A HIFA-Románia Egyesület Interaktív szigetek címmel érzékenyítő foglalkozást tartott április 4-én a Bolyai Farkas Elméleti Líceum keretében tovább működő volt katolikus iskola (II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum) alsó tagozata diákjainak a Deus Providebit Tanulmányi Házban.
A programot az egyesület fogyatékossággal élő önkéntesei és kollegái tartották, minden osztály egy 50 perces foglalkozáson vett részt, a tanulók forgó rendszerben több „sziget” tevékenységeibe kapcsolódhattak be. Ezeken a foglalkozásokon néhány percre kipróbálhatták, milyen kreatív módokon boldogulhatnak a fogyatékkal élők mindennapi élethelyzeteikben. A gyerekeknek lehetőségük nyílt szaglásuk, ízlelésük, tapintásuk alapján bekötött szemmel felismerni különböző fűszereket, gyümölcsöket, édességeket. Ugyancsak bekötött szemmel, tapintásukat segítségül híva kitalálhatták, hogy éppen milyen ruhát fognak a kezükben, rajzolhattak egy egyszerű ábrát.
Az egyesület egyik látássérült önkéntese a Braille írást magyarázta el nekik, megajándékozva őket azzal, hogy nevüket Braille írással leírta egy lapra.
A gyerekeknek lehetőségük nyílt megismerkedni a „beszélő konyhamérleggel”, a beszédfunkciós telefonnal, valamint a fehér bottal.
Egy másik „szigeten” a hallássérültek jelnyelvébe kóstoltak bele a gyerekek, megtanulták elmutogatni saját keresztnevüket, és a „köszönöm szépen” – „szívesen” mondatokat. A jelnyelv gyakorlása közben rádöbbenhettek, hogy nemcsak a jelnyelvi jelekkel, hanem egész testükkel tudnak kommunikálni. Ez a tágabb értelemben vett testbeszéd lehet első lépés számukra a hídon a hallássérültek felé. A gyerekek kipróbálhatták a mozgássérültek segédeszközeit: a kerekesszéket, járókereteket, mankókat. Az élő könyvtár „szigetén” mozgássérültekkel beszélgethettek mindennapi kíhívásaikról, kérdéseket tehettek fel nekik. Az „élő könyvek” elmagyarázták a gyerekeknek, hogy a „szeresd felebarátod” parancs, amely arra hívja őket, hogy tegyenek jót minden emberrel, magába foglalja a fogyatékkal élők segítését, az irántuk való jó szándékot is. E sziget célja az volt, hogy bemutassa: a fogyatékkal élők korlátaik ellenére is képesek kiegyensúlyozott, sikeres életre a társadalom értékes tagjaként.
Az Interaktív szigetek program több éves múlttal rendelkezik, a HIFA-Románia Egyesület egyik fontos szolgálati területét képezi. A továbbiakban is szeretnék ezt a foglalkozást elvinni Erdély különböző iskoláiba, ahol szívesen látják őket, különös tekintettel a felekezeti iskolákra, mert fontos felismertetni, hogy a fogyatékossággal élők nemcsak a társadalomnak lehetnek értékes tagjai, hanem az egyháznak is.
Ízelítő a pedagógusok visszajelzéséből
„Nagyon tetszett a gyerekeknek a tevékenység. Sok pozitív visszajelzést kaptunk.ˮ
„Amióta visszatértünk az osztályterembe, csak erről beszélnek, mesélnek.ˮ
„Igazi élmény volt, még számomra is.ˮ „Délelőtt óta megállás nélkül mesélik a tevékenység egy-egy mozzanatát.ˮ
Végül az egyik pedagógus adományt hozott, és azt mondta: „…az ilyesmi megfizethetetlen. Mégis úgy érezzük, így is meg akarjuk halalni.ˮ
Fogyatékossággal és nem fogyatékossággal élő önkéntesek és kollegák beszámolóiból
Csata Éva: „Mit jelent számomra a Tanuljunk Másként, Interaktív Szigetek, Milyen fogyatékkal élni program? Hatalmas találkozásokat: egyénekkel, pedagógusokkal, illetve iskolai és egyetemi évfolyamok közösségeivel, valamint munkaközösségekkel, akik lépéseket tesznek a helyes be- és elfogadás irányába. Feledhetetlen beszélgetéseket – a programban résztvevő diákokkal, pedagógusokkal, kollégákkal. A tematizált beszélgetéseknek köszönhetően én is gyakran a program során tudok meg teljesen új dolgokat a fogyatékkal élő kollegáktól. Ma például azt tanultam meg, hogy a nem látó kolléganőm képekben álmodik. Azt, hogy az elmondott és bemutatott információknak mindig helye és ideje van. Számtalan család jutott el krizíshelyzetben hozzánk, akinek a gyereke valamikor részt vett ebben a programban. És az olyan mély élményeket jelentett, hogy amikor idős családtagjuk legyengült, eszükbe jutott azonnal, hogy kiket kell keressenek a megoldások érdekében. Visszajelzéseket – munkánkról, arról a szeretetről amely összeköt bennünket egymással és azzal a hivatással amelyet egyedül lélekkel lehet jól végezni. Hiszen másként nem is érdemes. Töretlen sikert – hiszen ez a program évek óta közkedvelt minden korosztály körében. Ami számomra arra mutat rá, hogy erőfeszítéseinknek értelme van.”
