Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való ünnepélyes bevonulására emlékezünk, hogy aztán a rákövetkező nagyhéten végigkövessük Jézus elítélését és keresztre feszítését. Mindkét esetben érdemes megfigyelni a tömeg, a nép reakcióját.
Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus diadalmasan vonult be szamárháton Jeruzsálembe, miközben a nép Dávid fiaként köszöntötte őt. Egyesek a ruhájukat, mások faágakat terítettek eléje, ezzel fejezve ki tiszteletüket, hogy a „messiás királyt” várták benne. „Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” (Mt 21,9), ujjongott a nép.
Ezzel szemben Jézus elfogásakor egészen másfajta fogadtatásban van része. „Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem” – foglalja össze Jézus szavait Máté evangéliuma (Mt 26,55). Amikor pedig Pilátus megkérdezte, hogy Barabást vagy Jézust bocsássa-e szabadon, a tömeg Barabást választotta, Jézussal kapcsolatban pedig azt üvöltözték: „keresztre vele!”
Azt, akit néhány nappal korábban még éljenezve köszöntött a tömeg és ágakat terített eléje, nem sokkal később botokkal fogják el és a keresztre feszítését követelik. A népítélet radikális változáson megy keresztül megdöbbentően rövid idő alatt. A pálfordulást Máté evangéliuma ekként magyarázza: „a főpapok és a vének rávették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el” (Mt 27,20).
A tömeg sokszor megvezethető. Elég néhány felbujtó, egy hangos kisebbség, és ahogy a vastapsnál megtörténik a szinkronizáció, úgy az embersokaság is könnyedén mond egybehangzó ítéletet. Napjainkban látszatra mintha éppen ennek az ellenkezője volna igaz: hogy az embereket sehogy sem lehet egységes véleményre hozni, mindenki a saját feje után megy. Ha mélyebbre ásunk, felfedezhetjük, hogy egyszerre mindkét folyamat jelen van: az embereket ma is „könnyű” gyűlölködő tömeggé formálni, csak többen, többfelől, több irányba irányítják ezt a sokaságban rejlő fortyogó erőt. Mindig kerül valaki vagy valakik, akiket „jogosan” lehet és kell gyűlölni, akiket „keresztre feszíthetünk”.
Virágvasárnap, a nagyhétre készülve nézzünk szembe magunkkal: mi hol állunk a tömegben? Engedjük, hogy egy hangos, gyűlölködő kisebbség segítségünkkel többséggé formálja a gyűlölködést és a megvetést, mások kirekesztését? Netán éppen mi vagyunk azok, akik pletykáinkkal, rosszindulatú megjegyzéseinkkel, mások provokálásával gyűlöletet szítunk a közösségben? Ehelyett inkább álljunk rá a jézusi útra, a szeretet útjára, amelyben mások elismerésére és megbecsülésére fordítjuk a bennünk lévő energiát.
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/14-es számában.
