A szentegyháziak és a HIFA-Románia Egyesület nagyböjti lelki napot szerveztek Szentegyházán Gyengeségeink: ajtók Istenből fakadó legmélyebb hivatásunkhoz címmel március 27-én. A lelki nap szentmiséjét Koncsag László szentegyházfalusi plébános mutatta be, a program többi részét Nagy Lilla, a HIFA-Románia Egyesület munkatársa tartotta. A lelki napon Maros és Hargita megye különböző településeiről 29 személy vett részt.
A lelki nap elmélkedéseinek alapjául Szénásy Anna SSS Lelkigyakorlat túl az ötvenen című könyvében leírt lelkigyakorlatos témák szolgáltak. A lelki nap folyamán bejárt belső út három részre oszlott. Mindegyik rész elején a résztvevők egy elmélkedést hallgathattak meg az adott témáról, majd egy vezetett imádságban reflektálhattak arra, hogy az adott téma hogyan van jelen az életükben, Isten elé víve (f)elismeréseiket. Ezután párokban megosztották egymással azt, ami az elmélkedésből és/vagy imádságból megérintette őket. Ezeknek a megosztásoknak az volt a különlegessége, hogy engedve saját lényükbe beletestesülni Isten együttérzését hallgatták meg egymást, anélkül, hogy tanácsokat osztogattak volna, vagy reflektáltak volna arra, amit társuktól hallottak.
A jelenlevők a délelőtt első felében azokra az ajándékokra tekintettek rá, amelyeket Isten a különböző életszakaszaikban embertársaikon keresztül adni akart nekik. Imádságban szemlélték, hogy ezek közül az ajándékok közül melyek érkeztek meg hozzájuk teljesebben, melyek töredékesebben. Ilyen ajándékok a bizalom, a kreativitás, a szeretetre, gondoskodásra és elköteleződésre való képesség, a saját létjogosultságba és értékességbe vetett mély hit, és a személyes életútra megbékélt bölcsességgel való visszatekinteni tudás.
A délelőtt másik felében lehetőség nyílt bejárni az utat a fájdalmas tapasztalatoktól a mély vágyaik (f)elismerésén át azok Isten elé helyezéséig, az Istennel való találkozásig. Így megtapasztalhatóvá vált a lelki élet paradoxona: sebeik, fájdalmas tapasztalataik válnak az Istenre nyíló ajtókká.
A délutáni elmélkedés azokról a lehetőségekről szólt, amelyek az egyre halmozódó veszteségek által nyitott ürességben teret kaphatnak. A jelenlevők meghívást kaptak arra, hogy úgy tekintsenek az idősödéssel, a betegséggel, fogyatékkal éléssel fémjelzett életszakaszukra, mint lehetőségre: visszavonni az önmagukról, Istenről, az emberekről és a világról alkotott torz elképzeléseiket, és a világot olyannak látni amilyen; kiengesztelődni saját korlátaikkal, gyengeségeikkel, hogy együttérzéssel tudjanak mások felé fordulni; megtanulni rácsodálkozni az élet legapróbb megnyilvánulásaira, hogy bátorítóan tudjanak odaállni embertársaik vágyai és ötletei mellé; ráébredni Isten jelenlétére a legkisebb dolgokban is, és segíteni másokat, hogy jobban jelen legyenek önmaguk, Isten és embertársaik számára.
A lelkigyakorlatos szentbeszéd rámutatott annak fontosságára, hogy megtalálják minden rangon, címen, családban, egyházban és társadalomban betöltött szerepükön túl legmélyebb önazonosságukat.
A nap folyamán, a program szüneteiben lehetőség nyílt a különböző településeken élő résztvevők számára kötetlen beszélgetésre, élettapasztalataik megosztására.
Szemelvények a résztvevők tapasztalataiból:
„Színes, hangulatos társaság jött össze Szentegyházán a Gerendás vendégházban. Mi, azaz a párom és én a marosvásárhelyi HIFA-Románia Egyesület mozgássérültek számára is használható kisbuszával érkeztünk. Élmény volt rég nem látott ismerősöket üdvözölni, mivel több helységből érkeztek a vendégházba. Én a szokványos, lelki, imádságos, énekes gyakorlatra készültem. Aztán felkaptam a fejem, mert a lelkigyakorlat vezetőjének nyugodt, csendes hangja már előre sejteni engedte, hogy nem valami szokványos dologban lesz részem. És igazam lett. Vezetése alatt arra kellett törekednünk, hogy magunkba nézzünk, figyeljünk testünk apróbb rezdüléseire, figyeljünk akár a fájdalomra, akár egy enyhén elzsibbadt végtagra, akár a belső hangokra. Mélyüljünk el bennük, hallgassuk a rezdüléseket, a belső hangokat. És próbáljuk meghallani a kemény talajhoz csapódó eső hangjai közt a lágy, enyhe, szinte alig hallható esőcseppek hangját, és ha meghallottuk, akkor tudjuk, hogy Isten hangja szólított meg. Hogy a belső énem találkozott a Teremtővel. A szentmisét vezető plébános meg azzal lepett meg, a tanítása arról szólt, hogy tudom-e, hogy én magam ki vagyok. Itt nem nevekre, rangokra, címekre, tettekre volt kíváncsi, hanem arra, hogy valóban ismerem-e önmagam. Ha erre tudom a választ, akkor elmondhatom magamról azt, hogy közeledek a Teremtőhöz. Hogy nem csak jelen vagyok egy lelkigyakorlaton, hanem valóban ott vagyok. Köszönöm a szervezőknek, a vendégház tulajdonosának, a HIFA-Románia Egyesületnek, hogy ezen részt vehettem, részt vehettünk, általuk lelkiekben, ismeretekben, tapasztalatokban gazdagodhattunk. Isten áldása rájuk és minden résztvevőre” (Máté Júlia és párja, Lajos)
„Hálás vagyok, hogy részt vehettem a lelki napon Szentegyházán. Itt szeretném megköszönni a lehetőséget. Jó előzetes volt húsvétra készülve. Számomra sokat jelentett annak kifejtése, hogy lehet „felfelé zuhanni”. Amikor lemondunk az önmegvalósításunkról, akkor Isten felemel. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy bennünket, sérülteket is tud használni Isten. Akkor tudunk megbékélt bölcsességgel hasznosak lenni Isten „báránykájaként”, ha rábízzuk magunkat minden helyzetben. Nem mindegy, hogy életcseppünk koppan a kőre, vagy csendben esik egy rongyra. Kívánom, hogy lehessünk Urunk egy-egy cseppecskéje életünkkel, ahogyan Jézus is feláldozta önmagát értünk.”
