Virágvasárnap, amikor barkát szentelnek szerte a világon a katolikus templomokban, kezdetét veszi a nagyhét. Ekkor ünnepeljük Krisztus örömujjongások kísérte, pálmaágak közti bevonulását Jeruzsálembe. Győzelme ebben már előrevetítődik, de ugyanakkor szenvedése is. Krisztus az, ahogy Izajás próféta is mondja a virágvasárnapi olvasmányban, akit az Úr tanított az igére, hogy támasza lehessen a megfáradtaknak és kitartásával még a szenvedésben is példát adjon alázatosságával és az Atya iránti engedelmességével.
Ferencz Antal szentpéteri plébános megfogalmazásában a nagyhéten mi is útra kelünk, alkalmunk van lelassulni, elkísérni Jézust az utolsó vacsora termébe, majd megállhatunk Krisztus keresztje előtt és eljuthatunk az ő dicsőséges feltámadásához. Indítványozta, hogy legyünk mi is olyanok, mint az ifjú, aki hosszú utat tett meg szíve választottjának megajándékozásáért. Gondoljunk a nagyhét hosszú útján a mi Megváltónkra. Készítsük ajándékunkat, amit majd az üres sírba fogunk helyezni. Ajánlotta: figyeljünk egymásra, lelkiismeretünkre. Ne altassuk el, ne halkítsuk le szavát. Jó útindító volt a virágvasárnapi szentmisén, testi-lelki hangolóként szolgált a kolozsvári szentpéteri híveknek Léo Delibes (1836–1891) francia romantikus zeneszerző Messe Brève kórusműve. A szentmise állandó részei között felcsendülő énekekeket a Guttman Mihály Pedagógusok Kamarakórusa adta elő Bedő Ágnes karnagy vezetésével, ezzel elősegítve az Istennel való harmonikus, bensőséges találkozást. A 2007 októberétől létező, pedagógusokból álló, 2013 novemberétől Guttman Mihály (1926–2013) karnagy nevét viselő kórus alapos munkájával, pontos ritmikájával, kifejező szövegével mélyítette a szentmisén résztvevők lelki élményét. Ez a kórusmű a 140-nél is több, repertoárjukon levő darabok egyik gyöngyszeme. Énekükkel az eddigi 15 éves útjuk során sokakat gazdagítottak Erdély szerte templomainkban, világi rendezvényeken, különféle eseményeken, de külföldön is. 2015-ben Arany dicséretre, 2016-ban az Erdélyi Közművelődési Egyesület Nagy István-díjára, 2017-ben pedig a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Egyesületek Szövetségének Kóta díjára tartották őket érdemesnek. Büszkék lehetünk kitartásukra, szakmai tudásukra és arra is, hogy a szentpéteri egyházközség nagyhétre való hangolódásának, húsvéti előkészületének segítői voltak. Áldás kíséri őket, mert munkájukkal Isten népének összekovácsolásán tevékenykednek bárhol, kétszeresen imádkozva a zene hullámhosszán. Előadásukat, éneküket összhang, egymásra figyelés, leleményesség, lelkesedés jellemzi. Munkájuk gyümölcseként az Úr megajándékozta őket a hallgatóság tetszésével, mert szolgálatukkal Isten dicsőségét juttatták érvényre.
Bíró Jolán-Ilona
Fotó: Bíró Ernő
