A pápa magyarországi útjáról Matteo Bruni, a szentszéki sajtóközpont igazgatója tartott tájékoztatót április 21-én a Vatikánban. A sajtótájékoztatón a Pannonhalmi Főapátságot is említette a szóvivő. Erről és a Ferenc pápával való találkozásairól kérdezte a Magyar Kurír Hortobágyi Cirill OSB pannonhalmi főapátot.
Főapát úr többször találkozott a szentatyával. Mit jelentettek Önnek a találkozások?
Eddig négyszer találkozhattam Ferenc pápával személyesen úgy, hogy egy kézfogásra és pár mondat váltására is volt lehetőség. Gondolatai, szemlélete a világról, benne az egyházról és személyes kisugárzása mindig egyszerre érintettek meg.
Olvasom beszédeit, írásait, mert saját megélt hite, az evangélium frissessége, az egyház szükséges útkeresése olyan átütően és bátorítóan jelenik meg benne, hogy egyszerűen jó most az egyház tagjának lenni, amikor ő a pápa.
Ferenc pápa korábban többször is említette a Pannonhalmi Főapátságot, kiemelten a Szépművészeti Múzeumban tartott találkozón.
Igen, másfél éve, már éppen indultunk az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjére, amikor rendtársam sms-ben küldte, hogy a pápa épp most mondta ki a főapátság nevét. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagjaihoz és a hazai zsidó közösség vezetőihez szólt, és utalt a pannonhalmi ökumenikus konferenciánkra: „Látlak titeket, testvéreim a Krisztusba vetett hitben, és áldom a közös utat, amelyen jártok. Gondolatban most a pannonhalmi apátságra tekintek, az országnak erre a lüktető szellemi központjára, ahol három hónappal ezelőtt együtt gondolkoztatok és együtt imádkoztatok. Ha együtt és egymásért imádkozunk, ha együtt tesszük a dolgunkat a szeretetszolgálat terén ezért a világért, amelyet annyira szeret az Isten (vö. Jn 3,16): ez a legkézzelfoghatóbb út a teljes egység felé.”
Azt éreztem, hogy a pápa személyes figyelmet fordít ránk és kezdeményezéseinkre. Az Apostoli Szentszéknek közvetlenül alárendelt ezeréves monostor elöljárójaként ez rendkívül sokat jelent nekem.
Tavaly októberben nagyszabású nemzetközi ökumenikus konferenciát rendeztek a Pannonhalmi Főapátságban. Az előadók között a monasztikus szerzetesség kiemelkedő személyiségei, a katolikus szinódusi folyamat vezetői – többek között Mario Grech bíboros, a püspöki szinódus főtitkára is jelen volt. Hogyan látja, mi a szentatya szándéka a folyamattal?
Úgy érzem, hogy a szinodális folyamattal folytatni akarja a II. vatikáni zsinatot, ez pedig életbevágóan fontos az egyház jövője szempontjából. Csodálom bátorságát és erejét.
Matteo Bruni, a szentszéki sajtóközpont igazgatója a vatikáni sajtótájékoztatóján külön említette a Pannonhalmi Főapátságot, ismét az ökumené összefüggésében.
Az április 28-án kezdődő háromnapos lelkipásztori útról nyilatkozott Matteo Bruni: „Az apostoli út eseményei kizárólag Budapesten zajlanak, a pápa nem látogat el olyan szimbolikus helyszínekre, mint például a Pannonhalmi Főapátság, mely a keresztények közötti párbeszéd egyik fontos vonatkozási pontja.” Való igaz, szó volt arról, hogy Pannonhalmára is eljön a pápa. Szerettünk volna helyet adni a Szent Márton-bazilikában egy olyan imádságnak, ahol vesperás keretében a pannonhalmi szerzetesközösség, a keresztény egyházak és a zsidóság képviselői együtt imádkozunk Ferenc pápával a világ békéjéért.
Szerettük volna, ha Ferenc pápa itt nálunk találkozik a magyarországi egyházi gyermekvédelem és az áldozatok képviselőivel. Szerettük volna, ha Ferenc pápa a főapátságban találkozik a magyarországi kortárs kultúra és művészetek képviselőivel.
Matteo Bruni figyelmessége, mely szerint külön kiemelte, hogy Ferenc pápa egészségi állapota miatt nem tud eljönni Pannonhalmára, azt jelenti számunkra, hogy a szentatya is fontosnak tartja kezdeményezéseinket.
Sokan kérdezik: miért jön Ferenc pápa most újra Magyarországra? Főapát úr hogyan látja?
Válaszul hadd idézzek egy tegnapi pannonhalmi prédikációból: „Azért jön Ferenc pápa másodszor Magyarországra, mert hordozunk minden olyat, ami esélyt ad arra, hogy megnyíljon a szívünk és a szemünk Jézus előtt: traumatizáltak, menekülők, tagadók és érzékenyek vagyunk. Ferenc pápa hisz bennünk. Tudja, hogy érzékeny és sebzett a szívünk. Ferenc pápa lát bennünk reményt. Hátha elismerjük, hogy teljesítményünk, egyházunk nem tökéletes, hogy szeretetünk még nem teljes. Ferenc pápa szeret minket. Szereti a perifériát, a város határán túlit.
Ferenc pápa idejön, és beszélget velünk, elfogadja meghívásunkat a kenyértörésre, aztán majd elmegy. Hátha nekünk is lángolni kezd a szívünk, mint egykor az emmauszi tanítványoknak.”
Kuzmányi István/Magyar Kurír
Fotó: Pannonhalmi Főapátság; Vatican News
