Nagycsütörtökön egy mai elbeszélést tettünk közzé, amely az ünnep misztériumát az irodalom eszközeivel ragadja meg. Nagypénteken egy mai keresztutat közlünk, György Alfréd kamilliánus szerzetesét. Ő Csíkszentdomokos szülötte, gondolatait saját keresztúti elmélkedései ihlették. Nagyon mai, nagyon aktuális, ahogyan az örök kálváriát mélyen átélve kifejezi. Reméljük, sokak érzését fejezi ki. Használják, kedves olvasók, magán- és közösségi keresztút-elmélkedéseik során.
I. állomás – Pilátus ítél
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Míg ,,mosom kezeimet”előítéleteimmel
ki nem mondott csendes gyilkos vagyok
ki nem ad esélyt
se Istennek se embernek védekezni
és önmagamban árulom el őt
mikor nem adok teret
Isten irgalmának sem
júdási csók az önvád
melyre Jézus csendje
válaszol…
Könyörülj rajtunk Uram! Könyörülj rajtunk!
II. állomás – Jézus vállára veszi a szégyen fáját
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Szégyen fája
vállát nyomja
gyalázat
súlya megtöri
elindul felénk
mindenki szégyene
rajta
kellemetlen Isten
kinek fája nem fáj
nekünk
mégis sokkal többet
tehetnénk érte mi is
hogy ne kelljen szégyenkeznünk
miatta.
És te ,,nem szégyelled magad!?”
Jézus –
Ez a mi szégyenünk
valahányszor
megszégyenítünk valakit
vagy nyilvánosan megalázunk
téged ér gyalázat
és mégis
nekünk kellemetlen
felvállalni téged
kereszteddel együtt.
Szégyellni való hitünk keresztje ez
és te
felvállalod hogy felszabadíts
a bűn szégyenétől is minket.
Valahányszor visszaadjuk
a szegény megtört ember méltóságát jóságunk által
szégyenünket vesszük el
enyhítve keresztünk súlyát is
Könyörülj rajtunk Uram! Könyörülj rajtunk!
III. állomás – Jézus először esik el
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Küzdeni kellene, de te elesel
képtelen vagy talpon maradni
elbotlaszt a gúny
földre nyom
tehetetlenséged telhetetlenségünk nyomja
belevésődik a csend
és mi türelmetlenül várjuk
mikor állsz már meg a talpadon
épkézláb Isten kell nekünk
nem olyan ki elesik
ha így folytatod
egyedül maradsz a porban
és mi is
nélküled keressük
hiába
hibamentes boldogságunk
meg kellene tanulnunk elviselni
a botlás szégyenét
és türelmesebbnek kellene lennünk
az elesőkkel is
még akkor is
ha minden áron
talpon akarunk maradni
miközben nem veszünk tudomást elestünkről sem
magunkkal rántjuk a porba
méltóságunk darabjait
szétszórva kezünkből
gyengeségünk kincseit…
Könyörülj rajtunk Uram! Könyörülj rajtunk!
IV. állomás – Jézus- Mária-vallomás
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Könnyben elmosódott arcvonás
érinti meg arca ívét
szótlan
összeér a pillanat
tekintet tükrében
tövise nyomát
érzi szívében
öröknek
tűnő fájdalom
távoli ölelésben
sóhajt fel:
,,itt vagy édesanyám !”
,,itt vagy édes fiam!”…
Itt vagyok én is
mint gyermek anyja kebelén
vigaszt nyújtó várakozással
mikor
csendem ölel át
arcoddá változom
sebzett pillanatban
érkezel
fájó tekintetre ébredek
minden anyaság ölén
találkozom
utadon veled
s fáj minden pillanat
melyben
nem láttalak
s láttatlak
találkozásaim mélyén
téged
s elmosódó ráncaink…
Könyörülj rajtunk Uram! Könyörülj rajtunk!
V. állomás – Simon segítő-társ
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!
fáradtan
úton hazafelé
egy szégyen menet kellős közepén belebotlasz egy halálra ítélt
élettelen lépteibe
egy közeli idegen a távolból
felkavarja perceid
idegen nyelvén rivall rád a zsoldos
s te
kinek nyelvét törték kerékbe
rémült tekintettel
beállsz a sorba
más szégyenét viszed
mikor a magad nyomorát is
nehéz cipelned.
