Hatzack-Lukácsovits Magda az erdélyi egyházművészet kiemelkedő alakja, aki termékeny, alkotásokban bővelkedő életművével inspirál másokat. Ez a gondolat fogalmazódott meg bennem, amikor 2015-ben először láthattam munkáit egy székelyudvarhelyi kiállításon. Mint olyan személy, aki szintén művészetet tanult és ugyanazon a művészeti egyetemen végzett, mint Hatzack-Lukácsovits Magda, közel érzem magamhoz küldetését és szellemiségét, hogy a jelenben is közvetíteni tudjam a hitet a művészet által. Ez inspirált akkor, amikor tudatosan is elemezni kezdtem egy-egy festményét. Egy olyan alkotásegyüttest szeretnék bemutatni, ami Jézus szenvedéstörténetét mutatja be egy sajátos megvilágításban, és ami betekintést enged a művésznő életművébe.
Nyárádtőn az 1600-as évekig működő plébánia megszűnt, és csak a 20. században alapították újra. Az 1900-as években épülő templom gr. Majláth Gusztáv Károly püspök adományának volt köszönhető. A plébánia újraalapításának ideje 1974. Sajnálatos módon a kezdődő plébániai életet és tevékenységet a Nyárád folyó áradása megakadályozta, tönkretéve a templom belső berendezését. Az akkor ott szolgáló Csató Béla plébános felkérésére a felújítási munkálatok elvégzését Lukácsovits Magda művésznő vállalta el. 1977–1978 között került sor a templom belső felújítására, 1978–1979 között pedig egy sajátos keresztút megalkotása mellett döntöttek.
A kezdeti terv szerint a keresztúti állomások színes üvegablakokként funkcionáltak volna, de a színes üveg lesötétítette volna a templombelsőt, így a keresztutat két összefüggő részben a falon helyezték el. A keresztút a szokásos 14 stáció helyett 16 eseményt jelenít meg, Jézus szenvedéstörténetét kiegészítve a feltámadással és a Szentlélek eljövetelével, az első pünkösddel. Ezen megjelenítés rendelkezik egy praktikus és egy teológiai okkal is. A gyakorlati ok mögött a templom felépítése áll, ugyanis a templomhajó négy ablakkal rendelkezik. Tehát az eredeti elgondolás szerint a keresztúti stációk arányos elosztására volt szükség. Végül a problémát egy teológiai eszmefuttatás oldotta meg, miszerint a megváltástörténet és a kinyilatkoztatás a Szentlélek eljövetelével vált teljessé. Jézus szenvedéstörténetét sem lehet helyesen értelmezni az ő kegyelme nélkül.
Sajátosnak tekinthető, hogy bár végül az ablakok helyett a falra rögzítve találták meg helyüket az alkotások, mégis minden tekintetben az üvegfestés technikájához igazodnak. Ennek tulajdonítható, hogy Hatzack-Lukácsovits Magda más alkotásaihoz képest, amelyek főként pasztellszínekben bővelkednek és főleg a színharmónia jellemző rájuk, itt nagyobb teret kapnak az élénk színárnyalatok és színkontrasztok. A művésznő a kommunizmusban elérhető és technikailag is kivitelezhető munkamódszert szeretett volna használni, így színes fóliát vett igénybe, amelyeket precíz mérés és szabás után az üveg felületére helyezett.
Az alkotásokon erőteljes a formák stilizálása, amit az üvegdíszítés tett szükségessé. Emellett észlelhetőek a művész védjegyének számító erőteljes, tiszta formák és a kissé idealizált emberábrázolás. Jézus alakja az Ecce Homo-jelenettől eltekintve minden festményen fehér ruhában vagy lepelben jelenik meg, amely középpontba helyezi és kiemeli őt. Ugyanígy a művész az utolsó festményen is ezt az eszközt használta a Szentlélek megjelenítésénél is. A fehér nemcsak vonzza a tekintetet, de egyúttal több fényt is enged be, ha visszatekintünk az üvegalkotások eredeti funkciójára.
Az alkotások közül ki szeretnénk emelni a második stációt, amely erőteljes, mély szimbolikát hordoz. A keresztény hagyomány részeként fennmaradt egy olyan elgondolás, amely szerint Jézus keresztfáját ugyanabból a fából faragták ki, amely Ádám sírján nőtt. Ezért van az, hogy sok esetben megjelenik egy koponya a feszületábrázolásokon. Ezt a mondanivalót Hatzack-Lukácsovits Magda is becsempészte kompozíciójába, nem véletlenül a második stációba. A második keresztúti állomás mozzanata ugyanis nem más, mint amikor Jézus vállára veszi a keresztet. A kereszthordozás megkezdése az Ádámra való utalással így egyetemes jellegűvé válik és az egész emberiségért történik, Ádámtól egészen napjainkig. Jézus háttal jelenik meg előttünk, és indulásra kész, hogy visszavezessen minket az Atyához, mint egy második Ádám. A zöldellő fa egyben utal a bűnbeesésre is, amely szükségessé tette a megváltást. Emellett más jeleneteken is felfedezhetünk apróbb szimbólumokat, mint a dobókocka, amellyel sorsot vetettek Jézus köntösére.
Összességében ezen keresztút az erdélyi egyházművészet sajátos kincsének tekinthető, nemcsak kompozíciós egyedisége, de a festményekben elrejtett teológiai továbbgondolás miatt is.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent az Életünk újságban, illetve a Vasárnap 2023/12, 13, 14-es lapszámaiban.
