Az apostoli buzgóságról megkezdett katekézissorozata nyolcadik részében Ferenc pápa „az evangelizálás első útjáról, a tanúságtételről” beszélt. A Szent Péter téren tartott szerdai általános kihallgatás során elmondta: ez a tanúságtétel magában foglalja a megvallott hitet: hiszi, amit hirdet, éli, amit hirdet és hirdeti, amit él. A hitelesen tanúságtevő evangelizálás az életszentség útja, ezért mindig magunkon kell kezdeni az evangelizálást.
Az evangelizáció „magna cartája” Szent VI. Pál pápa Evangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdítása, melyet 1975-ben írt, de ma is éppúgy aktuális – kezdte katekézisét Ferenc pápa. Az evangelizáció több, mint egy tanítás és erkölcs átadása, mert az mindenekelőtt tanúságtétel. Az evangelizálás tanúságot tesz a Jézus Krisztussal való személyes találkozásról, aki megtestesült Igeként üdvösséget szerzett nekünk. A világnak mindenekelőtt olyan „evangelizálókra van szüksége, akik arról az Istenről beszélnek neki, akit személyesen ismernek” (EN, 76). Nem ideológiát vagy doktrínát közvetítenek, hanem a bennünk életté vált Istent: „a kortárs világ embere szívesebben hallgat a tanúkra, mint a tanítókra, vagy ha hallgat is a tanítókra, azért teszi, mert ők tanúk” (EN 41). A Krisztusról szóló tanúságtétel az evangelizáció első eszköze, ugyanakkor elengedhetetlen feltétele az evangélium gyümölcsöző hirdetésének.
A tanúságtétel magában foglalja a megvallott hitet
Ferenc pápa emlékeztetett arra, hogy a tanúságtétel magában foglalja a megvallott hitet is, mint személyes és nyílt odatartozást az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istenhez, aki szeretetből teremtett és megváltott minket. Ez a hit átalakít minket, kapcsolatainkat és döntéseinket. A tanúságtétel nem tekinthet el attól az összhangtól, mely a hívő ember és az Igét hirdető ember közt fennáll. Akinél ez a harmónia megbomlik, elveszti hitelességét és képmutatóvá válik – tette hozzá szabadon a pápa.
Mindannyiunknak válaszolnia kell VI. Pál pápa hármas kérdésére: Hiszed-e, amit hirdetsz? Éled-e, amit hiszel? Hirdeted-e, amit élsz? Nem elégedhetünk meg előregyártott válaszokkal, kockáztatnunk kell, teljes bizalommal a bennünk működő Szentlélek iránt, aki arra buzdít, hogy mindig lépjünk tovább a korlátainkon.
A hiteles keresztény élet tanúságtétele az életszentségben gyökerezik
A hiteles keresztény élet tanúságtétele magában foglalja a keresztségben gyökerező életszentség útját, amely „az isteni természet részeseivé, és így valóban szentté tesz minket” (LG, 40). Ez a szentség nem kevesek kiváltsága, hanem Isten ajándéka számunkra, hogy befogadjuk azt, és gyümölcsözővé tegyük mások számára is. Isten választottjaiként és szeretettjeiként adjuk tovább ezt a szeretetet másoknak, és úgy éljük hivatásunkat mint „szentek a szentek között” (Ef 5,3). VI. Pál pápa tanítja, hogy az evangelizációs buzgóság az életszentségből, az Istennel teli szívből fakad. Ezt a buzgóságot az imádság és főként az Eucharisztia iránti szeretet táplálja, és így az evangelizáció az életszentséget gyarapítja abban, aki azt műveli. Enélkül az igehirdető szava „nehezen talál utat a mai ember szívéhez” – emelte ki a pápa.
Az evangelizáció elsődleges címzettjei nemcsak mások, hanem mi magunk is vagyunk, akik hiszünk Krisztusban és Isten népének aktív tagjai vagyunk. Ehhez naponta meg kell térnünk, mert így valósul meg a „szív evangelizálása”. A személyesen és az Egyház testének tagjaként nyert hivatásunk arra szól, hogy „tanúságot tegyünk az emberek és az Isten iránti szolidaritásunkról” (EN 76). Ezt a tanúságtételt az Egyháznak „önmaga evangelizálásával” kell kezdenie, különben múzeumi tárggyá válik. Önmaga evangelizálását folyamatosan meg kell újítania, mindig meghallgatva reményének okait és a szeretet új parancsolatát. Ebből születik az evangelizálás feladata az evangélium olvasásával és a Lélekben való imával.
A bennünk lakó Szentlélek indít minket az evangelizáció felé
Az önmagát evangelizáló egyház feladata – folytatta a pápa –, hogy a Szentlélek vezetésével mindig a megtérés és megújulás igényes útján járjon. Ehhez a világban való evangelizáló jelenléte értelmezésének és megélésének módjait kell megváltoztatni, elkerülve a „mindig így volt” szemlélet logikáját, melyek olyan „mentsvárak”, melyek megbetegítik az egyházat. Az egyház forduljon teljesen Isten felé, vegyen részt az emberiséget üdvözítő tervében, de egyúttal maradjon teljesen nyitott az emberiség felé is. Folytasson párbeszédet a kortárs világgal, szőjön testvéri kapcsolatokat, melyek megteremtik a találkozás tereit a befogadás, a másik és a másság elismerése és integrációja számára. Vagyis legyen olyan egyház, amely párbeszédet folytat a jelenkori világgal, de minden nap találkozik és párbeszédet folytat az Úrral, beengedi a Szentlelket, aki az evangelizáció főszereplője. A Szentlélek nélkül csak reklámozni tudjuk az egyházat, de nem evangelizálni. A bennünk lakó Szentlélek indít minket az evangelizáció felé, és ez Isten gyermekeinek igazi szabadsága – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.
Vértesaljai László SJ, Vatican News
