Györgyfalvát először 1332-ben említik villa Georgii, majd 1384-ben Gyurgfalva néven. A falu a nevét temploma középkori védőszentjéről, Szent Györgyről kapta, akinek búcsúünnepét április 21-én, pénteken délután ülték meg: a kis templom zsúfolásig megtelt, eljött egy, a kolozsvári Máltai Szeretetszolgálatot képviselő csoport, valamint a környék egyházközségeiből is érkeztek hívek és papok.
Györgyfalva Kalotaszeg és a Mezőség között elterülő magyar néprajzi kistáj része, az ún. Erdőalja egyetlen, napjainkban is életképes magyar közösségeként írják le. A kistájhoz tartoznak az innen települt kolozskarai és bodrogi magyarok, Ajton és Kolozspata református magyarsága, valamint a múltban Rőd, Kolozsbós nemesei és Szamosfalva magyar lakói is. A györgyfalviak a szűkebben értett Kalotaszeg falvaival korábban nem házasodtak, házasodási körük a kistérség falvaira terjedt ki, amelyek viselete is hasonló volt. Népviseletük kalotaszegi viselethez hasonló (korábban Györgyfalvát ennek alapján Kalotaszeg peremfalvaként tartották számon), összhatásában mégis eltér attól. Ma már ezt a viseletet csak kivételes ünnepnapokon veszik fel. A pénteki, április 21-én megtartott búcsúünnepen is csak a köznapi viselet elemeit figyelhettük meg az idősebbeken.
Katolikus temploma Kolozsvárról érkezve a falu túlsó felében, kis dombon helyezkedik el, középkori eredetű, s bár ma látszanak rajta az idő nyomai, több középkori építészeti részlet maradt fenn (kőkeretes ablak, sekrestyeajtó, a toronyaljba falazott kőkeretes nyílás).
1570-ben átépítették, a reformációt követően a templom a reformátusoké lett, 1748-tól ismét a katolikusoké. A templom tornyának tetejét hagyma alakú sisak zárja. Mára aktuálissá vált a felújítás, a szükséges és költséges dokumentáció készen van, mondta el kérdésünkre Fábián László plébános. Pályázatot nyújtottak be a költségek fedezésére, várják az eredményt, a nedvesedő vakolatot saját erőből embermagasságig letakarították a külső falakon, hogy a munkálat elkezdéséig száradjon a fal.
1850-ben a falu 1174 lakosából 905 volt magyar, 234 román és 31 cigány nemzetiségű; 829 református, 244 görögkatolikus és 101 római katolikus vallású; 1900-ban 1680 lakosából 1482 volt magyar és 198 román anyanyelvű; 1216 református, 223 római katolikus és 213 görögkatolikus vallású; 2002-ben 1077 lakosából 961 volt magyar és 109 román nemzetiségű; 822 református, 114 római katolikus és 107 ortodox vallású.
Szent György a katolikus templom és a falu védőszentje, idén a tiszteletére tartott búcsúünnepet április 21-én, pénteken délután 6 órától tartották. László Attila, a szentmise főcelebránsa bevezető gondolataiban arra a gyerekkori álomra emlékeztetett, amely szerint mindenki hercegnőnek, lovagnak képzelte magát. Szent György a valóságban a közösség védelmét vállaló, azt ellátó, s nem csupán álmodozó hős, szent. Böjte Csongor segédlelkész a ,,szentnek lenni” kihívásairól beszélt ünnepi igehirdetésében. A szentség útján mindennap fel kell venni a keresztet, bár ez az emberben lázongást támaszt. De ez nem valójában parancs, hanem lehetőség, amit Isten ad; az út nem kiváltságosoké, hanem mindenkinek lehetséges. Igaz, hogy nem könnyű, a nehézségek listája hosszú, de keresztjeink súlya rajtunk is múlik, mondta az ünnepi szónok. ,,Mit cipelünk magunkkal. Mit szorítunk magunkhoz?” A régi életből hozhatunk sok mindent, ami megköt, olyan szokásokat, amelyek megnehezítik életünket, de másokét is… Az akadályokon a szeretet segíthet át: ha Jézust követve igyekszünk úgy szeretni, mint ő, olyan társsá lenni, mint ő.
A templomi ünnepséget követően már a kijáratnál minden jelen levőt megkínáltak a györgyfalviak ízletes aprósüteményeivel, a vendégek, az egyháztanács pedig a vendégek elszállásolására is alkalmas ifjúsági ház közösségi termében agapéra gyűlt össze.
