és a béke álmának őrzését.”
Budapest 150 évvel ezelőtti alapításáról, a három városrész híddal való összekötéséről emlékezve Ferenc pápa Európa közös útját idézte fel.
A háború utáni időszakban Európa az Egyesült Nemzetek Szervezetével a közösen kitűzött célban azt a nagy reményt képviselte, hogy a nemzetek között szorosabb kötelékek megakadályozzák a további konfliktusokat. „Abban a világban, amelyben élünk, a közösségi politika és a multilateralizmus iránti szenvedély mintha már a múlté lenne…” – fogalmazott a pápa. Ezért innen, Európa szívéből, ebből a több szempontból is jelkép-városból hirdette meg, hogy „újra fel kell fedeznünk az európai lelket: az alapító atyák lelkesedését és álmát, olyan államférfiakét, akik tudtak a saját korukon, a nemzeti határokon és a közvetlen szükségleteken túlra tekinteni és olyan diplomáciát kialakítani, amely képes volt egységet alkotni ahelyett, hogy a szakadékokat szélesítette volna.”
Budapestet a hidak városaként emlegetve Ferenc pápa elsődlegesen Magyarország elkötelezett ökológiai gondosságát dicsérte, majd a „hídszerep” és a különbözőségek harmonikus összekapcsolásának fontosságát hangsúlyozta budapesti és európai viszonylatban is: „Egy nagyobb társadalomban, egy erősebb harmóniában tud az egyén érvényesülni” – idézte az 1950-es Schuman-nyilatkozatot. „Erre a harmóniára van szükségünk: egy olyan egészre, amely nem nyomja agyon a részeket, és olyan részekre, amelyek jól illeszkednek az egészbe.” Ferenc pápa olyan Európára gondol, amely „nem válik részeinek túszává és az önmagára hivatkozó populizmus áldozatává, de nem válik cseppfolyós, sőt gáznemű dologgá, egyfajta absztrakt szupranacionalizmus képviselőjévé, amely nem vesz tudomást a népek életéről.” Egy, az „ideológiai gyarmatosítás” alantas gyanújától mentes, személy- és emberközpontú Európa építésében Ferenc pápa meghatározó szerepet lát Magyarország számára. „A Lánchíd segít abban, hogy egy ilyen Európát képzeljünk el, egy sok különböző láncszemből állót, amelyek az összetartozásban találják meg szilárdságukat. Ebben segítségünkre van a keresztény hit, és Magyarország „hídépítő” lehet, kihasználva sajátos ökumenikus jellegét.”
A keresztény hitet őrző magyarok fővárosát a szentek városának is nevezte a pápa, miközben Szent István, Szent Imre, Szent Erzsébet, Szent László, Szent Margit életpéldáját emlegette, de utalt Mindszenty Józsefre, Boldog Apor Vilmosra és Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspökre és Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóra is. A Szent István által írt Intelmeket összekapcsolta a nemzeti Alaptörvénnyel, amely a más népek szabadságának és kultúrájának tiszteletére szólít fel. „Ez a magyar életszentség történetének folytatására utal, amelyről a főváros számos kultuszhelye beszél” – fogalmazott a szentatya. „Ők, megannyi különböző hitvallású igaz emberrel együtt, hazátok atyái és anyái. Rájuk szeretném bízni ennek a számomra oly kedves országnak a jövőjét” – mondta, majd azokra a magyarokra gondolva, akik élete folyamán oly sok jót tettek vele az „Isten, áldd meg a magyart!” köszöntéssel zárta beszédét.
A félreismerhetetlen „pápás” szemléletet tükröző, a jelképpé magasztosított magyar főváros szerepét és az Európa szívében élő magyar nép felelősségét hangsúlyozó, ugyanakkor e népben való bizalmát kifejező beszédet a sajtóközpont munkatársai is tapssal jutalmazták.
Ozsváth Judit
