Kovács Gergely érsek a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) szervezésében találkozott a Kolozsváron tanuló egyetemi hallgatókkal és lelkészeikkel március 23-án.
A találkozót ÉrsekKEL a fedélzeten címmel hirdették meg a szervezők. Molnár Lehel SchP egyetemi lelkész az est céljaként a párbeszédet jelölte meg a gyulafehérvári főegyházmegye főpásztora és az egyetemisták között. A találkozó során az érsek és a fiatalok jobban megismerték egymást, valamint a főegyházmegye és az egyetemi lelkészség működését.
A létrejött beszélgetés személyes, felnőttes és ugyanakkor bizalmas hangvétele nemcsak a főpásztor és a fiatalság közti egységet, együtt gondolkodást bontotta ki, hanem a generációk közti tiszta párbeszédnek és egymás felé fordulásnak is méltán példát állít.
Az este első részében fórumbeszélgetésen vettek részt a piarista templom emeleti termében, amelynek során bárki kérdezhetett és Kovács Gergely érsek minden kérdésre válaszolt. A fórumbeszélgetést kötetlen együttlét követte a KEL pincehelyiségében, ahol a megpendített húrok további gondolatokat szültek és folytatódhatott a beszélgetés.
Figyelni, tanulni és imádkozni – egyedül ez segít a dinamikus világunkban való eligazodáshoz, melyben a főpásztor Márton Áron, szent életű püspökünk példáját emelte ki. Örömmel fogadta, hogy a KEL egyetemistái érdeklődnek Áron püspök életpéldája, hite mellett való kitartása iránt és meghallgatják szüleik, nagyszüleik róla szóló történeteit. Áron püspök életét szemlélve, hitéért megélt meghurcoltatására gondolva a beszélgetés résztvevői megerősödhettek abban, hogy biztos alapuk egyedül a hit lehet, az Istennel való erős kapocs: „Minden változik, de Isten nem; sem az ő szeretete és gondoskodása. [Áron püspök] erre épített és utána adta önmagát” – fogalmazott az érsek.
Felmerült a keresztény könnyűzene témája is, melyen sok fiatal generáció nőtt és nő fel a főegyházmegyében. A liturgia bensőségességét emelő zene esetében az a lényeges, hogy az egységet szolgáló, a közösséget egybekapcsoló zene legyen, amely méltó Istenhez. A főpásztor kiemelte ugyanis: fontosnak tartja a keresztény könnyűzenét az egyházmegyében és látja helyét annak további kibontakoztatásában. Ugyanakkor elmondta, a liturgiában a keresztény ifjúsági könnyűzene is a nagyközösség, az egység célját kell hogy szolgálja, teológiai szempontból helyes tartalmakat kell feltárnia, valamint minőségi kell legyen és nem szabad elnyomnia a hagyományos egyházi zenét.
Az érsek hitéről és istenélményeiről megfogalmazott kérdés mentén kiderült: a hit nem más, mint kegyelem – számára a gyermekhitet, majd a kamaszkori űrt a bölcs papokkal való beszélgetések, emberközeli nyitottságuk megismerése követte. Visszanézve azt látja, hogy megtérését a hiteles katolikus emberek életének köszönheti, akik sokszor nem is szavakkal, hanem tettekkel mutattak rá Istenre: imádságokat tanító édesanyja, a templom hideg kövén térdelő idős asszony vagy épp azon papok szeretete és figyelme, akiknél inaskodva dolgozott kamaszkorában keresztapja mellett. Ezen kis élettörténések csokorba szedve segítettek a hitmagvak beérésében és végül az Isten mellett való elköteleződésében. Ennek kapcsán emelte ki a hozzá legközelebb álló szenteket. Szent Pálra mint példaképre hivatkozva elmondta, hogy hasonlítanak egymásra a késői meghívásban, de reméli, hogy Pálhoz hasonlóan annál nagyobb erőbedobással és annál mélyebb meggyőződéssel tudja szolgálni egyházát. Loyolai Szent Ignác lelkisége a római tanulmányok ideje alatt jött közel hozzá, míg Márton Áron püspök életét a boldoggá avatási per posztulátoraként kezdte igazán szívébe engedni, s az ő jelleme mindmáig irányadó számára.
Az este végéhez közeledve örömteli volt az egyetemi hallgatók számára hallani, hogy érsekük számít rájuk; a főegyházmegye fontosnak tartja talentumaikat és lelkesedésüket, hogy mindannyian kamatoztathassák azokat közösségeik javára. Így Lisieux-i Kis Szent Terézzel együtt mondhatják majd: „Igen, megtaláltam a helyemet az Egyházban és ezt a helyet te adtad nekem, Istenem… Az én Édesanyámnak, az Egyháznak a szívében én leszek a Szeretet… így minden leszek…”
Csiki Eszter
Fotók: Péter Loránd
