A Via crucis az idős Liszt Ferenc érett, tömör, ugyanakkor eszközeiben meglepően modern műve. A kolozsvári Szent Cecília-kórus ezt a zeneművet szólaltatta meg március 24-én a kolozsvári, március 26-án pedig a gyulafehérvári Szent Mihály-templomban.
Liszt életében a Via crucist nem mutatták be. Első bemutatója 1929 nagypéntekén volt a budapest-belvárosi plébánián, Harmat Artúr dirigálásával. A mű a keresztút állomásai szerint épül fel: Krisztus szenvedéstörténetének stációit követi rövid tételekben. Ezek több tematikus zenei szállal kapcsolódnak, egyik zenei téma Krisztus kínjainak jelképe, egy bachi jellegű témamag. A másik téma a szenvedésében az égre felnéző Krisztus, ezt a Vexilla regis gregorián himnusz részlete jelzi, több tételben is megjelenik. Végül a harmadik téma a Stabat mater-szekvencia.
A szakértők kiemelik: a Via crucisban Liszt döbbenetesen modern harmóniai megoldásokat alkalmazott, amelyek aztán Bartóknál válnak jellemzővé.
A mű egy orgonán játszott bevezetővel indul, majd a Vexilla regis gregorián himnuszt a kórus szólaltatja meg. Ezután következnek sorra a keresztút stációi. Orgona, egy-egy tételben szólista, és a kar szólaltatja meg a nagyböjtben gyakran felidézett, imádkozott, valóságosan vagy lelkileg végigkövetett keresztút egyes stációit. A zenében feldolgozott témák: Jézust halálra ítélik, Jézus felveszi keresztjét, elesik a kereszt alatt, annyira átélt módon születtek Liszt tolla alatt, hogy a mai hallgató maga is meditatív hangulatba kerül, és egyre mélyebben éli át a keresztút fájdalmát, azét az áldozatét, amelyet személyesen érte hozott Jézus. Liszt zenéjének minősége olyan, hogy magával ragad ezen az úton, ahol Jézus sorra találkozik Cirenei Simonnal, Veronikával, Jeruzsálem asszonyaival… Ez utóbbi stáció zenéjében fájdalmas sirató szólal meg az orgonán, a férfi szóló Jézus szavait szólaltatja meg: „Nolite flere super me, sed super vos ipsas flete et super filios vestros”. (Ne engem sirassatok, hanem magatokat és a gyermekeitet.)
Halljuk a Stabat mater dolorosát, áll gyötrött istenanya… Jézus anyjával, Máriával találkozik: itt az orgona szól, az összecsukló Krisztus képét szemlélteti, és a gyengédséget, amit Jézus anyja láttán érez.
A mesterien megírt műben Liszt remekel: halljuk a zenéből, ahogyan az ítélet végrehajtást sürgeti, ahogy a ruháitól megfosztott Jézus látványát fájdalmas dallamokban panaszolja, ahogyan a keresztre feszítéskor szinte mint szegek pattognak a szavak: Megfeszíteni! A leghosszabb tétel: Jézus meghal a kereszten. A férfi szólista Jézus fohászát énekli: „Eli, Eli! lamma sabaktani”, a dallamot az orgonán is halljuk.
A bariton második dallama a beletörődést érzékelteti: „In manus tuus commendo spiritum meum.” Az orgona játssza az Ave Crux! – Üdvözlégy, kereszt dallamot. És elérkezik az elvégeztetett pillanata, még a zeneileg nem képzett hallgató is pontosan tudja, érzi, hallja ezt. Talán ez a legcsodálatosabb Liszt e művében: annyira érzékenyen, hittel megkomponált zene, hogy aki nem jártas a műfajban, de elmélyedéshez, imához szokott, pontosan átéli, nemcsak a pillanatot, a zene szépségét, de a hit e mély titkának lényegét: Jézus értem szenved, Jézus értem vállalja mindezt, Jézus értem hal meg.
Amikor Jézusnak immár a holttestét leveszik a keresztről, újra megszólal a Stabat mater, végül a sírba tételben gyöngéd, finom dallamok hangzanak orgonán, a női szólista mezzoszopránján és a vegyeskórus ajkán. A mű az orgonán felhangzó, pianissimo szó-lá-dó kereszt-jelképpel zárul. Ave, Crux, Üdvözlégy, kereszt, köszöntünk, egyetlen reményünk.
A Szent Cecília-kórus remekelt: úgy szólaltatták meg a művet, hogy minden tétel eggyel bennebb vitt a belső úton, egy lépés volt a kereszttel a vállon.
Kolozsváron és Gyulafehérváron egyaránt Csengeri Kostyák Zsuzsa orgonált, Kolozsváron szólót énekelt Naphegyi Béla és Mányoki Mária, vezényelt Márton Szabolcs, Gyulafehérváron szólót énekelt Schneider Arnold és Mányoki Mária, vezényelt Potyó István.
Az egyes állomásokhoz elmélkedéseket, imákat mondott Kolozsváron a triduumot vezető Mazai Tihamér gyimesbükki segédlelkész, Gyulafehérváron kántoriskolás diákok.
