Zsúfolásig megtelt március 28-án a késő délutáni órákban a kolozsvári Szent Mihály-templom a Báthory István Elméleti Líceum diákjaival, hozzátartozóikkal, tanáraikkal, vendéglátó paptestvérekkel, piarista atyákkal, tanfelügyelőkkel, hívőkkel és nem hívőkkel egyaránt. Az érdeklődők jótékonysági koncertre jöttek szeretetből gyermekeik, társaik iránti megbecsülésből, hogy közös hagyományainkat és örökségünket ápolják, a közjót szolgálják, ugyanakkor megnyissák az iskola másként időszaka alatt a rendezvényekkel telített Báthory-napokat.
A jótékonysági koncert nyitányaként az V–VIII-os kórus Suhárt Evelin Cynthia zenetanárnő vezetésével a piarista himnuszt énekelték, benne e sorokat: ,,O Pater pavulorum, norma virtutum/ De coelis in clientes flecte obtutum…”, azt kérték, hogy a kicsinyek Atyja nézzen a mennyből ünneplő népére, álljon mellette, s legyen felajánlva e törekvés, e munka az ő Szent Fiának, Krisztusnak.
A rendezvény időbeni beosztásáról és helyes sorrendben való lebonyolításáról a konferálók, a XI-es Egyed Zsófia és Debreczeni Csongor gondoskodott. László Attila főesperes-plébános köszöntőjében örömét fejezte ki, mert meggyőződése, hogy e nemes célért Isten munkatársakként hívott meg mindnyájunkat e templomba, hogy ezen összefogásban rejlő jövőnket megalapozhassa jelenlétünkkel. Schuller Hajnal igazgató beszédében a szeretetről és a szolgálatról beszélt, amely összekovácsolja a hívőket és nem hívőket, örökségünk ápolására és megőrzésére szólít fel. A Nobel-békedíjjal kitüntetett Kalkuttai Szent Teréz anya gondolataira alapozva szorgalmazta a legapróbb szeretetcselekedeteket is, mert ezek mind a világ javát mozdítják elő. Ajánlotta, hogy tanuljuk el Szent Páltól a hitben való állhatatosságot, a hozzá illő bátorságot és erősséget.
A felszólalók közt az Örökségünk őrei versenyre benevezett csapat nevében IX-es Rancea Alex Krisztián és Tamás Zsófia ismertette a jótékonysági koncert célkitűzéseit, miszerint a gyűjtést a Báthory-Apor Szeminárium épített örökségének, a kisépület kapujának homlokzatán levő fülkében álló barokk Szent József-szobrot, Johannes Nachtigall alkotását, valamint az udvaron található Báthory István fejedelmet ábrázoló szobrot (Vágó Gábor alkotása az 1930-as évekből) szándékoznak felújíttatni.
A kórusénekek között versek hangzottak el Markó Béla alkotásaiból. A szavalatok az iskola diákjai Serban Estella VI., Imre Kincső VII., valamint Ambrus Melinda VI. osztályos tanulók szorgosságát bizonyították.
Az iskola meghívottjának, Erick Türk orgona- és csemballóművésznek, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia egyetemi tanárának orgonajátéka töltötte be a szent teret. Ezt követően az V–VIII. osztályos tanulók énekükkel a tavaszi csalogány hívogatását, a lágyan simogató puha szelet, a dolgos méhek ébresztő munkáját, a málnát csámcsogó mackók mozgását elevenítették fel. Az ébredő természet színpompás virágait, az énekes madarak füttyeit, de a bodzavirág sárgálló porának hullását, a felhőkből záporként alászálló cseppeket juttatták eszünkbe az édes, fülbemászó dallamok által. A diákok az iskolai oktatás mellett önszorgalomból zenei tudásukat is gyarapítják. Vannak, akik a hangszeres zene terén is jeleskednek. Ezt bizonyította Szász Noémi IX-es tanuló kellemesen hangzó zongorajátékával. Ezt követően Tóth Ágnes tanárnő és az iskola reneszánszcsoportja a régmúlt idők korának harmonikus zenéit hozta közénk az 1450–1600-as évekből. Ennek jellemzője a többnyire csak hangszerek előadásában megszólaló kórusművek: így Erdődi Dorottya hegedűn, Salajan Antónia fuvolán, Lax Noémi furulyán, Deák Edmond és Tomasi Hunor gitáron játszottak. Előadásukban két reneszánsz dallam hangzott el Filip Ignác feldolgozásaiból: a Heiduchen Danz és az Ungarescka. Ezután Erick Türk orgonaművész Mozart-művekkel ékesítette a koncertet. A kiskórus Márton Szabolcs karnagy vezényletével J. S. Bach Parasztkantátáját, Gryllus Vilmos egyik dalát, majd népdalokat énekelt a közönség nagy tetszésére. Az eseményt a kicsik és a nagyobbak közös kórusmunkája zárta Márton Szabolcs karnagy vezetésével, Geréd István kántor orgonakíséretével és Sikó-Barabási Iringó IV-es kisdiák szólójával.
A jótékonysági koncert örömét, a gyerekek és tanáraik kitartó munkájának hallható, élvezhető, lelkesítő gyümölcsét vihette ki-ki magával szívében és emlékezetében. A jól kiérdemelt tapsot és a közönség tetszését pedig az előadók zárhatták a szívükbe, hogy az további jóra ösztönözze őket.
Bíró Jolán-Ilona