Válladra veszed néhány méterre
a gyalázat fáját
s ezzel minden ember szégyenét.
Szelíd megtört tekintet hálája
kötözi sebzett léted
egy pillanatra rezdül
a tekintet titkában lelked
s megváltozik lépted
kényszer helyett
szíved veszi át a ritmust
s mintegy egyszerre dobban
a mindenség veled
arca nem idegen többé
közeli társ
az Isten
benned
és összeér
a két arc
csak a kereszt köti-választja el
és segítő Simonná változol
Jézus oldalán
ki segít neked
megtalálni emberséged
igaz titkát értelmét.
Segíts nekünk emberségünk
önző gyalázatában
félve tévedésünk szégyenétől
hogy veled járjunk
taníts minket
felismerni arcodon
társad isteni vonásait
melyet
neked hagyott béredül.
Szenvedő Isten segítsége
ember-társ,
légy velünk!
Könyörülj rajtunk Uram! Könyörülj rajtunk!
VI. állomás – Veronika vigasza
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Könnyes verejték sarából
teremt új istenarcot
a gyengéd érintés
a tehetetlen fájdalom
leleményes szeretete
egy pillanatnyi örökkévalóság
vigasz-kendőjében
a megváltott szenvedés
emberarcának fény-képe
mely
csak a szív
(sötét)
kamrájában előhívható
valahányszor magába száll
az együttérző lélek
útvesztőjében rátalál
mely egyszerre
Veronika Jézus arca
s léte kendőzetlen jósággá válik
minden találkozásban
felismerni az Isten arclenyomatát
a lélek egyik oldalán
s az emberi jóság ujjlenyomatát
a másikon
igazi megváltás lenne
kendőjébe csomagolt
friss kegyelem…
Könyörülj rajtunk Uram! Könyörülj rajtunk!
VII. állomás – Jézus visszaesik a porba
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Visszaesőn vonszolod a
tested sebeit
újra bemocskolja
kegyetlen kín
méltatlan fájdalma
embertelen
sárba tipró érvényesülésünk
feltekintesz tipró lábainkra belekapaszkodnál
még abba is
hogy –
látszólag magadat mentve –
megments minket is
önmagunk vesztétől
de mi lerúgjuk lábunkról
az isteni ölelés béklyóját –
kelj fel, ha tudsz egyedül!
miközben
magunkra maradunk
valahányszor bemocskoljuk sebeink
s magára hagyjuk
az elesett szegényt
kinek sebzettségét
eséseddel megtisztítottad
s még mindig te vársz ránk
ott a porban
hogy beléd kapaszkodván
felemelj…
Könyörülj rajtunk Uram! Könyörülj rajtunk!
VIII. állomás – Jézus találkozik
a könnyező hírmondókkal
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Sajnálkozó siránkozás botránya
segítsége hasztalan
jajveszékelés piaci zsivaja
melyből
szomorú önzés
illata árad
fel nem ismert találkozás
a csendben szenvedőt
bámuló kíváncsiskodó csodálkozása
mely
fájdalmat imitál
és inkább irritál
enyhet nem adó
nyűgös vendég
kit saját érzései
rabul ejtettek
látszat jóságában
tetszelgő hiúság
mely
magányt terem
nem társat szül
könnyében
álnok
félelmet leplező
ripacskodó
reklámmá aljasuló
érdek rejtőzik csupán
híradássá aljasult
szenzáció hajhász tudósítás
mely
a személyes szenvedést
jövedelmező statisztikává alakítja
s elközömbösít
tompítva
lelkek érzékeny ébredését
bénító
tétlen siránkozásba fullad
és zajos világunkból
száműzi az irgalmat
hol a szenvedésnek
,,hírértéke” van.
Ments meg minket Urunk
a meddő
kíváncsiskodó csodálkozás
hiábavaló szégyenétől!
Könyörülj rajtunk Uram! Könyörülj rajtunk!
IX. állomás – Jézus arccal a porban
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!
végső kimerülés határán
arcra esel
köves talaj
arcod zúzza szét
törik a csont is
ajkad felhasad
vérből sárból alkotott
új emberség
ki másokért él immár
bár szenvedőn
de létének értelme
hitében rejlik
és újra feláll
szétzúzott istenarcok képcsarnokában láttatja Isten-arcod
sebzett- sebző gyógyulását.
