Paolo Uccello Dono di Paolo és Antonia di Giovanni del Beccuto fiaként született 1397-ben Firenzében. Őt tekintik a Quatrocento (az 1400-as évek neve olaszul) egyik úttörő festőjének, aki új szabályokat hozott létre a perspektivikus szerkesztés területén. Lorenzo Ghiberti mellett dolgozott 1407 és 1414 között, így részt vehetett a firenzei keresztelőkápolna utómunkálataiban. Tagja volt a San Luca-i festők társaságának, a későbbiekben pedig a Szent Márk-katedrális mozaikjainak elkészítésére kérték fel. Makacssága és szeszélyessége miatt érdemelte ki az Ucello, vagyis „madárka” becenevet. Ez a makacssága mutatkozott meg a perspektíva kutatásában is. Giorgio Vasari életrajzában úgy jelenik meg előttünk Paolo Uccello, mint aki 1475-ben „egyedül, különcként, mélabúsan és szegényesen” fejezte be napjait.
Jelen írásunkban egy olyan festményét szeretnénk bemutatni, amely Szent György legendájának egy jelenetét teszi láthatóvá. A legenda szerint Szent György megmenti a királylányt, akit épp fel akarnak áldozni a sárkánynak. A festményen a szent páncélt visel és lován ülve közelít a sárkány felé. A lándzsa átlósan keresztezi a kompozíciót, összekötve a sárkány és Szent György alakját. A fehér szín használatának következtében a főalak vonzza a nézők tekintetét. A profilban ábrázolt hercegnő egy övvel vezeti a sárkányt a harcoshoz. A talaj szabályos négyzetes felosztása segíti a kompozíciós szerkesztést, és kiemeli az erőteljes rövidülést. A távolban megjelenő dombok és sáncok szintén a távolság érzékeltetését segítik elő.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/17-es számában.
