Ferenc pápa vezette az ünnepélyes húsvéti vigíliaszertartást április 8-án este a Szent Péter-bazilikában. A liturgia a bazilika átriumában kezdődött a tűz megáldásával és a húsvéti gyertya előkészítésével.
Az oltárhoz vezető körmenetet, a húsvéti gyertya meggyújtását és az Exsultet eléneklését az igeliturgia és a keresztelés liturgiája követte, melynek során a pápa nyolc újonnan megtért – Albániából, az Amerikai Egyesült Államokból, Nigériából, Olaszországból és Venezuelából származó – hívőnek szolgáltatta ki a beavató szentségeket.
Ferenc pápa homíliája (részlet)
Az éjszaka a végéhez közeledik, és a hajnal fényei már derengenek, amikor az asszonyok elindulnak Jézus sírja felé. Bizonytalanul, zavartan haladnak előre, szívüket fájdalom marcangolja, mert a halál elrabolta tőlük azt, akit szerettek. De amikor odaérnek, és látják, hogy a sír üres, irányt változtatnak, visszafelé indulnak: otthagyják a sírt, és futnak, hogy új utat hirdessenek a tanítványoknak: Jézus feltámadt, és Galileában várja őket. Ezeknek az asszonyoknak az életében megtörtént a húsvét, ami átmenetet jelent: ők ugyanis a sír felé vezető bánatos bandukolásból örömteli futásba kezdenek a tanítványok felé, hogy elmondják nekik nemcsak azt, hogy az Úr feltámadt, hanem azt is, hogy van egy úticél, ahová azonnal el kell jutniuk: Galilea. Ott vár rájuk a találkozás a Feltámadottal. A tanítványok újjászületése, szívük feltámadása Galileán keresztül halad.
[…] Olykor egyszerűen csak a mindennapi élet fáradtságát éreztük. Belefáradtunk abba, hogy mi magunk kockáztassunk, és egy olyan világ falába ütközzünk, melyben mindig a legdörzsöltebb és legerősebb törvényei látszanak érvényesülni. Máskor tehetetlennek és csüggedtnek éreztük magunkat a rossz hatalmával, a kapcsolatokat szétszakító konfliktusokkal, a társadalmat irányítani látszó számítás és közöny logikájával, a korrupció óriási rákos daganatával, az igazságtalanság terjedésével, a háború jeges szeleivel szemben. És lehet, hogy szembetalálkoztunk a halállal, mert elvitte szeretteink édes jelenlétét, vagy mert betegségben vagy szerencsétlenségben megérintett bennünket, s könnyen a kiábrándulás áldozatává váltunk, és kiszáradt reményünk forrása.
A húsvéti asszonyok nem maradnak bénultan a sír előtt, hanem – az evangélium azt mondja – „remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak” (Mt 28,8). Elviszik a hírt, mely örökre megváltoztatja az életet és a történelmet: Krisztus feltámadt! (vö. Mt 28,6). Megjegyzik és továbbadják az Úr buzdítását, a tanítványoknak szóló kérését: menjenek Galileába, mert ott viszontlátják (vö. Mt 28,7).
Emlékezz Galileádra, és menj feléje! Ez az a „hely”, ahol személyesen megismerted Jézust, ahol nem maradt számodra másokhoz hasonló történelmi személyiség, hanem élő személlyé vált: nem egy távoli Isten, hanem a hozzád közel álló Isten, aki jobban ismer téged, mint bárki más, és jobban szeret mindenkinél. Testvérem, emlékezz Galileára, a te Galileádra: a te meghívásodra, Isten azon igéjére, mely egy konkrét pillanatban éppen téged szólított meg; a Léleknek arra az erős megtapasztalására, a megbocsátás kitörő örömére, melyet az után a gyónás után éreztél, az imának arra az egyedülálló és felejthetetlen pillanatára, arra a benned felgyulladt és életedet átalakító fényre, arra a találkozóra, arra a zarándoklatra… Testvéreim, kövessük Jézust Galileába, találkozzunk vele, és imádjuk őt ott, ahol mindannyiunkat vár! Elevenítsük fel annak a pillanatnak a szépségét, amikor – miután élőként fedeztük fel őt – életünk Urának vallottuk meg!
Fordította: Tőzsér Endre SP/Magyar Kurír