Nagy Kinga-Katalin: „Számomra újra bebizonyosodott, hogy a gyerekek nagyon őszinték. Kimondják amit gondolnak, nem próbálják szépíteni. Például azt, hogy szívből sajnálják a sérülteket most, hogy közel kerültek hozzánk közvetlenek lettek, és már nem a sajnálkozás került előtérbe, hanem az őszinte, barátságos beszélgetés. Öröm volt beszélgetni velük.”
Márton Zólyomi Attila Csaba: „Az előítéletek, fogyatékkal élőkkel szemben létező negatív sztereotípiák lebontásának kiváló eszköze. Aki az ilyen találkozók hangulatát, üzenetét megtapasztalta, többé már nem lehet szédíteni ebben a témában. Nekem is pozitív energiát ad a mindennapok harcaihoz.”
Gyerekek tanúságtétele
A programról 2021-ben készült egy kisfilm. Az akkori X. osztályosok élményeiből adunk ízelítőt itt.
Szabó Blanka: „Számomra egy nagyon meghatározó élmény volt, amelyre mindig hálával fogok emlékezni. Nagyon jó volt azt látni, hogy a nehézségek ellenére is mennyire jó kedéllyel, jó kedvvel, erővel és hittel tudnak a mindennapokhoz hozzáállni. Mikor kérdéseket tettünk fel, érdeklődtünk arról, hogy hogyan is telnek a mindennapjaik, azt láttam rajtuk, hogy hálásak mindenért, és nem az életüknek arra a részére tértek ki, amelyek a legnehezebbek, hanem tényleg azt említették, ami számukra a jó. Mindenben megtalálták a legjobbat, és úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy mi is így éljük az életünket: hogy hiába vannak nehézségeink, próbáljunk arra figyelni, hogy éppenséggel mi az, ami az életünkben a legjobb. És arra fektessük a legnagyobb hangsúlyt, és ne figyeljünk arra, ami a nehézséget okozza. Hálásak lehetünk Istennek, amiért ennyi erőt ad. Pilinszky János egyik versének részletét szeretném idézni, az Aranykori töredékből, amikor azt írta benne, hogy kimondhatatlan jól van, ami van, minden tetőről látni a napot. Úgy gondolom, hogy ez a napsugár Istennek az ereje, Istennek segítsége, amely úgy ragyogja be az életünket, a nehézséggel élők életét, pont úgy, mint a sajátunkat, amellyel tényleg egy olyan Isten közeli életet tudunk élni, amely minden nehézségen átsegít bennünket.”
Fazakas Gáspár: „Az iskolám által szervezett lelki napon a HIFA-Románia Egyesület közreműködésével sikerült közelebb kerülnünk valamilyen nehézséggel élő emberek világához. Mindenféleképpen megrázó élmény volt: hogy a sérült személyek Istenbe vetett hitükkel mennyire pozitívan állnak hozzá a mindennapjaikhoz. És átértékelődhetett bennünk, hogy valójában mindenki egy kerekesszékkel rendelkezik, és van aki jobban él vele, kihasználja a lehetőségeit, és vannak olyanok, akik nem veszik észre, hogy az is egy lehetőség. Találkoztunk olyan személyekkel, akik látássérültek, illetve vakok voltak, és Istenbe vetett hitük miatt úgy élték le az életüket, hogy szokszor többet látnak, mint mi, akik fizikálisan is látunk. Számomra egy meghatározó élmény volt, mert feledhetetlen pillanatokat és üzeneteket adott.”