„Nagyon örvendek, hogy ismét megszervezésre került egy lelki nap, hogy részt vehettem rajta, mivel ez újabb alkalmat adott arra, hogy sok jó barátommal, sorstársammal találkozzak. A lelkigyakorlaton halhattunk az emberi lelki fejlődés szakaszairól kortól függően, amelyek közül én is igen sokat megtapasztaltam. Az ima rávilágított arra, hogy bár az értelmemmel tudom, hogy értékes az életem, gyakran nem tudom ezt átérezni. Saját értékességem megélését az is akadályozza, hogy sokkal több mindent vágyok megvalósítani, mint amire lehetőségem van. Majd erre, mint válasz, a szentmise alatt hallhattuk, hogy az Úr szemében mi, sérült emberek, kincsek, értékek vagyunk. Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy ha mi értékek vagyunk Isten szemében, akkor azok, akik minket gondoznak, értünk dolgoznak, még nagyobb kincsek. Számomra ezek a lelkigyakorlatok mind az Istenhez való közeledést és szándékának megismerését, mind az önmagunkhoz való közeledést, lelkivilágunk megismerését jelentik.” (Biró Adrienne)
„Számomra a lelki nap egy feltöltődés volt, megtapasztalni az imagyakorlatban Istent, Istenre figyelni, jelenlétében lenni. Jó volt megosztani a sorstársaimmal a mindennapi küzdelmet, élményemet úgy, hogy tudtam, ő figyel rá. Hálásan köszönöm, hogy ott lehettem.”
„Isten így szólított meg: építs hidat! Mutasd meg végtelen szeretetem, hogy tudja meg a világ. Én ott vagyok nektek, akkor is szeretlek benneteket, ha ti nem szeretitek magatokat. A fájdalom egy híd, mely összekapcsol velem, és megtanít benneteket a valódi önszeretetre. Ez az üzenet fogalmazódott meg a mai lelkigyakorlat során, amelyen megerősödést nyert, hogy Isten számára minden ember fontos és egyedi. Küldetésünk van, amit ő választott. Lehet, hogy sok mindent elveszítettünk életünk során, de annál nagyobb ajándékban részesültünk, ami felülmúlhatatlan. Egészség és betegség két fogalom, ami az emberi életünk meghatározója. Egy egészséges is lehet beteg, és egy beteg is lehet egészséges.”
„A lelkiállapotunknak fontos szerepe van fizikai és szellemi síkon egyaránt. Mert ha a kettő nincs egyensúlyban, egyik a másik hiányában nem tud egészségesen működni. Így oly fontosnak tartom ezeken a lelki napokon való részvételt. Ahogy gyógyítjuk a fizikai testünk, ugyanúgy szükség van, hogy a lelkünket is ápoljuk, gyógyítsuk. A lelki nap mindig hoz magával valamiféle felébredést. Önmagunk mélyebb megismerését, de nem utolsósorban az Istennel való kapcsolat erősítését is. A március 27-én tartott lelki napon egy mély tapasztalattal, felismeréssel bővült a tarsolyom. Kimondhatatlanul hálás vagyok a jó Istennek és általa a lelkivezetőnek, hogy felismerhettem, az életemben hogyan van jelen a jó Isten, és hogy hogyan kell figyeljek rá, hogy meghalljam a belső hangom által az ő hangját.”
„Nagyon jól éreztem magam a lelki napon. Amit én láttam és tapasztaltam, az az, hogy előbb mi magunk legyünk tisztában magunkkal, és utána próbáljunk másoknak is lelki támaszt adni. És ami még nagyon fontos, kérjük imádságban a jó Isten segítségét.”
„Jól telt a lelki nap. Úgy éreztem, hogy az életem része volt ez a tanítás, a szívemhez szólt, rólam szólt. Egyszerű emberi nyelven volt megfogalmazva a tanítás, nem teológiai nyelven. Így én, az egyszerű ember is meg tudtam érteni.” (Sztojka Miklós)
„Nagyon hálás vagyok a jó Istennek és a szervezőknek, hogy részt tudtam venni a lelkigyakorlaton. Isten általam tud cselekedni, ha én odaadom a problémáimat, testi betegségeimet, lelki sebeimet. Engedjem, hogy gyógyítsa általam. Isten nem akar megváltoztatni, lehetek az, aki vagyok. Van önazonosságom, számára értékes vagyok. Lelkünk mélyén van az életünk tároló edénye, ami tele van tartalommal születésünktől a mai napig. Isten hangja csendesen és szelíden jön az életembe, ha figyelek rá. Mint a szivacs ahogyan befogadja a rá csepegő vizet, úgy telik meg lelkem az ő jelenlétével. Fontos az is, ha szentmisén vagy lelkigyakorlaton vagyok, figyeljek, hogy mit viszek magammal, amiből tudok táplálkozni lelkileg.”
HIFA-Románia Egyesület