Immár nincs többé
személytelen arctalan szenvedés
csak megváltó fájdalom
nem embertelen ha elbukunk
tudjuk velünk vagy a küzdelemben valahányszor
elesettet segítünk
ereje fogytán
erőre találunk benned…
Könyörülj rajtunk Uram! Könyörülj rajtunk
X. állomás Jézust lemeztelenítik
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Megfosztott emberi méltóság kiszolgáltatott sebzettség
mely
képtelen elrejtőzni
önnön szégyenétől
névtelen ,,eset”
személytelen érintés
pokla ez
kihasznált felhasznált
ronggyá nyűtt élet
hordaléka
minden kudarc
mely
lemeztelenít
és hulladékká aljasít
emberségünket tiporja el
sokszor
saját kezűleg tépjük szét
méltóság ruháját
magunkon és társunkon is
megszégyenítő embertelenséggel.
Nem tehet mást Isten
minthogy
magára veszi
meztelenségünk szégyenét-
a szenvedő
az idegen
az idős
az ártatlan gyermek
a sebesült
haldokló ember meztelenségét
és megszenteli
a vele való találkozás
szent templomává
teszi azt…
Könyörülj rajtunk Uram! Könyörülj
rajtunk!
XI. állomás: Jézust keresztre feszítik
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Feszítsd meg!
Feszítsd meg!
Feszítsd meg őt!
A harag
a gyűlölet
a félelem
hangja ez bennünk
megfeszíttetik minden
és mindenki
ki harag áldozatává válik kapcsolatainkban
és ez alól
Isten sem kivétel.
Szeggé formált szavak
tettlegességig fajuló
erőszak gépkalapácsa
mely
átlyuggatja létünk szövetét
lebénít megtör
és megfullaszt mindent
mi emberi bennünk.
Leszállni a keresztről
emberként nem lehet
Jézus sebzett isteni szíve
kell hozzá
mely
a megbocsátás kegyelmével
szabadít fel bennünket
önmagunktól is
és alakít lassan
megbocsátó feltámadássá…
Könyörülj rajtunk Uram! Könyörülj
rajtunk!
XII. állomás – Jézus kileheli lelkét
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Beteljesedett…
Cserzett szájú
szomjazó Isten sóhaja
fuldokló magányban
létéért küzdő ember
légszomját sem csillapítja
intubált könyörület
erőtlen elhagyottan
lelke szaturációja is elégtelen
vesztesége test-vér
elengedni
baráti-vérségi köteléket
nehéz
végül rendelkezni kell
ha van kinek: ,,Íme a te…”
fuldokló tekintet tükrében
fennakad a szó
hisz érted te
szavak nélkül is
vérem rendelkezésem
ezt cselekedd:
árvának anyja légy
anyának fia
teljesítve szív hangját
rád leheli Lelkét Isten
hogy benned
teljesedjék…
Könyörülj rajtunk Uram! Könyörülj
Rajtunk.
XIII. állomás – Mint gyermek fájdalmas anyja ölén
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!
,,A te lelkedet is
fájdalom tőre
járja át!”
Tehetetlen
megtört szeretet kínja ez
az emberi mulasztás
szándékos
felgyülemlett gyülevész gyűlölet
hadjárata ez
értelmetlenül kiontott
test-vér áldozata
Isten szájában
megalvadt vér
Mária tenyerén
fájdalmas irgalommá lesz
ha készek vagyunk
támasza lenni fájdalmában
a szülői szeretetnek
átadja nekünk is
fiát
karjainkban tarthatjuk őt
körbe adhatjuk gyermekét
mint újszülöttet szokás…
Könyörülj rajtunk Uram! Könyörülj
rajtunk.
XIV. állomás – Jézus teste a sírban
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Irgalmas könyörület
sietős végtisztesség
embernek kijáró
vég-tisztesség
Istennek nem jutó tisztelet
a méltatlan meghaló ember
jussa ez
a pandémia kukászsákjaiban
sietve fertőtlenített magány
végstációja ez
a háborús vagonokban
egymás enyészetére hagyott testek testvéri botránya
égbekiáltó sír –
a közöny malomkövét
gördítjük
lelkiismeretünk sírja elé
és nincs ki
elhengerítse azt
még
el a sírig
tartson barátságod
legyél könyörület
jussa Isten s embernek
itt a földön még…
Könyörülj rajtunk Uram! Könyörülj
rajtunk!
